Puccini zenéje még mindig szép – Giacomo Puccini: Tosca

2015. augusztus 7.

Margitsziget Szabadtéri Színpad

Floria Tosca: Béatrice Uria-Monzon
Mario Cavaradossi: Giancarlo Monsalve
Scarpia: Anatolij Fokanov
Cesare Angelotti: Gábor Géza
Sekrestyés: Alexandru Aghenie
Spoletta: Csiki Gábor
Sciarrone: Busa Tamás
Börtönőr: Kovács Pál

Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara

Magyar Állami Operaház Énekkara és Gyermekkara
vez.: Kesselyák Gergely
rendező: Nagy Viktor

Teltház!
A megmaradt pár jegyért is harc folyik a jegypénztár előtt. Nem csoda. Szabadtéren a Tosca különleges élmény, mindegy, hogy mennyiszer láttuk, hallottuk előtte az adott darabot.

Ezt még lehet fokozni szereposztással, látvánnyal, sok mindennel, és itt a szereposztás valóban figyelemre méltó. Béatrice Uria-Monzon énekli Toscát, Cavaradossit Giancarlo Monsalve, Scarpia Anatolij Fokanov. A Sekrestyés pedig az I. Nemzetközi Marton Éva Énekverseny I. díjasa Alexandru Aghenie. Bár Aghenie-nak itt kicsi a szerepe, a díjazástól függetlenül is mindenképpen kiemeltem volna, de róla majd később.

A látvány szép, de széppé teszi önmagában a környezet, egyébként semmi különleges. Ezért épp hálásak is lehetünk, nem az űrben, nem is a tengerparton játszódik, az előadás teljes mértékben korhű. A díszlet kicsit túlzottan beszorult a színpad közepére, lehetne nagyobb teret is használni, mert hely van, de Nagy Viktor több évtizedes operai rendezése a szabadtéren is működik.

Sajnos éppen Cavaradossi a leginkább zavaró tényező. Ez a fiatal tenorista – mindössze 33 éves – hangban sokkal többnek tűnik. A voce mozog, bizonyos magasság fölött mintha ráült volna valaki a hangszálára. Giancarlo Monsalve hangja túl súlyos ehhez a szerephez, vagy „csak” technikailag nem nőtt fel hozzá. (Esetleg mind a kettő.)

A Levéláriára összeszedte magát, de valljuk be őszintén, azon kívül is lenne még mit énekelnie. Inlább a hangjával küszködik, így a játéka sem különösebben jó. Nem arról van szó, hogy ne lenne hangja, csak ez a szerep egyszerűen nem neki való. Sajnos itt kifejezetten csalódás.

A címszerepelő Toscának, Béatrice Uria-Monzonnak nagyon szép hangja van és remekül is játszik. Mindent elhittünk neki, a szerelemes, féltékeny nőt, a harcos, Cavaradossit féltő amazont. Először igen meglepő volt egy mezzoszoprán Toscát hallani, és ez a furcsa érzés a végéig meg is maradt. A hangja dús, magassága is van, sőt, nagyobb magasságokban egészen drámai szopránná válik, emiatt a kicsit felemás érzés. De ez legyen a legnagyobb gondunk, összességében igen megnyerő volt.

Fokanov is jó volt! Őt már régóta ismerhetjük Scarpiaként is. Most is a szokásos kiegyensúlyozottsággal énekelt és játszott - ahogy megszoktuk.

A plusz élményt Alexandru Aghenie adta, aki nemcsak szépen énekelt, hanem remekül játszott. Persze nem róla szól a darab, de a pompás kisebb szerepek is színt tudnak vinni az előadásba.

Ne feledjük el a karmester, Kesselyák Gergely kiváló karmesteri munkáját. Szépen szólt a zenekar, amikor kellett alkalmazkodott az énekesekhez, tökéletes biztonságot nyújtott.

Nem volt elsöprő élmény, ha ezt vártuk volna egyáltalán. De nem vártuk. Viszont volt egy kellemes esténk a Margitszigeten. A varázslatos Puccini-zenét pedig ráadásba kaptuk.

fotó:© Szkárossy Zsuzsa