Operabemutatók
Hosszú szünet után újra szerepel a Miskolci Nemzeti Színház műsorán Rossini örökzöld opera buffája, A sevillai borbély. Remek alakításokkal és szereposztási tévedésekkel, kitűnő rendezői ötletekkel és fölösleges elemekkel egyaránt tarkítva.
Budapesten
Várjuk a folytatást, kíváncsian, hiszen az ország egyik vezető zenekarának irányítása jóval összetettebb feladat, mint egy, alapjában azért kellemes emlékeket maga után hagyó koncert levezénylése.
Operabemutatók
A színre állításra a józan visszafogottság volt jellemző, nem kellett rejtvényeket fejtenünk, miközben a szereplők lelkesen tették a dolgukat. És ez volt végül is a lényeg: ünnepeltünk egy nagy zeneszerzőt, és találkozhattunk végre hangversenyen egyik fő művével.
Budapesten
Nem tudom, hogy a pécsiek csapatában ki felel leginkább a műsor-összeállításért, de rendkívül jól végzi a dolgát. A túljátszott repertoárdaraboknak itt nyoma sincs, de ügyesen kerülik a „méltatlanul viszont teljesen elfeledett” kategóriát is.
Budapesten
Aki ilyen műsorral kiáll, nagyon bízik Schubertben. Hogy minden idők egyik legnagyobbja képes két órára lekötni egy zeneakadémiányi közönséget, az biztos. De ha a művek a viszonylag rövidebb impromptuk, moment musicaux-k, zongoradarabok?
Operabemutatók
Szinte biztos, hogy minden színházlátogatónak van valamilyen elképzelése Jancsiról és Iluskáról, valamilyen gyermekkori élménye, valamiféle elvárása a darabbal szemben. Azt hiszem, Alföldi egy dologban biztosra mehetett: nem létezik olyan ember a nézők között, aki úgy képzelte maga elé Kukorica Jancsi történetét, ahogyan azt ő színpadra állította.
Budapesten
A nemrégiben lezajlott operaversenyen is tapasztalhattam, de az ezen az estén látottak-hallottak alapján is azt mondhatom, hogy jó erőkből álló, és főképp jó erőben lévő együttest alkotnak a szegediek.
Budapesten
Kocsis átiratai nagyon is a mai hallgató füléhez szólnak, méghozzá arról a Liszt Ferencről mutatnak metsző kontúrú árnyképet, aki a pompa és a virtuozitás széles mosolyú varázslója volt, s nem a gyászruhás abbéról, ki méretes kereszttel a nyakában pózol az elmúlás felé révedve; nem a Gyászgondola és a Szürke felhők komor, befelé forduló Lisztjéről.
Operabemutatók
Anger Ferenc jegyezte a rendezést, tisztességes munka született. Figaróként Cseh Antal, semmibe nem tudnék belekötni. A Susannát alakító Kónya Krisztina hangja pedig, meg merem kockáztatni, ma Magyarországon talán a legszebb lírai spinto szoprán, mindehhez muzikalitás, gyönyörű megjelenés és játék társul. De mégsem ő volt a legjobb...
Budapesten
Tulajdonképpen már a Prokofjev-mű előadásakor megkövült az emberfia azon a félelmetes intelligencián, mely például pedálkezelését jellemezte, amit pedig a Chopinekben művelt, azt szóban, írásban átadni szinte lehetetlen. Lugansky minden kétséget kizáróan a legnagyobbak között van.
Budapesten
A két orosz szerző művét bő fél évszázad és hatalmas stíluskülönbség választja el egymástól. Ami közös, az a történet háttere – mindkettő egy rejtett tragédiával hatalomra jutott uralkodó sorsszerű bukását meséli el. A program összeállítóit a párosításban még a sorozat célkitűzése is vezette: nagy kórusokban bővelkedő remekműveket társítottak.
Budapesten
Az Academy of St. Martin in the Fields ebben az évben ünnepli fennállása ötvenedik évfordulóját, ráadásul karmesterük még mindig Sir Neville Marriner. Nyolcvannégy évesen végigvezényelni egy koncertet, már majdnem természeti csoda, de még ennél is elgondolkodtatóbb, ha a mester zenei elképzelésein nyoma sem látszik a fáradságnak, a kornak.
Vidéken
Cilea operájának – a tavalyi Mezzo-fesztivál keretében bemutatott – előadásáról a Momus már beszámolt. Január elején négy estén ismét színre került a darab, részben a premier közreműködőivel, részben a szegedi társulat tagjaival.
Budapesten
A Londoniak tényleg jók, az énekes szólisták összeillő hármasként jelentek meg, Fischer Ádám pedig bebizonyította, hogy Haydn művészetét értő karmester áll a zenészek előtt. Irányításával méltó módon szólalt meg A teremtés a Haydn Év nyitányaként.
Budapesten
Brahms I. szimfóniájának előadása gyönyörű bocsánatkérés lett a mestertől az első félidő botlásaiért. Mert ott a Változatok egy Haydn-témára kicsit lötyögősre sikeredett, a Prokofjev-versenymű szólistája pedig csupán felszínes mondanivalóval tudta megtölteni a zenei anyagot.
Budapesten
Rilling felfogását nem középutasnak nevezném, inkább olyannak, amely nem esik romantikus túlzásokba, ugyanakkor egyfajta egyszerűségre törekszik, nyilván historikus előadások tanulságai alapján, de nem különösebben érdeklődve azok valódi természete iránt.
Budapesten
Nevezhetjük ezt kortárs zenének, de akár hívhatnánk free jazznek, vagy kísérleti zenének is, ha nem ragadna mindhez valami sztereotípia, „hátrányos megkülönböztetés”. Márpedig a Fractal Strings nem „sztereotipizálható”, nem húzható klisékbe.
Budapesten
A Cantus Corvinus produkciójának végig egységesen magas színvonala képezte az este nagyon is pozitív megítélésének alapját. Tiszták, pontosak voltak, hűen engedelmeskedtek Klembala Géza dinamikai utasításainak, ritka élményt nyújtva.
Budapesten
Giya Kancheli Styx című, szokatlan szerkezetű versenyműve most először hangzott el nálunk, és Brahms zongoranégyesének Schönberg által hangszerelt változata szintén magyarországi bemutató volt.
Budapesten
A Pozsonyból érkezett Solamente Naturali Zenekar (néhány magyar taggal kiegészülve), az Ars Longa Kamaraegyüttes és a négy nagyszerű énekes szólista emlékezetes estét szerzett a templom nagyszámú közönségének.
