Vissza a gyökerekhez! Korabeli leírások, rajzok, festmények alapján az ősbemutatót kísérelte meg ismét színpadra vinni Lubor Cukr rendezése.

Alfa Rómeó és Júlia (Gounod Rómeó és Júliája a Margitszigeten)

A Szabad Tér Színház honlapja eléggé szenzációhajhász alapállást foglal el az ügyben, miszerint itt soha nem látott-halott dolgokra kerül sor. Crossover, mondja. Aha, megvan a varázsszó.

Tükör által homályosan (A Manon Lescaut a Margitszigeten)

Talán ez a történet sokkal egyszerűbb. Talán felesleges ennyire részeire szedni, felboncolni, ennyi pszichológiát belekeverni. És hol van ebben az egészben Puccini?

Már értjük, hogy miért pont Hegymagas, de ezt a „misztikus megvilágosodást” racionális érvekre fordítani nekünk sincs módunkban, pedig töprengtünk rajta eleget.

Jött Domingo, és egy hihetetlen sokk. Egy kiöregedett tenorista, a Cid híres áriájánál zavaró lebegéssel, erőlködéssel, préselve a hangokat. Később már látottt és győzött is.

Ötvenkét éve debütált - borzasztóan sok idő. S mégis, ezen az estén Domingót látva-hallva hiszem, hogy a kör még mindig csak úgy kétszázhetven fok körül tart.

Jó érzés látni, hallani, hogy a nem túl kedvező feltételek dacára lassanként nálunk is szépen kinevelődik a valóban hozzáértő régizenészek egy kicsiny csapata.

Szent Márk oroszlánja (Az Otello a Bakáts téren)

A Ferencvárosi Fesztivál záróeseményeként került színre Verdi operája a Bakáts téren, értékelhető rendezésben, meggyőző énekesi munkákkal, hibátlanul működő műszaki eszközökkel.

Új utakon a Szegedi Szabadtéri, avagy a Turandot Porlódon

Az első alkalom, hogy Kesselyák nem tudott meggyőzni egy produkciójával. Szegedi Nabuccóját látva szinte kényszert éreztem, hogy felüssem a Bibliát, egy-egy ötletén órákat el lehetett gondolkodni. Most minden felszínesnek, hatásvadásznak tűnt.

Feltűnt, hogy a zenekar nagyon fáradt. A koncentráció a kelleténél hamarabb kezdett lankadni, így aztán igen sok pontatlanság született.

Tudja az ember, persze, hogy tudja, ha Verona két évezredes amfiteátrumában néz meg egy operaelőadást, egészen másfajta élménnyel kell számolnia, mint egy „klasszikus” házban.

A zsúfolásig telt Nemzeti Hangversenyteremben először hallottam Varnus Xavért koncerten játszani, de többé már nem leszek rá kíváncsi.

Kocsis nem csupán vendégkarmesterként, de Liszt-átirataival afféle kvázi-szerzőként (avagy házi-szerzőként) is felléphetett a Művészetek Palotájában.

2008. június 20.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Oroszok nagy napja Miskolcon (Kisvárosi Lady Macbeth)

Sosztakovics operája (az eredeti orosznak megfelelően: A mcenszki járás Lady Macbethje) ragyogó előadásban került a Miskolci Nemzetközi Operafesztivál programjára. Végig magas hőfokon izzó, szenvedélyes, ha kell harsány, ha kell megindítóan lírai operát láttunk, hallottunk.

A Borisz Godunov Miskolcon

Bátor és sokat markoló a moszkvaiak Borisz Godunovja. Bátor, mert Sosztakovics szinte teljesen ismeretlen változatát állították színre. Sokat markoló, mert a Helikon Színház fiatal társulatának csúcsra járatásával, átértelmezésekkel, remek színpadi megoldásokkal egyéni hangú és igen hatásos produkció jött létre.

2008. június 17.
Festetics Palota
Tükörterem

Kodály Vonósnégyes
Walter Küssner – brácsa

MOZART: C-dúr vonósnégyes, K.157
BEETHOVEN: C-dúr („Razumovsky”) vonósnégyes, Op.59 No.3
BRAHMS: G-dúr vonósötös, Op.111

L’italiana in Pesthidegkút (Rossini: Olasz nő Algyírban)

A Rossini-opera vállaltan mai kelet-európai viszonyok közé átültetett, de mégis kortalan és általános előadása ötletes volt, ám zenei szempontból csak meglehetősen felemás értékeket tudott felmutatni.

A Ring hajnala (Az istenek alkonya a Művészetek Palotájában)

Ha a Wagner-napok hetekké bővülnek, Budapest olyan várossá válhat, amit talán csak Bayreuth múlhat felül. Ehhez minden biztosítottnak látszik, ez most már kijelenthető.

2008. június 7. Zeneakadémia
A Zeneakadémia és a Schola Hungarica énekeseiből alakult kórus
Csalog Gábor – zongora
Vez.: Dobszay László

BARTÓK összes kórusműve