Sir Thomas Beecham vitathatatlanul a XX. század egyik legérdekesebb, legeredetibb dirigens-egyénisége. Az általa alapított zenekarok ma is meghatározó szereplői nemcsak a brit, de az összeurópai zenei életnek is.

Megjelenésének, viselkedésének eleganciája tirannusi gesztusok nélkül is méltóságot sugárzott, tudása, munkamorálja, elvitathatatlan szakértelme tiszteletet parancsolt a világ bármely zenekarának zenészei között.

Beinum vezénylési gyakorlatának legfontosabb erényei a kiszámítottság, az áttetszőség, az önfegyelem. Olvasatai a partitúrák olyan sarkait is bevilágítják, melyek korábban csaknem "láthatatlanok" maradtak az átlag koncertközönség előtt.

Akadt, aki így jellemezte Golovanov vezénylési gyakorlatát: az orosz Mengelberg. Valóban érezhető rokonság a holland karmester és Nyikolaj Golovanov sajátos előadói stílusa között. A személyesség, az egyéni hang, ahogyan mondani szoktuk: a szubjektivitás.

Esszésorozatomban elsősorban azokra a dirigensekre szeretnék fókuszálni, akiknek érdemeit, jelentőségét elvitathatatlannak gondolom, mégis ritkábban ejtünk szót róluk manapság, mint azt történeti súlyuk, hatásuk, eredményeik alapján megérdemelnék.

Jönnek-mennek a nagyvilág zenekarai, karmesterei és szólistái, csak győzzön válogatni a komolyzene elkötelezett rajongója. A rengeteg zongora-szólóest, a sok eltérő egyéniség kapcsán most a tényleges látvány és a megszólaló hang kapcsolatáról lesz szó.

Sok nagy matematikus próbálkozott meg a zene és a matematika közötti kapcsolat tisztázásával, mások viszont egyszerűen csak szenvedélyesen rajongtak érte, és az isteni közlés formájának tekintették. Ismerkedjünk meg néhánnyal közülük.

Bilson saját bevallása szerint 34 esztendősen, 1969-ben jegyezte el magát a fortepianóval. Egy életművel a háta mögött, a hatvanas éveiben, a hangszer (és nyilván a komponista) összes létező rezdülésének aprólékos ismeretében fogott Schubert szonátáinak felvételébe.

A dalait, szimfóniáit, s egyéb kamarazenéjét viszonylagos rendben hagyó komponista a Deutsch által említett 22 szonátakezdeménynek csak a felét fejezte be. Fussunk csak át rajtuk röviden. Ha követni tudnak, mindenképpen megéri!

Toscanini színre lépése után két teljesen eltérő interpretációs út mentén helyezkedtek el a kor karmesterei. Az egyik „főhadiszállás” zászlóvivőjeként leginkább Furtwänglert illik megjelölni, Toscanini pozíciója a frontvonal másik oldalán pedig megkérdőjelezhetetlen.