Karmesterportrék LVI. – Karl Richter

Legtöbben csak elkötelezett Bach-specialistaként ismerik, olyan zeneművészként, aki tudós muzikológusként, billentyűs hangszeres művészként, énekkarvezetőként és karmesterként is élete legfőbb céljának tekintette Johann Sebastian Bach életművének zenetudományi feldolgozását, bemutatását és minél szélesebb körű propagálását.

Felhők és harangok – In memoriam Antalffy-Zsíross Dezső

Minden szakmának szüksége van a maga teremtő elméire. De kellenek olyan emberek is, akik nem elsősorban intellektuális termékeik, hanem sokrétű személyiségük révén hagynak maradandó nyomot egy-egy szakmai közösség életében.

Karmesterportrék LV. – Artur Rodziński

Nyughatatlan lélek, igazi homo iracundus volt, végletesen szenvedélyes, kolerikus, ingerlékeny személyiség. Afféle született kelet-európai neurotikus, aki többnyire nem képes megalkudni sem magával, sem mással.

Karmesterportrék LIV. – Erich Leinsdorf

A szakma sokszor csak „tisztességes mesteremberként” emlékezik meg róla – és az is volt, kétségkívül. Egy gyakorlatias, praktikus szemléletű ember és karmester formáját öltötte föl, ám így is messze több volt puszta iparosnál.

Karmesterportrék LIII. – Kirill Kondrasin

Régi vágású dirigensnek mondták, aki egyaránt mestere volt a drámai fokozásnak és a lírai epizódok lágy, finom vonalú kirajzolásának, a kontrasztok kiélezésének és a bátor, gazdag színkeverésnek.

Karmesterportrék LII. – Oskar Fried

Igazi úttörő volt a szó majd’ minden értelmében, harcosa a lemezkészítésnek, bajnoka az új zenének, szenvedélyesen, már-már megszállottan hitt egy jobb, igazságosabb, emberibb világ utópiájában.

Karmesterportrék LI. – Karl Böhm

Opportunista volt, mégis tökéletes ellentétét képezte a showman karmestereknek, amennyiben minden külsődleges látványelemet nélkülöző előadásait legtöbbször puritán szigor, megingathatatlan objektivitás és célelvű tömörség jellemezte.

Karmesterportrék L. – Giuseppe Sinopoli

Sokoldalúan művelt és képzett volt, jó modorú és halk szavú vezető, ennek ellenére fellépése mindig magabiztosnak hatott. Karmesterként és zenekarvezetőként ragaszkodó és lojális volt akkor is, ha érezte a felé irányuló bizalmatlanságot és a szakmai kompetenciáját illető aggályokat.

Bis! – Ismétlések az operaszínpadon

A publikumnak az a szokása, hogy kedvenc áriáját, esetleg kórusát, együttesét addig tapsolja, amíg csak meg nem ismétlik. Ezt Magyarországon „Vissza, vissza!”, másutt a „Bis! Bis!” (kétszer) kiabálásokkal követeli a publikum. Az ismétlés nagy megterhelés az énekes(ek)nek, és nyilvánvalóan megszakítja a drámai folyamatokat is. Vérbeli operarajongó azonban fittyet hány erre, és imádja az újrázást.

Karmesterportrék XLIX. – Hermann Scherchen

Igazi szikrázó intellektus, de „önjáró” elme volt, aki ismerte a férfilét napos és árnyékos oldalát egyaránt, s ha a munkája szólította, akár a világ végére is elzarándokolt, hogy hirdesse a zene semmihez sem fogható mágiáját.