Ismeretlen ismerős (Ünnepi koncert Messiaen születésének 100. évfordulóján)

2008. december 10.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Ránki Dezső, Klukon Edit, Jean-Efflam Bavouzet – zongora
Bruno Perrault – ondes martenot
UMZE Kamaraegyüttes
A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Szimfonikus Zenekara
Vez.: Rácz Zoltán

MESSIAEN:
Visions de l’Amen
Turangalîla szimfónia

Élt a múlt században egy nagy francia zeneszerző, sőt a legnagyobbak egyike volt, nevezzük Messiaennek. Alkalomadtán hallani is műveit itt-ott, de hogy az olyan koncertek, amelyen csak az ő művei, vagy az ilyen nagyszabású művei elhangoznának nálunk, nem mondhatni, hogy gyakoriak volnának. (Ez a harmadik alkalom, hogy a Turangalîla szimfónia megszólalt Magyarországon, és csak először hazai előadókkal.) Ahhoz minimum százévesnek kell lennie egy mégoly jelentős, ámde újító szellemű alaknak – na jó, megteszi a hetvenöt is –, hogy jusson neki egy megérdemelt és kiemelten fontos hangverseny, amelyre azután ellátogat az értők köre – a nagyközönség pedig marad Beethovennél, jó esetben Bartóknál.

De nem is várható, hogy egy átlag koncert része legyen egy kétzongorás mű háromnegyed órában, vagy egy nem túl megszokott harmóniai és dallami elemekkel ékes, nagyjából nyolcvanperces szimfonikus alkotás, még ha azok egy évszázadnyi termés legtáplálékdúsabb gyümölcsei is. (Tényleg nem várható?) A kettőhöz együtt pedig igazán valami különleges alkalom kell, meg lelkes és elhivatott művészek. Az ok most megvolt, és ott voltak a művészek is mind a színpadon.

Az első részben a Ránki–Klukon házaspár játszotta az Ámen-látomásokat. Ismeretes, hogy a vallásos áhítat át meg átszövi Messiaen zenéjét, noha kifejezetten liturgikus zenét soha nem írt. Tehát nem a tételes vallás tanait zenésítette meg, hanem arra törekedett, hogy a zene segítségével magában a létezésben mutassa meg Isten jelenlétét. A csillagokban, a madarak énekében, a szerelemben, annak testi-lelki aspektusában. Liszt Via crucis-felvétele kapcsán már írtunk néhány éve a zongorista páros azon nem mindennapi megnyilvánulásáról, ahogyan a műben megragadott vallásos áhítatot a billentyűkön hallatlan erővel tették szinte tapinthatóvá.

Nem annyira, szinte magába fordulóan áhítatos Messiaen hét ámen-tétele. De az a szellemiség, az az együtt-lét, amely a megszólaltatásához szükségeltetik, talán csak egy testi-szellemi tekintetben ennyire együtt élő párostól várható el, persze amellett, hogy természetesnek vesszük, a mű technikai kívánalmaival tökéletesen megbirkóznak. Az első zongora szólama amúgy is a későbbi feleségnek, Yvonne Loriod-nak íródott, és most a Teremtésnek, a csillagoknak, Jézus haldoklásának, a vágynak, az angyaloknak, a szenteknek és a madarak énekének, az Ítéletnek és a beteljesülésnek mind a hét ámene mindvégig vagy feszültségtelien, vagy megnyugvást hozóan, a hallgatót a megszólaltatás folyamatának tevőleges résztvevőjének feltételezve hangzott el.

Végeredményben nem más alkotói szándékból született néhány évvel az Ámenek után a tíztételes Turangalîla szimfónia sem. Az élet, a halál a szerelem a kozmikus idő dimenziójában – ez a röviden felvázolható program. Az alapvetően szabályos szimfonikus zenekarban rengeteg az ütőhangszer, de van szólózongora is. És ott az ondes martenot: leggyakrabban az éneklő fűrészre emlékeztető hangja olykor mindent beborít, abszolút főszereplővé válva.

Az ünnepi alkalomhoz méltóan szerepelt a zenekar, az UMZE művészeivel a kulcspozíciókban. Már rögtön a vonóskar első megszólalásakor hallatszott, nem csak arra volt gond a próbák során, hogy a hangok tisztességesen megszólaljanak; szép hangzás is ki tudott alakulni. A sok-sok zenész hallhatólag felkészült, és egyértelmű volt, nem egyszerűen csak lejátszani akarták a majd nyolcvanpercnyi hangtömeget, hanem teljes odaadással vettek részt a megvalósításban. Mindezt mondani sem kell a zongoristáról és a különleges elektromos hangszer játékosáról, kik maximális odaadással, stílusismerettel és technikai perfekcióval szolgálták a zeneszerzőt. Az egészet Rácz Zoltán irányította, végig koncentráltan, nem túl elegáns, de a lényegre mutató mozdulatokkal. Neki is köszönhető, hogy az emlékest végül is Messiaen hagyatékához méltó módon valósulhatott meg, megmutatva, nem olyasvalakiről van szó, akire csak különleges alkalmakkor érdemes odafigyelnünk.
„Az év koncertje”-gyanús esemény volt.