Kultúrafogyasztás, kulturális preferenciák a Café Momus olvasói körében
Kultúrafogyasztás, kulturális preferenciák a Café Momus olvasói körében
A kulturális fogyasztás, a kultúraközvetítés, a kulturális orientálódás technikai háttere jelentős változásokon ment keresztül az utóbbi évtizedekben. Az informatika és a kommunikáció forradalma révén új eszközök születtek, melyek nem csupán az emberek közötti kapcsolatokat, de a kultúrafogyasztás lehetőségeit is megváltoztatták.1 Egyre több a mesterséges, virtuális tér, ahol az egyes emberek egymással, különböző csoportokkal, intézményekkel érintkezhetnek. Az új technikai lehetőségek fokozzák az interaktivitás lehetőségét és segítségükkel lehetővé válik az egyéni igények kielégítése a kultúrafogyasztásban. . A változások megszabják a kultúrával való találkozás végpontjait is. A fogyasztók jelentős csoportja visszavonul az otthonába, ahol kényelmesen, jó minőségben keresi és találja meg azt, amit szeret, amit keres.
A kultúrához való viszonyt, a kulturális tevékenységekben való részvételt döntően meghatározza a társadalom struktúrája is. A rendszerváltás óta eltelt időszakban jelentős mértékű strukturális változások zajlottak le, melynek következtében fokozatosan nőtt a leszakadók aránya, akik gazdasági, társadalmi, és kulturális téren is perifériára szorultak. Napjainkban a kultúra a kevésbé fontos, nélkülözhető dolgok kategóriájába került. Az állam, az önkormányzatok és a családok is ezen spórolnak elsősorban, ha megszorulnak.
A kultúrával kapcsolatos attitűdök és kultúrafogyasztási szokások vizsgálatát az Nemzeti Kulturális Alap megbízásából a Szonda- Ipsos és a GFK Hungária végezte. A 2006. évi vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy a kultúra iránti érdeklődés drámai mértékben csökkent. A visszaesés a komoly és a könnyű műfajok területén egyaránt megtörtént. A színház, a komolyzene és a filmművészet a legnagyobb vesztes. A magas kultúra iránti érdeklődés esetén jelentős szakadékok vannak társadalmi státusz, életkor, nem és iskolázottság területén. A magas kultúrát elsősorban az idősebb korosztály kedveli. A színház, a klasszikus zene és a szépirodalom iránt komolyan érdeklődő csoport elöregszik. Az iskolai végzettség mind mennyiségi, mind minőségi értelemben a kultúrához való viszony legfontosabb befolyásoló tényezője. A magas kultúra minden műfaja iránt a diplomások mutatják messzemenően a legnagyobb érdeklődést. A fiatalok, az alacsony iskolai végzettségűek és alacsony társadalmi státuszúak, a munkanélküliek minden komoly műfaj iránt rendkívül csekély és gyorsan csökkenő érdeklődést tanúsítanak.
Léteznek azonban olyan, magas kulturális preferenciával bíró csoportok, amelyek egyébként is jelentős kulturális fogyasztásuk szélesítésére, színesítésére használják az informatikai eszközöket. Jelen tanulmányban2 egy zenei ízlés és preferencia mentén szerveződő csoport, a Café Momus internetes komolyzenei magazin olvasóinak szociológiai szempontú elemzését mutatom be. A minta elemszáma 117 fő.
A korcsoport szerinti megoszlás azt mutatja, hogy a minta 60%-a 45 év alatti, amit azért lényeges kiemelni, mivel az életkor egy fontos tényező a klasszikus kultúra iránti érdeklődés esetében, ahogy az a bevezetőben is elhangzott. Valamennyi korábbi vizsgálat kiemeli, hogy a komolyzene iránt elsősorban az idősebb korosztály mutat élénk érdeklődést. Jelen mintában az időskorúak aránya 15%, ellenben a minta ötödét a 29 éven aluli fiatalok alkotják.
1. ábra: A minta korcsoport szerinti megoszlása
A kérdőív kitöltői csaknem azonos arányban oszlanak meg nemek szerint. A válaszadók mintegy fele él társas kapcsolatban (32% házas, 17% élettársi kapcsolatban él), felülreprezentáltak a diplomások (88%), a fővárosi lakosok (81%) és a gazdaságilag aktívak (71%).
A korábbi kutatások kiemelték, hogy a kulturális fogyasztást, a kulturális javakhoz való hozzáférést illetően a települési egyenlőtlenségek kiegyenlítődni látszanak. Néhány évtizeddel korábban a lakóhely volt a kultúrához jutás legfontosabb meghatározó tényezője, napjainkra viszont ez lett a leggyengébb faktor. Ebben nagy szerepe van az információs technológia elterjedésének. A minta nem igazolja a települési lejtő csökkenését, falusi lakos nincs a válaszadók között.
2. diagram: Szocio-demográfiai mutatók
3. diagram: Gazdasági státusz szerinti megoszlás
Vitányi Iván szállóigévé vált mondata szerint „Nem abból kell kiindulni, hogy mennyi pénz kell a kultúrához, hanem hogy mennyi kultúra kell a pénzhez.” Meglátásom szerint makroszinten így van, legalábbis így kellene lennie, azonban mikroszinten, az egyes ember esetében az anyagi dimenzió igen lényeges, főként olyan, a világban lejátszódó paradigmaváltás után, mint a gazdasági válság. Véleményem szerint a kulturális fogyasztás szerkezetét meghatározó tényezők jelenleg:
- Mit tudnak befogadni az emberek?
- Milyen anyagi lehetőségeik vannak? (elmenni koncertre, színházba, múzeumba, belépők, utazási költségek, stb.)
- Milyen technikai lehetőségek vannak? (ami szintén összefügg az anyagi lehetőségekkel).
A 4. diagram adatai mutatják a minta tagjainak kulturális kiadásait3 a lekérdezést megelőző évben. A kérdőív kitöltői arra lettek kérve, próbálják megbecsülni az előző évben kultúrával, kulturális tevékenységgel kapcsolatos kiadásaik összegét.
4. diagram: Kulturális kiadás becsült összege a lekérdezést megelőző évben (2012)
Tíz kategóriára osztottam a kulturális kiadásokat4. A válaszadók több mint fele tartozik az első két csoportba, azaz az 50.000 Ft alatti összeget költők csoportjába, harmaduk az 50 ezer és 150 ezer Ft közötti összeget kultúrára fordítok közé.
A 2008-as országos reprezentatív vizsgálat adatai szerint a háztartások 60%-nak gyakorlatilag nincs kulturális kiadása, a felnőtt lakosság közel fele semmilyen aktív kulturális tevékenységben nem vett részt. A fővárosi lakosok egyötödének nincs kulturális kiadása, a legtöbben (27%) 3000-10.000 Ft közötti összeget költöttek erre a célra, és csak egy szűk réteg (6%) volt az, aki 50.000 Ft körüli összeget becsült meg kiadásaként. Ezekhez az adatokhoz képest a vizsgált minta kulturális kiadásai jóval nagyobb mértékűek, tehát stabil, aktív, felhalmozásra törekvő habitus jellemzi őket.5
A kultúraközvetítő intézmények sorában a „leggyengébb láncszem” jellemzően az opera, a komolyzenei hangverseny és a balett (táncművészet) triumvirátusa. Az adatfelvételek során, ha arra kérik a válaszadókat, próbálják megbecsülni, a felsorolt intézményekben, eseményeken mikor jártak utoljára, rendre ez a három végez az utolsó helyeken, ezek a legkevésbé preferált események, melyek közönsége – társadalmi státuszát és szociológiai összetételét illetően – többé-kevésbé állandó: magas státuszúak, magas jövedelműek, magasan iskolázottak, városlakók, idősebb korosztályba tartozók. A 5. diagram mutatja a Café Momus olvasói által adott válaszok megoszlását. A válaszadók negyede 5-10 alkalommal járt az említett eseményeken, 14% 10-15 esetben és a minta csaknem fele (40%) több mint 15 alkalommal a lekérdezést megelőző évben. Csupán 3%-ot tesz ki azok aránya, akik egyszer sem jelentek meg az említett helyszíneken. Ez sem feltétlenül a kulturális érdeklődés hiányát jelenti, hanem ahogy a bevezetőben is elhangzott, a fogyasztók egy csoportja visszavonul az otthonába és technikai eszközök, internet révén jut kulturális tartalomhoz, nem a személyes részvételt preferálva.
5. diagram: Az elmúlt évben hányszor járt Ön operában, komolyzenei hangversenyen?
A képet tovább árnyalja, ha részletesebben vizsgáljuk a kulturális aktivitást. Az intézményesített keretek között történő kultúrafogyasztás vizsgálatát célozta a kérdőív azon kérdése, amelyben arra lettek megkérve a kitöltők, hogy próbálják megbecsülni, a felsorolt intézményekben, eseményeken mikor jártak utoljára.6
A következő diagramban a kék szín jelöli a lekérdezett minta válaszait, a piros a 2008-as országos reprezentatív felmérés során kapott válaszokat. A minta kulturális aktivitása csaknem egyenletesen igen magas, nagyobb kilengések, hullámhegyek-hullámvölgyek nélkül, amelyek az országos lekérdezésnél megfigyelhetők. Általuk leggyakrabban látogatott intézmény a könyvesbolt, a hangversenyterem és az opera, legkevésbé a szórakozóhelyek, a jazzkoncertek és a sportrendezvények, de ezek átlaga is 2 pont felett van, továbbá nincsenek rendezvények, események a „soha” kategóriában.
6. diagram: Mikor volt Ön utoljára….?
A kérdésre adott válaszokat faktoranalízissel is feldolgoztam,7 az eljárás során három faktort különítettem el, majd főkomponens elemzést végeztem.8 A 1. táblázat mutatja a létrejött főkomponenseket, amelyek egy-egy jól körülhatárolható kulturális fogyasztási dimenzió szerint rendezi a válaszokat9. A feltárt mintázat a következő.
A „populáris-szórakoztató” minta egyesíti az olyan népszerű, könnyed szórakozást kínáló helyszíneket, mint a különböző fesztiválok, könnyűzenei és jazz koncertek, a szórakozóhelyek és a kávéházak.
A „szemlélődő” minta olyan kulturális tevékenységeket rendez egy kategóriába, amelyek közös jegye a szemlélődés, az elmélyülés. Ide a múzeumok, a galériák, a művelődési házak kiállításai/rendezvényei és a könyvesboltok tartoznak.
A „klasszikus” mintába, ahogy neve is mutatja, a kultúrafogyasztás klasszikusai kerültek: a színház, az opera, a balett, a hangverseny és a mozi.
1. táblázat: A kultúrafogyasztás dimenziói
A kulturális fogyasztás dimenziói |
színhely |
kommunalitás |
faktorsúly |
magyarázott variancia (%) |
populáris szórakoztató |
fesztivál |
0,33 |
0,57 |
54,23 |
|
jazz koncert |
0,49 |
0,70 |
|
|
kávéház |
0,57 |
0,75 |
|
|
szórakozóhely |
0,70 |
0,84 |
|
|
könnyűzenei koncert |
0,60 |
0,77 |
|
szemlélődő |
galéria |
0,74 |
0,86 |
53,58 |
|
múzeum |
0,66 |
0,81 |
|
|
művelődési ház |
0,45 |
0,67 |
|
|
könyvesbolt |
0,28 |
0,53 |
|
klasszikus/vizuális |
színház |
0,41 |
0,64 |
42,18 |
|
opera |
0,44 |
0,66 |
|
|
táncművészeti rendezvény |
0,52 |
0,72 |
|
|
hangverseny |
0,33 |
0,58 |
|
|
mozi |
0,39 |
0,62 |
|
A három kultúrafogyasztási dimenzió mentén érdemes megvizsgálni, hogy milyen és mekkora csoportok különülnek el a mintán belül. A csoportosítást K-Means klaszter – eljárással végeztem el, a 2. táblázatban látható a létrejött 3 kultúrafogyasztó csoport.
Az első az „univore” fogyasztók 10 csoportja, akik valamennyi eseményre, rendezvényre és intézménybe rendszeresen, intenzíven és nagy lelkesedéssel járnak. Ők alkotják a minta csaknem felét (41%), jellemzően az első és második korcsoportba tartoznak, tehát 45 évesnél fiatalabbak.
A második az „otthon fogyasztók” csoportja, akik nem járnak el egyetlen felsorolt helyre, rendezvényre sem, ez azonban nem feltétlenül a kulturális érdeklődés hiányát jelenti, hanem inkább az otthonba való visszahúzódást, melynek okai változatosak lehetnek.11 Ők a minta csaknem negyedét alkotják (23%) és egyenletesen oszlanak el valamennyi korcsoportban.
A harmadik csoport az „elit fogyasztók”, akik a klasszikus eseményeket preferálják, színházba, operába és hangversenyre járnak kizárólagosan, és elutasítják a kikapcsolódás könnyed, populáris formáit. Ők a minta több mint harmadát teszik ki (36%), a csoport fele a második korcsoportba tartozik, tehát 30-45 év közötti, 67 százalékuk nő.
2. táblázat: Kultúrafogyasztói csoportok
|
Kultúrafogyasztói csoportok |
||
univore |
otthon fogyasztó |
elit fogyasztó |
|
populáris |
,85978 |
-,66665 |
-,51216 |
elmélyülő |
,64043 |
-1,05296 |
-,22341 |
klasszikus/vizuális |
,53449 |
-1,30980 |
,18781 |
elemszám (%) |
41% |
23% |
36% |
A minta internethasználatát láthatjuk a következő diagramon (7. diagram). A kérdőív kitöltői arra lettek megkérve, hogy próbálják megbecsülni, egy héten mennyi időt töltenek internetezéssel. A válaszadók több mint harmada hetente 10-20 óra közötti időtartamot, csaknem harmada 20-50 óra között, 15%- a 1-10 óra között, és több mint ötöde hetente 50 óránál többet tölt el a számítógép képernyője előtt.
7. diagram: Heti internethasználat becsült időtartama
A KSH 2010-es időmérleg vizsgálata szerint a 15-74 éves korosztály napi 93 percet, azaz másfél órát tölt átlagosan internetezéssel. Testi higiéniára 77 percet, étkezésre 98 percet fordítunk átlagosan naponta. Ezek az adatok is azt mutatják, hogy az internet életünk szerves részévé vált, jelentősen átalakítva napi időfelhasználásunkat, az egész életünket.12
Az internet nem csupán az időfelhasználásunkat, de kultúrafogyasztási szokásainkat is megváltoztatta. A 8. diagramon láthatjuk, hogy a válaszadók 62%-a használja az internetet komolyzene hallgatására. Szignifikáns összefüggés van a netes zenehallgatás és az életkor között. Akik nem preferálják a zene élvezetének ezt a módját, jellemzően a 45-60 év feletti éves korosztályba tartoznak.
8. diagram: Használja-e Ön az internetet komolyzene hallgatásra?
A válaszadók csupán ötöde nem lát változást jelenlegi és tíz évvel ezelőtti zenefogyasztási szokásai között.
9. diagram: Ha összehasonlítja a jelenlegi és a 10 évvel ezelőtti zenei fogyasztását, lát-e változást?
A zenei ízlés és preferencia változása sok tényezővel állhat összefüggésben, amely az egyes egyének életútjában gyökerezik, személyes körülményeinek, életmódjának változásai is befolyásolják. Azonban ne feledkezzünk meg a technológiai változások hatásáról sem. Azt, hogy a szokások, az ízlés változásának hátterében az internet és a digitális zeneforgalmazás is ott állnak-e, a minta 19%-a nem tudta megítélni, ők jellemzően a 30-45 éves korosztályba tartoznak. Harmaduk úgy véli, hogy nincs összefüggés a két dolog között, a válaszadók fele azonban kapcsolatot lát zenefogyasztásának alakulása és a technikai változások között.
10. diagram: A változás Ön szerint összefüggésben van az internettel, a digitális zeneforgalmazással?
Nemcsak preferenciáink változtak, de az eszközök is, amelyeket használunk a mindennapi élet során (11. diagram). A tradicionális eszközök, mint a rádió és a lemezjátszó háttérbe szorultak, a számítógép „mindent visz”, szorosan követi az asztali lejátszó, a minta 15%-a használ mobiltelefont, mp3/mp4 lejátszót ötöde, televíziót pedig harmada zenehallgatási célra. A rádió, mely a korábbi évtizedekben a zenehallgatás egyik legfontosabb eszköze volt, mára teljesen elvesztette a jelentőségét.
11. diagram: Milyen lejátszón hallgat általában zenét?
Átalakultak a források is, ahonnan beszerezzük a zenéket (12. diagram). A változás hasonlatos az előzőhöz. A válaszadók 79%-a a YouTube13 videomegosztót használja elsősorban, de 66% továbbra is a hagyományos üzleteket keresi fel vásárlás céljából. Kevésbé népszerű az online vásárlás (22%), a legális letöltés (7%) és a könyvtári kölcsönzés (30%).
12. diagram: Milyen forrásokból szerzi be az új zenéket?
Azt, hogy milyen új, eddig nem hallott zenemű iránt támad érdeklődés, számos tényező befolyásolja. Fontos tényező a „szájhagyomány”, az ismerősök, barátok, családtagok véleménye és ajánlása (12. diagram), továbbá jelentős erőt képvisel ezen a téren is az internet. A válaszadók 72%-a véletlenül, „szörfözés” közben bukkan valami neki tetszőre, de a minta ötöde célzottan is keresgél az internet segítségével. A diagramon láthatjuk a hagyományos írott sajtó térvesztését az elektronikussal szemben, illetve a reklámok, hirdetések csekély hatását (csupán 7%).
13. diagram: Hogyan bukkan rá zenei újdonságokra?
A műfaji preferenciák alakulását láthatjuk a következő diagramon. Az oldal profiljának megfelelően a klasszikus zene végzett a dobogón, a válaszadók 85%-a jelölte ezt a lehetőséget, az opera (72%) és a romantikus (64%) fért még fel a képzeletbeli dobogóra. A minta több mint fele kedveli a barokk és a XX. századi zeneműveket, több mint harmaduk a világzenét, a rockot, a jazzt, a népzenét és a kortárs muzsikát. A lista alján végzett a rap, a beat és a metál.
14. diagram: Műfaji preferenciák
A kapott válaszok alapján az elvégzett főkomponens elemzés a következő mintázatot rajzolta meg (3. táblázat).
A „klasszikus” minta egyesíti a barokk, romantikus, a XX. századi és a klasszikus zenét, valamint az operát. Az „eklektikus” minta elnevezéséhez híven különböző stílusokat kever, így ide tartozik a kortárs zene, a jazz, a rock, a nép- és világzene.
A feltárt mintázat harmadik eleme a „szubkulturális” elnevezést kapta, a metál, a rap és a popzene került bele.
3. táblázat: Zenefogyasztó csoportok
Műfaji preferenciák főkomponens | műfaj | kommunalitás | faktorsúly | magyarázott variancia (%) |
klasszikus | barokk | 0,51 | 0,53 | 56,21 |
romantikus | 0,59 | 0,77 | ||
klasszikus | 0,54 | 0,58 | ||
XX.századi | 0,60 | 0,53 | ||
opera | 0,54 | 0,51 | ||
eklektikus | kortárs | 0,36 | 0,60 | 40,59 |
jazz | 0,46 | 0,68 | ||
rock | 0,32 | 0,56 | ||
népzene | 0,44 | 0,66 | ||
világzene | 0,43 | 0,66 | ||
szubkulturális | metál | 0,33 | 0,58 | 45,27 |
rap | 0,54 | 0,82 | ||
pop | 0,47 | 0,69 |
Ezt követően megvizsgáltam, hogy a zenefogyasztási minták alapján elkülöníthetők-e olyan csoportok, amelyek tagjaira azonos zenei érdeklődés jellemző. A 4. táblázat mutatja a klaszteranalízis eredményét, mely szerint négy ilyen csoport található.
4. táblázat: Zenefogyasztói klaszterek
|
Zenei klaszterek |
|||
zenei mindenevő |
rétegfogyasztó |
elzárkózó |
könnyedebb/széleskörű |
|
klasszikus |
1,05382 |
-,40793 |
-,54923 |
-,65076 |
szubkulturális |
,24282 |
,06889 |
-2,99392 |
,39063 |
eklektikus |
,55151 |
-1,25441 |
-,59578 |
,50461 |
elemszám (%) |
35% |
24% |
7% |
34% |
A „zenei mindenevők” a minta több mint harmadát adják (35%), ők valamennyi zenei műfajt kedvelik, de leginkább a klasszikust részesítik előnyben.14
A „rétegfogyasztók” csupán a metál, a pop és a rockzenét kedvelik és határozottan elutasítják az „eklektikus” csoportba tartozó műfajokat. Ők alkotják a minta negyedét, jellemzően a második korcsoportba tartoznak.
Az „elzárkózók” egyik mintázatba tartozó zenei műfaj iránt sem mutatnak érdeklődést, a”szubkulturálist” határozottan elutasítják.15Ők vannak a legkevesebben, a minta 7%-át adják, az első korcsportba tartoznak, vegyesen nők és férfiak.
A „könnyedebb/széleskörű” érdeklődésű klaszter tagjai közé tartozik a minta több mint harmada, akik a „klasszikussal” szemben az „eklektikus” és „szubkulturális” csoportba tartozó műfajokat kedvelik.
Összegzés
Összegzésként megállapítható, hogy a Café Momus olvasói magas kulturális preferenciákkal rendelkező, jellemzően magas státuszú, magas iskolai végzettséggel rendelkező, gazdaságilag aktív fővárosi, városi lakosok, jelentős kulturális kiadással, akik stabil, aktív, felhalmozó habitussal jellemezhetők. Aktív internethasználók, akiket hasonló zenei ízlés és érdeklődés vonzott egy virtuális közösségbe. Rendszeres látogatói a különböző kultúraközvetítő intézményeknek, eseményeknek, rendezvényeknek, zenei érdeklődésük sem szűkült egy kizárólagos területre. A társadalmi struktúrában és a kulturális rétegződésben elfoglalt helyük összekapcsolódik egymással, azonban nem kizárólag a magas kultúrát preferálják, hanem „széles sávon” élvezik a kultúrát, a tömegkultúra egyes elemeit is szívesen fogyasztják. Kulturális aktivitásuk alapján „kulturális mindenevő” címkével illethetők.
Jegyzetek:
1
Kulturális fogyasztáson a kultúraipar árucikkeinek fogyasztását értem. A magyar társadalomban az egyenlőtlenségi rendszert jelentős mértékben meghatározzák a kulturális jellegű társadalmi különbségek. A kulturális fogyasztás tőkévé, kulturális tőkévé válhat, mely több generáción keresztül is kamatozhat (Bourdieu). A kulturális fogyasztás mindenekelőtt a szabadidő felhasználáson keresztül ragadható meg.
2
Az elemzéseket SPSS statisztikai szoftver segítségével végeztem el.
3
Kulturális kiadásnak számít minden kulturális tevékenységgel összefüggésben kiadott pénz, tehát megvásárolt könyv, cd,
dvd, mozijegy, színházjegy, belépők, stb.
4
A 9. kategóriába (500 és 700 ezer Ft között) senki nem került be.
5
Vitányi Iván klasszifikációja nyomán
6
A lehetséges válaszok: 1: soha 2: régebben 3: 1 éven belül 4: fél éven belül 5: az elmúlt hónapban
7
Az elemzésből kihagytam a plázát, a sportpályát és a könyvtárat az alacsony kommunalitás miatt.
8
A faktor- és főkomponens elemzésekkel arra vállalkozunk, hogy matematikai statisztikai eszközökkel találjuk meg azokat a rejtett dimenziókat, amelyek az egyes feltett kérdésekre adott válaszokat egy-egy mintázatba foglalják. Az elemzések révén gondolkodási, érték-, attitűd- stb. mintázatok tárhatók fel.
9
Minden érvényes választ adó kitöltő értéket kapott a főkomponensben.
10
Peterson klasszifikációja nyomán: univore: mindenevő, omnivore: egysíkú, egyfélét fogyasztó.
11
Arra a kérdésre, hogy miért nem járnak el a különböző intézményekbe az „otthon ülők” 30%-a időhiányra panaszkodik, 22% a munkája miatt nem
tud eljárni, 26%-ot a drága belépők tartanak vissza.
12
A német Szövetségi Legfelsőbb Bíróság ítélete szerint az internet alapszükséglet, a kommunikáció elsődleges eszköze. Hiánya jelentősen korlátozza az életminőséget.
13
A weboldalnak naponta átlagosan kétmilliárd látogatója van.
14
Valamennyi korcsoportban egyenletesen oszlanak el a csoport tagjai, fele-fele arányban nők és férfiak.
15
Az elzárkózókat adó 7% a következőket sorolta fel kedvencként: funky, soul, RnB, elektroakusztikus zene.