Véres gyilkosságok a föltámadásra – Parasztbecsület és Bajazzók Szegeden Nagyszombaton

2025. április 19.
Szegedi Nemzeti Színház

MASCAGNI: Parasztbecsület
Turiddu - Tötös Roland
Santuzza - Dobrotka Szilvia
Lola - Tóth Judit
Alfio - Réti Attila
Mamma Lucia - Vajda Júlia

km. a Szegedi Szimfonikus Zenekar és a Szegedi Nemzeti Színház énekkara
vez. Dobszay Péter

LEONCAVALLO: Bajazzók
Canio - László Boldizsár
Nedda - Ferenczy Orsolya
Tonio - Réti Attila
Beppe - Bagdi Zoltán
Silvio - Szélpál Szilveszter

km. a Szegedi Szimfonikus Zenekar és a Szegedi Nemzeti Színház énekkara
vez. Kardos Gábor

Húsvét előtt élőbben kell operát énekelni, „ha szétszakad ajkam, akkor is.” Nem tudom, a Szegedi Nemzeti Színházban gondoltak-e Babitsra, amikor nagyszombatra kitűzték a Parasztbecsületet és a Bajazzókat, de mindenképpen jól tették. Nagyváros az, ahol este operába lehet menni, és Szeged láthatóan nagyvárosnak gondolja magát.

Láttuk elégszer ezt a két verista egyfelvonásost itt is meg másutt is. Ajánlottak már bombasztikusabb szereposztást, az ember kissé vonakodva indult el a színházba, de félúton meggyőzte magát: hisz mégiscsak operát akarnak játszani nekünk élőben, és ez mindig ünnep. És Dobszay Péter zeneigazgató olyan hatalmas mozdulatokkal indította a Mascagnit, hogy láthatóan ő is nagyon komolyan gondolja. Hosszú a nyitány, van idő alatta merengeni, hogy éppen ez a két darab mennyire illik a feltámadás ünnepéhez. A Parasztbecsület persze Húsvét vasárnapján játszódik, a kórus is erről énekel, de egy átok és egy árulkodás nyomán végül véres gyilkosságba torkollik a mese. Ami a legvégén történik meg, nincsen utána semmi magyarázat, vagy feloldás, amivel például Verdi oly gyakran és emelkedetten békít meg bennünket az elmúlással. Nem is beszélve a Bajazzókról, ahol kettős gyilkosság történik, ráadásul késsel és a nyílt színen.

Az efféle aggályok az igazi operarajongóktól fényévekre vannak. Ők jól ismert dallamaikat szeretnék csak hallani kedvenc énekeseiktől, hűség, hűtlenség, halálos bosszú kérdéseit kissé eltartják maguktól.

Persze, ha mélyebben belegondolunk, ez a két darab voltaképpen nagyon illik Húsvétra, mert mindkettő arról szól, hogy kicsi döntéseinknek, gyarlóságainknak milyen végzetes következményei lehetnek, s ha a végzet gépezete egyszer működésbe indult, milyen nehéz, leggyakrabban lehetetlen azt megállítani.

Az ünnepet megemeli az ünnepélyesség légköre. Dobrotka Szilvia gyönyörű fekete estélyiben, finoman kimunkált sminkben lépett színre, ami nyomban azt sugározta: számára különleges ünnep, hogy Santuzzát énekelheti. És így is szólalt meg. Noha hat éve már elénekelte a szerepet ezen a színpadon, másutt pedig volt például Senta és Donna Elvira is, pályája nem kényezteti szólófeladatokkal. Ennek megfelelően ihletetten, érzelmekkel átitatva dalolt, a sorsverte fiatalasszony figurájába személyes élettörténetéből is csepegtetett valamennyit. Érzelmileg ő adott értelmet a Parasztbecsületnek.

Tötös Roland tenorja az elmúlt 4 évben látványosan fejlődött. Kitűnő magas hangjai megmaradtak, az alatta lévő regiszterek azonban megteltek erővel és kifejezőkészséggel. Turiddu kényes szólamát üzembiztosan szólaltatja meg és fiús bája is pontosan illik a figurához. Amit hiányolunk, s amire a mostani rövid próbaidőszakban nem volt idő: a figura komplexitásának hangi bemutatása. Turiddu folyamatosan hazudni kényszerül. Santuzzának hol mentegetőzik, hol támadja, hol lódít. Ezt a parttalan érzelmi hullámzást kell majd kidolgozni és hangban megjeleníteni neki.

Tóth Judit egykor Carment, Azucenát, Ebolit énekelt ezen a színpadon, most a kórus tagja, de rövid idő alatt is magabiztosan ugrott be Lolának. Vajda Juliának lírai szopránként is megvan a megfelelő hangi és lelki mélysége, hogy Mamma Luciát énekeljen.

Réti Attila hozza Alfio alaphangját, a fölháborodott kiabálást. Hangja még 60 fölött is alapvetően megvolna, csak a nemes zengés egyre kevesebb benne. Ő az egyetlen, aki a Bajazzókban is énekel. A Prológban szép pianókat mutat, de igazi legatókkal nem melengeti meg szívünket, és a hagyomány által az áriába plántált magas Aszt és Gét is kispórolja. Vajon nem volt ünnepi hangulatban, vagy elfogyott hozzájuk az önbizalma?

Egyértelműbb a helyzet másik baritonnál. Szélpál Szilveszternek egyik legjobb szerepe Silvio, de most hamar kiderült, hogy betegen vállalta el a föllépést, az előadás megmentését. Falzettekkel és egyéb mentésekkel gikszer nélkül, ihletetten túlélte a nagy duettet, hősies helytállása tiszteletet érdemel.

Bagdi Zoltán született comprimario. Szépen énekli Arlecchino szerenádját és pontosan látszik rajta, hogy ő lesz a vesztes a comediában.

Persze igazi Silvio és Tonio nélkül túl lehet élni egy Bajazzókat - különösen, ha van vérbeli Caniónk. László Boldizsár 2008-tól ezen a színpadon fejlődött nagy tenorrá. Amikor mostanában föllép Szegeden, teljesen otthon érzi magát és fesztelenül magaslik ki az együttesből. A koncertszerű előadásban csillogó fekete öltönyében szinte teljes értékűen eljátszotta a szerepét. A hangversenyszerűség határait hol csavarhúzóval, hol pajszerral feszegette. Aki ismeri őt, nagyjából erre számított, és hát a szegedi közönség jól ismeri és így szereti. A kényesebb orrú operarajongók megnyugtatására azt tudom fölhozni, hogy mindeközben meglehetősen pontosan, nagyobb túlzások nélkül, és - a gárdából egyedül - teljesen kotta nélkül énekelt.

Mindig is nagy erénye volt a szép, fényes, tónus és a zenei biztonság. Ám ezen az estén a megszokottnál is áthatóbban, töményebben, fölényes biztonsággal szólalt meg, s ez az immár hőstenor magában is érzéki élményt nyújt. Ugyanakkor nyilvánvaló volt, hogy amikor végzetes szerelemről, megcsalásról, féltékenységről énekel, pontosan tudja, és átérzi, miről beszél. Dobrotka és Ő nem operakottát zenéltek, hanem arra kényszerítettek, hogy életünk nyugtalanító ellentmondásairól elmélkedjünk. A hangi tűzijáték szívünk mélyére talált. Mert úgy csinálták, hogy „ajkuk szétszakadt”.

Homályosabb, hogy Ferenczy Orsolya mit élt már meg és mit képzel csak el Nedda ellentmondásos sorsából, de hatásosan közvetíti. Tartalmas, de kissé szubrettes csengésű szopránjából inkább öntudatlanul sodródó, semmint ügyesen számító feleséget idéz. Tűzpiros ruhája illik hozzá és erős kontraszt a fekete-kék többiekkel.

Kardos Gábor, a színház zenei részlegének mindenese ritkán jut pálcához, pedig most is bizonyítja, hogy jól kézben tud tartani egy ilyen nagy együttest is. Az ő vezénylésében volt néhány pontatlanság, viszont szabadjára engedte a zenekart és az énekeseket, ami felemelő pillanatokat teremtett.

A kórust valaki nagyon ügyesen vonultatta ki s be, sárga sáljuk éppen elég és ízléses jelmezféle. Korlátozott létszámmal is képesek költői hatást kelteni.

A két egyfelvonásos nem történetével, hanem emelkedettségével vált a Húsvéthoz méltó művészi eseménnyé.

fotó© Tari Róbert - Szegedi Nemzeti Színház