Egy grand seigneur találkozása egy ifjú komponistával - Schubert: VIII. és IX. szimfónia

Schubert: VIII. és IX. szimfónia

Néha érdekes lehet a játék a számokkal.
Schubert 1822-ben, 25 évesen kezdte el komponálni befejezetlenül maradt h-moll szimfóniáját - leginkább mint a Nyolcadikat ismerjük, noha az új Deutsch-féle katalógusban Hetedikéntk szerepel (hogy a valaha Hetediknek számozott "Nagy C-dúr" szimfónia most a Kilencedik legyen).

E lemezt a DGG a dirigens 95. (igen, kilencvenötödik!) születésnapjának tiszteletére adta ki - vagyis Blomstedt a felvétel publikálásakor közel négyszer annyi idős volt, mint a zeneszerző a mű írásakor. S több, mint háromszor annyi, mint Schubert halála idején.

A karmester 1998-2005 között a Gewandhausorchester Leipzig együttes zeneigazgatója volt, jelenleg conductor emeritusa. Mely együttes, jól tudjuk, 1743-as alapításával a világ legrégebbi hivatásos orkesztere.

Azt hiszem joggal várhatnánk egy rendkívüli CD-t - sajnos, hiába.

Nem éreztem azt az izzást, rendkívüli feszültséget, amit Blomstedt salzburgi koncertjein tapasztaltam. A kéttételes darab előadását éreztem sikerültebbnek. Itt ideálisnak tűntek a tempók, a frazeálás elismerésre méltó. Szép interpretáció.
Kevésbé tetszett a másik opus interpretációja. Ne értsenek félre. Blomstedt sokkal jelentősebb muzsikus annál, hogy bármit konkrétan kritizálni tudjak.
A zenekar persze a világ élvonalába tartozik, mégha mem is a Bécsiek vagy a Cseh Filharmonikusok (számomra persze).

Minden. Korrekt, Minden a "helyén van".

És mégis, azaz mégse.
Sokat gondolkodtam azon, mi hiányzik, többször meghallgattam az ezüstkorongot, hátha rájövök. A szimfónia játékideje bő órányi. Rengeteg az ismétlés - de nem a "himmlische Langheit"-ot érzem, inkább egy kis unalmat.
Nincs meg a "Reiz", az izgalom, izzás, szenvedély.

Talán az is magyarázat, hogy a lemezkiadó eredetileg koncertfelvétel megjelentetését tervezte - azonban a Covid-pandémia miatt végül a stúdió sterilebb világában történt a felvétel.
Ez az opus egyik legkedvesebb zenedarabom. Még kamaszként hallotam először, amikor az ÁHZ Szegeden vendégszerepelt. Az egyetlen alkalom, amikor Ferencsik egy koncertjén jelen lehettem.
Nagyon nagy élmény volt az opus tolmácsolása Eugen Jochum egyik budapesti hangversenyén, tetszett Fischer Iván is Salzburgban.

Gyűjteményemben számos felvételét őrzöm - Toscaninivel például három különbözőt.
De elő kellett vennem Furtwängler koncertfelvételét, azt a sercegő-kattogó öreg LP-t (Melodiya D 010033-4), hogy rájöjjek, mi hiányzik Blomstedt előadásából.

Nincs benne miszticizmus.