Budapesten
A Pozsonyból érkezett Solamente Naturali Zenekar (néhány magyar taggal kiegészülve), az Ars Longa Kamaraegyüttes és a négy nagyszerű énekes szólista emlékezetes estét szerzett a templom nagyszámú közönségének.
Operabemutatók
A MűPában a Nyugat lánya volt a Puccini-év utolsó nagy dobása. Ezúttal nem félig-szcenírozott, hanem kifejezetten koncertszerű előadásban. A színlapra ismét jó nevek kerültek, ám közülük csak a címszerepet vállaló Olga Romanko, és a zenekar igazolta a várakozásokat.
Budapesten
Rácz Zoltánnak köszönhető, hogy az emlékest végül is Messiaen hagyatékához méltó módon valósulhatott meg, megmutatva, nem olyasvalakiről van szó, akire csak különleges alkalmakkor érdemes odafigyelnünk.
Budapesten
Herreweghe és együttese régizenés hozzáállással muzsikált, a szólista azonban teljes egészében az új idők gyermekeként lépett a színpadra. Így aztán az Eroica szokatlan felfogásban, de jó előadásban szólalt meg, míg Schumann a-moll zongoraversenye apróbb összetűzések nyomait viselve hangzott el.
Operabemutatók
Szerencséje van a Művészetek Palotája közönségének a Mozart-operákkal. Volt már itt Don Giovanni, Figaro, Titus és Varázsfuvola. A Cosira érdemes volt idáig várni, ugyanis kiemelkedően szép előadás született belőle.
Budapesten
Carter, Adams, Vajda Gergely, Kurtág – azt hiszem, erről a koncertről minden jelenlévő elégedetten távozhatott. Sokféle muzsikát hallottunk, bőséges volt a zenei étlap kínálata, bizonyára mindenki megtalálta a neki tetsző falatokat.
Budapesten
Sakari Oramo több zenekarnál visel vezető tisztséget, most csak annyit róla, hogy ő lett Rattle utódja a Birminghamiaknél, ami azt jelzi, volt mit várnunk tőle. És amit vártunk, azt maradéktalanul meg is kaptuk – ugyanúgy, miként a Debussy-dalokat megszólaltató Anu Komsitól is.
Operabemutatók
El kell ismernem, hatott rám az előadás. De azt is hozzá kell tenni, hogy ez szinte kizárólag Puccini, Sümegi Eszter, Fekete Attila, valamint a Győriványi Ráth György által irányított zenekar érdeme. A rendezés ugyanis sajnos számomra nem nyújtott semmit.
Budapesten
Úgy hiszem, nem túl sűrűn fordult még elő hazánkban, hogy egy koncerten meghallgathattuk Bach három, két csembalóra komponált versenyművét. Ebből a szempontból ez az este máris különleges csemegének számított.
Budapesten
Mozart három utolsó szimfóniájának előadása meglehetősen nehéz feladat. Nem tudom, hány profi zenekar akad ma országunkban, amely maradéktalanul meg tudna felelni egy ilyen kihívásnak, de a szakmát egyelőre még csak tanulgató, kezdő fiataloknak erre végképp kevés az esélyük.
Operabemutatók
A szándék, hogy egy hagyományos stílusú rendezés valami mást nyújtson újbóli elővételekor, érthető, ugyanakkor magában hordozza a paradoxont: mi értelme van, ha már a premieren úgy hat, mint egy ötvenéves színrevitel leporolása?
Külföldön
Az Otellót, melyről kobzos egy éve beszámolt, most Fischer Ádám dirigálta, másnap a Scala zenekarát hallottam, Daniele Gattival. Hatalmas apparátus (kilenc nagybőgő!), műsoron Prokofjev és Csajkovszkij – nagy koncert volt.
Budapesten
Mostanra már egyértelműen kiderült, nem pusztán szerencsés véletlenek sora, de jól átgondolt, tudatos koncepció eredménye a Telekom Zenekar tagadhatatlan fejlődése. Zenekar és karmesterük egymásra találásának fő nyertesei mi, a közönség vagyunk.
Operabemutatók
Ha meggondoljuk, a vámpír Don Giovanni mesterkedéseit folytatja – más eszközökkel. A vérre hajt, és el nem bukhat, csak átalakulhat, mert egyenest az alvilágból jött.
Külföldön
Az még a bécsi kínálatban is különösen szerencsés időzítésnek számít, hogy négy estéből háromszor sikerült kifejezetten csemegének számító koncerteken részt vennem a Musikvereinben (közben az operákban és a Konzerthausban is voltak izgalmas esték, de – legnagyobb sajnálatomra – bizonyos fizikai törvények alapján egyszerre csak egy helyen tudok megjelenni).
Operabemutatók
Mivel a darab korábbi előadásai visszhang nélkül maradtak, Britten remeke (mert az, nagyon is) csak most kezdi meg hazai pályafutását – remélhetően. Merthogy a Telihay Péter rendezte előadásban minden benne volt, s ez nem igazán mindennapos.
Operabemutatók
A mű alapjául szolgáló Miller-dráma töretlen népszerűségnek örvend a prózai színpadokon, Robert Ward műve pedig szinte teljes egészében a prózai darab operai adaptációja. Míg azonban a színmű mindenkor és mindenhol aktuális társadalmi és lélektani problémát feszeget, addig az opera – döntően a zenei anyag miatt – nagyon amerikai, sőt azt is mondhatnánk, olykor talán túlzottan is az.
Operabemutatók
Bizet Carmenje, rövidítve, modernizálva. Aki a premiert látta, csalódott, aki a második estén volt jelen, élményekkel gazdagabban távozott. Ennek nem az ízléskülönbség az oka, a két előadásról ugyanis abszolút elmondható a régi közhely: ég és föld.
Operabemutatók
Az angol nyelvű opera lépésről lépésre halad végig Raoul Wallenberg magyarországi ténykedésén, egészen 1945-ös eltűnéséig. Minimáldíszlet, a sötét-világos kontraszt jegyében, jelzésértékű, ám szinte karikaturisztikusan alkalmazott jelmezek, gyakran a pantomim határmezsgyéjét ostromló színpadi mozgás.
Budapesten
November 5-én lett volna nyolcvanhét éves Cziffra György, az emlékére hirdetett koncert tehát pontosan volt időzítve. És tartalmilag is rendben volt, hiszen három olyan muzsikus idézte fel példaképét, akik zongoratudásukat tekintve szintén kivételesnek mondhatók.
