Operabemutatók
Anger Ferenc jegyezte a rendezést, tisztességes munka született. Figaróként Cseh Antal, semmibe nem tudnék belekötni. A Susannát alakító Kónya Krisztina hangja pedig, meg merem kockáztatni, ma Magyarországon talán a legszebb lírai spinto szoprán, mindehhez muzikalitás, gyönyörű megjelenés és játék társul. De mégsem ő volt a legjobb...
Budapesten
Tulajdonképpen már a Prokofjev-mű előadásakor megkövült az emberfia azon a félelmetes intelligencián, mely például pedálkezelését jellemezte, amit pedig a Chopinekben művelt, azt szóban, írásban átadni szinte lehetetlen. Lugansky minden kétséget kizáróan a legnagyobbak között van.
Budapesten
A két orosz szerző művét bő fél évszázad és hatalmas stíluskülönbség választja el egymástól. Ami közös, az a történet háttere – mindkettő egy rejtett tragédiával hatalomra jutott uralkodó sorsszerű bukását meséli el. A program összeállítóit a párosításban még a sorozat célkitűzése is vezette: nagy kórusokban bővelkedő remekműveket társítottak.
Budapesten
Az Academy of St. Martin in the Fields ebben az évben ünnepli fennállása ötvenedik évfordulóját, ráadásul karmesterük még mindig Sir Neville Marriner. Nyolcvannégy évesen végigvezényelni egy koncertet, már majdnem természeti csoda, de még ennél is elgondolkodtatóbb, ha a mester zenei elképzelésein nyoma sem látszik a fáradságnak, a kornak.
Vidéken
Cilea operájának – a tavalyi Mezzo-fesztivál keretében bemutatott – előadásáról a Momus már beszámolt. Január elején négy estén ismét színre került a darab, részben a premier közreműködőivel, részben a szegedi társulat tagjaival.
Budapesten
A Londoniak tényleg jók, az énekes szólisták összeillő hármasként jelentek meg, Fischer Ádám pedig bebizonyította, hogy Haydn művészetét értő karmester áll a zenészek előtt. Irányításával méltó módon szólalt meg A teremtés a Haydn Év nyitányaként.
Budapesten
Brahms I. szimfóniájának előadása gyönyörű bocsánatkérés lett a mestertől az első félidő botlásaiért. Mert ott a Változatok egy Haydn-témára kicsit lötyögősre sikeredett, a Prokofjev-versenymű szólistája pedig csupán felszínes mondanivalóval tudta megtölteni a zenei anyagot.
Budapesten
Rilling felfogását nem középutasnak nevezném, inkább olyannak, amely nem esik romantikus túlzásokba, ugyanakkor egyfajta egyszerűségre törekszik, nyilván historikus előadások tanulságai alapján, de nem különösebben érdeklődve azok valódi természete iránt.
Budapesten
Nevezhetjük ezt kortárs zenének, de akár hívhatnánk free jazznek, vagy kísérleti zenének is, ha nem ragadna mindhez valami sztereotípia, „hátrányos megkülönböztetés”. Márpedig a Fractal Strings nem „sztereotipizálható”, nem húzható klisékbe.
Budapesten
A Cantus Corvinus produkciójának végig egységesen magas színvonala képezte az este nagyon is pozitív megítélésének alapját. Tiszták, pontosak voltak, hűen engedelmeskedtek Klembala Géza dinamikai utasításainak, ritka élményt nyújtva.
Budapesten
Giya Kancheli Styx című, szokatlan szerkezetű versenyműve most először hangzott el nálunk, és Brahms zongoranégyesének Schönberg által hangszerelt változata szintén magyarországi bemutató volt.
Budapesten
A Pozsonyból érkezett Solamente Naturali Zenekar (néhány magyar taggal kiegészülve), az Ars Longa Kamaraegyüttes és a négy nagyszerű énekes szólista emlékezetes estét szerzett a templom nagyszámú közönségének.
Operabemutatók
A MűPában a Nyugat lánya volt a Puccini-év utolsó nagy dobása. Ezúttal nem félig-szcenírozott, hanem kifejezetten koncertszerű előadásban. A színlapra ismét jó nevek kerültek, ám közülük csak a címszerepet vállaló Olga Romanko, és a zenekar igazolta a várakozásokat.
Budapesten
Rácz Zoltánnak köszönhető, hogy az emlékest végül is Messiaen hagyatékához méltó módon valósulhatott meg, megmutatva, nem olyasvalakiről van szó, akire csak különleges alkalmakkor érdemes odafigyelnünk.
Budapesten
Herreweghe és együttese régizenés hozzáállással muzsikált, a szólista azonban teljes egészében az új idők gyermekeként lépett a színpadra. Így aztán az Eroica szokatlan felfogásban, de jó előadásban szólalt meg, míg Schumann a-moll zongoraversenye apróbb összetűzések nyomait viselve hangzott el.
Operabemutatók
Szerencséje van a Művészetek Palotája közönségének a Mozart-operákkal. Volt már itt Don Giovanni, Figaro, Titus és Varázsfuvola. A Cosira érdemes volt idáig várni, ugyanis kiemelkedően szép előadás született belőle.
Budapesten
Carter, Adams, Vajda Gergely, Kurtág – azt hiszem, erről a koncertről minden jelenlévő elégedetten távozhatott. Sokféle muzsikát hallottunk, bőséges volt a zenei étlap kínálata, bizonyára mindenki megtalálta a neki tetsző falatokat.
Budapesten
Sakari Oramo több zenekarnál visel vezető tisztséget, most csak annyit róla, hogy ő lett Rattle utódja a Birminghamiaknél, ami azt jelzi, volt mit várnunk tőle. És amit vártunk, azt maradéktalanul meg is kaptuk – ugyanúgy, miként a Debussy-dalokat megszólaltató Anu Komsitól is.
Operabemutatók
El kell ismernem, hatott rám az előadás. De azt is hozzá kell tenni, hogy ez szinte kizárólag Puccini, Sümegi Eszter, Fekete Attila, valamint a Győriványi Ráth György által irányított zenekar érdeme. A rendezés ugyanis sajnos számomra nem nyújtott semmit.
Budapesten
Úgy hiszem, nem túl sűrűn fordult még elő hazánkban, hogy egy koncerten meghallgathattuk Bach három, két csembalóra komponált versenyművét. Ebből a szempontból ez az este máris különleges csemegének számított.
