Esszék és tanulmányok
Ha valaki azt kérdezi – nem sokan, de azért vannak ilyenek! –, hogy melyik szimfóniával érdemes kezdeni az ismerkedést, ha Bruckner zenéjéről van szó, akkor a legtöbben a negyediket ajánlják, merthogy ez a legnépszerűbb. Ezen kívül a hetedik az, amelyikre ugyanezt szokták mondani, nem csoda, hogy ezt a kettőt adják elő a legtöbbször.
Esszék és tanulmányok
Azt gondolom, hogy Anton Bruckner felnőtt, sőt idős korában is valahol megmaradt gyermeknek. Nagy-nagy tehetsége ellenére többek között ezért nem tudott betagozódni az elismert komponisták közé, ezért vannak pl. üres fanfárok a szimfóniáiban, ezért mozgott idegenül, félszegen, naivan a világban, és ezért van az, hogy a fanfárokon túl is vannak néha megütközést keltő zenei témái. De akkor mi végre az egész? Miért figyelünk rá, és tartjuk egyre többen kiemelkedő mesternek?
Esszék és tanulmányok
Épp ezek a kis írások adnak, adtak alkalmat arra, hogy kicsit erőteljesebb, tudatosabb fókuszt irányítsak az életmű első szakaszára. A múltkor azt írtam, hogy a nulladik szimfóniát jobban kedvelem, mint az elsőt. Ám, mint tudjuk, egy bármilyen zenével való összebarátkozás javarészt csak meghallgatási mennyiség kérdése. A Beatles régi új számát, a Now and then-t is csak a második meghallgatásnál kezdtem kapizsgálni, és csak negyedikre esett le, hogy milyen szép... Mit várunk hát egy 50 perces szimfonikus mű esetében?
Esszék és tanulmányok
A minap a gyermekeimet elkísértem a közeli könyvtárba. Amíg keresgéltek, kiszúrtam egy gyermekeknek szóló képes zenetörténet könyvet. Nem emlékszem a szerzőre, nem is néztem meg igazán, egy nem túl régi külföldi kiadvány magyar kiadása volt. Belenéztem, persze a bruckneriánusok cinikusan kétkedő alapállásával: benne van-e?
Esszék és tanulmányok
Szóval, magától nem megy, hogy egyszerűen elfogadott szerző legyen Anton Bruckner? Miért van az, hogy egy jól sikerült előadás után gyakran csak halovány udvarias taps a jutalom? Vagy az, hogy vannak, akik kisétálnak az előadás közepén, mások pedig atrocitásnak élik meg ezt a zenét? De főképp: miért ekkora kérdés ez?
Esszék és tanulmányok
A színházi emlékezet egyik legszebb példája az örökös tagság intézménye. Szükség is van rá, mert Jászai Mari klasszikus idézete szerint „egy színész, ha lemegy a színpadról, olyan, mint a tavalyi felhő”. Ennek ellenére itt van Sebeők Sári esete, akit az operaházi örökös tagság sem igen tudott megmenteni az elfeledéstől. Pedig Ő volt az első magyar Chrysothemis, Tábornagyné, Ariadné, Rezia, Marina és még sorolhatnám. Ez önmagában elég kellene legyen a halhatatlansághoz.
Esszék és tanulmányok
Faragó András rendkívüli életpályája tanulságait nehéz utólag megfogalmazni, talán nem is feltétlenül szükséges, hiszen maga a művész is az örök megújulást, az elérhetetlen hajszolását tűzte ki célul. Ahogy ötvenévesen megfogalmazta: „Mert olyan útra lépett az ember, ha ezt a hivatást választotta, amelynek sosem lehet a végére érni. Egy alakítás sosem lehet tökéletes, csak a vágy él bennünk…”
Esszék és tanulmányok
Kétrészes cikkünkben az 50 éve elhunyt világhírű baritonra, Ettore Bastianinire emlékezünk, aki az idén lenne 95 esztendős.
Esszék és tanulmányok
50 éve, a mai napon hunyt el, s az idén lenne 95 esztendős a nagy olasz bariton, Ettore Bastianini. Írásunk hiánypótlásnak készült erről a fantasztikus hangról, rendkívüli életpályájáról és különleges személyiségről.
Esszék és tanulmányok
Nem a bárgyú tekintélytisztelet, hanem a mű alapos ismerete késztetett „védőbeszédem” megírására, melynek elolvasása után remélem, velem együtt talán valamivel többen fognak a Trubadúrhoz a befogadás és nem az ítélkezés szándékával fordulni.