A ZENE mindenekfelett – A Nyugat lánya az Operaházban

2025. április 26.
Magyar Állami Operaház

PUCCINI: A Nyugat lánya

Minnie - Chiara Isotton
Jack Rance, seriff - Alexandru Agache
Dick Johnson (Ramerrez), bandita - Nyári Zoltán
Nick, pultos - Szeleczki Artúr
Ashby, a Wells Fargo társaság ügynöke - Pataki Bence
Sonora, aranyásó - Azat Malik
Trin, aranyásó - Ujvári Gergely
Sid, aranyásó - Geiger Lajos
Bello, aranyásó - Erdős Attila
Harry, aranyásó - Kiss Tivadar
Joe, aranyásó - Beeri Benjámin
Happy, aranyásó - Kósa Lőrinc
Jim Larkens, aranyásó - Gábor Géza
Billy Jackrabbit, indián - Dobák Attila
Wowkle, a felesége - Fürjes Anna Csenge
Jake Wallace, vásári énekes - Káldi Kiss András
José Castro, mesztic férfi - Zajkás Boldizsár

km. a Magyar Állami Operaház Zenekara és Énekkara
vez. Pier Giorgio Morandi

Az ember, ha operabarát, mindig reménykedik.

Akkor is, ha már jó alaposan beledörgölték az orrát egy alkalmatlanabbnál is alkalmatlanabb rendezésbe. Reménykedik abban, hátha a Zene átlép a színrevitel suta bénaságain, félretolja azokat, s a magasabb rendű hatás következtében egy pillanat alatt lényegtelenné válik az addig irritáló környezet. Pontosan ez történt a minapi Nyugat lánya előadáson. Ebből következően ezúttal nem untatom az Olvasót a rendezéssel (akit mégis érdekel, itt megteheti: Kelet lánya a naprakészség jegyében – Puccini-bemutató az Erkel Színházban), mi pedig foglalkozzunk a lényeggel.

A dalszínház a 2018-as bemutatót követően 2022-ben vitte át a produkciót az Erkel Színházból az Operaházba. Azokat az előadásokat nem láttam, de a helyszínváltozáson túl sokkal jelentősebb, hogy a főszerepekben új hangokat, új arcokat ismerhettünk meg.

A címszerepben ezúttal egy igazi nemzetközi A kategóriás szoprán mutatkozott be: Chiara Isotton. Minnie szerepe híresen nehéz, a legnagyobb nevek ódzkodnak tőle a kényelmetlenül magas fekvése miatt. Mivel nincsenek benne mutatós áriák sem, hálátlannak is gondolhatnánk. De micsoda személyiség Minnie! Isotton számára semmi technikai nehézséget nem jelentett a szólam. A hangképzése lenyűgözően homogén, a legmélyebb hangoktól egészen a csúcsmagasságokig ugyanazzal a színnel szólaltatja meg a szólamot, ami egészen kivételes.

Döbbenetesen érzi a figurát, minden különösebb mórikálás nélkül megteremti a tiszta, egyszerű lány alakját. Értjük, miért jutott oda magányosan a Vadnyugatra, s azt is, miért választották vezetőjüknek az aranyásók. Személyiség! Oly sokat emlegetjük ezt a szót a zenés színpadi megjelenítések alkalmával és mégis oly ritka a találkozás ilyen mérvű produkcióval.

Ennek most mindjárt a következő mondatban ellent kell mondjak, de érteni fogják. Jack Rance szerepében Alexandru Agache igazi, nagypályás seriffet alakított. Minden mozdulata, hangsúlya, szemrebbenése a figurát szolgálta. Agachet sem érdekelte, hogy nincs áriája, mert a jellem oly izgalmas. Az összetett alak a híres kártyajáték alatt teljesedik ki. És egyből fontos lett, hogy honnan jött a seriff, milyen múlt áll mögötte. Hogy nem szimpla hatalomgyakorlás miatt akarná megszerezni Minnie-t, érezzük benne a férfit, aki megmentőjét látja lányban.

Pontosan úgy, mint Ramerrez, akit szintén bevonz a lány (miként az aranyásókat is). Nyári Zoltán ezen az estén mutatkozott be a szerepben. Utólag elismerem, tartottam ettől a találkozástól. Lassan tíz éve, hogy egy vidéki Bohéméletről szinte elmenekültem miatta. Pár éve a Hoffmannja sem győzött meg. A másik oldalon az elmúlt évek egyik nagy revelációja, a Siegfried címszerepe volt, s a Ruszalka Hercegeként is tetszett. Nyári ezúttal is gyorsan eloszlatta a kétségeket, a szerep nehézségeit üzembiztosan győzve Ő is a szerep személyiségjegyeire helyezte a hangsúlyt.

Hármójuk elképesztő zenei-színpadi összjátéka folytán a második felvonás az utóbbi évek legizgalmasabb összecsapása lett és ott felejtettük el végleg a rendezést, mert olyan hatást keltettek a közreműködők, hogy lényegtelenné vált, milyen környezetben tették. Jelen sorok írója nem látta élőben a legendás Házy-Ilosfalvy-Jámbor előadást, így nyugodt lélekkel kijelentheti, hogy ez a második felvonás minden általa élőben vagy felvételről látott előadást vert.

És itt kell megemlíteni még egy fontos nevet, a dirigens Pier Giorgio Morandiét. Keze alatt a Magyar Állami Operaház Zenekara ezernyi színnel festette fel Puccini különleges zenéjét. A dalmű fantasztikus karakterek tárháza, ami ezúttal hiánytalanul szólalt meg. A három főszereplő a dirigens segítségével tudott olyan minőségű előadást produkálni.

Morandi a nemzetközi zenei élet kiemelkedő képviselője, aki 16 évvel ezelőtt vezényelt utoljára operát a Magyar Állami Operaházban, miközben a harmadosztály dirigensei szinte egymásnak adták a kilincset ugyanitt. Mindez úgy, hogy közben a karmester magánélete jelentős részét Budapesten tölti. Ennyire gazdagok volnánk? Vagy csak ennyire botorak?

fotó:© Berecz Valter