Karmesterportrék LVII. – Lovro von Matačić

Közmondásos szorgalmáról, fölényes mesterségbeli tudásáról és áldott jó természetéről életében is legendák szóltak; az ’50-es évektől kezdve sorra hódította meg a világ nagy operaházait, sztárzenekarait és rangos fesztiváljait, ám ő folyvást hazavágyott. Haza Zágrábba, vagy a dalmát tengerpartra

Kultúrafogyasztás, kulturális preferenciák a Café Momus olvasói körében

Fekete Mariann szociológus, az ELTE Társadalomtudományi Karának doktorandusza kutatási témájául a digitális kor kultúrafogyasztás szerkezetének változását választotta. Célja volt annak kimutatása, hogy a klasszikus kultúra fogyasztása hogyan alakult az internet és az infokommunikációs eszközök elterjedésével és általánossá válásával, az ingyenes zeneletöltések elterjedésével. A Café Momus olvasói által kitöltött kérdőívet számunkra külön dolgozta fel.

Karmesterportrék LVI. – Karl Richter

Legtöbben csak elkötelezett Bach-specialistaként ismerik, olyan zeneművészként, aki tudós muzikológusként, billentyűs hangszeres művészként, énekkarvezetőként és karmesterként is élete legfőbb céljának tekintette Johann Sebastian Bach életművének zenetudományi feldolgozását, bemutatását és minél szélesebb körű propagálását.

Felhők és harangok – In memoriam Antalffy-Zsíross Dezső

Minden szakmának szüksége van a maga teremtő elméire. De kellenek olyan emberek is, akik nem elsősorban intellektuális termékeik, hanem sokrétű személyiségük révén hagynak maradandó nyomot egy-egy szakmai közösség életében.

Karmesterportrék LV. – Artur Rodziński

Nyughatatlan lélek, igazi homo iracundus volt, végletesen szenvedélyes, kolerikus, ingerlékeny személyiség. Afféle született kelet-európai neurotikus, aki többnyire nem képes megalkudni sem magával, sem mással.

Karmesterportrék LIV. – Erich Leinsdorf

A szakma sokszor csak „tisztességes mesteremberként” emlékezik meg róla – és az is volt, kétségkívül. Egy gyakorlatias, praktikus szemléletű ember és karmester formáját öltötte föl, ám így is messze több volt puszta iparosnál.

Karmesterportrék LIII. – Kirill Kondrasin

Régi vágású dirigensnek mondták, aki egyaránt mestere volt a drámai fokozásnak és a lírai epizódok lágy, finom vonalú kirajzolásának, a kontrasztok kiélezésének és a bátor, gazdag színkeverésnek.

Karmesterportrék LII. – Oskar Fried

Igazi úttörő volt a szó majd’ minden értelmében, harcosa a lemezkészítésnek, bajnoka az új zenének, szenvedélyesen, már-már megszállottan hitt egy jobb, igazságosabb, emberibb világ utópiájában.

Karmesterportrék LI. – Karl Böhm

Opportunista volt, mégis tökéletes ellentétét képezte a showman karmestereknek, amennyiben minden külsődleges látványelemet nélkülöző előadásait legtöbbször puritán szigor, megingathatatlan objektivitás és célelvű tömörség jellemezte.

Karmesterportrék L. – Giuseppe Sinopoli

Sokoldalúan művelt és képzett volt, jó modorú és halk szavú vezető, ennek ellenére fellépése mindig magabiztosnak hatott. Karmesterként és zenekarvezetőként ragaszkodó és lojális volt akkor is, ha érezte a felé irányuló bizalmatlanságot és a szakmai kompetenciáját illető aggályokat.