A lendületesen gördülékeny krónikás – Bartha Dénes zenekritikái

Bartha Dénes: Zenekritikák a Pester Lloydban
szerkesztette, és fordította, valamint a bevezető tanulmányt írta Scholz Anna
ISBN 978-615-6434-30-2
MMA Kiadó, 2022
280 oldal

A zenei újságírás két legizgalmasabb része a kritikaírás, és -olvasás.

Igen, jól látták, a kritikák alkotását és azok feldolgozását egyenrangú tevékenységnek érzem. Az írást jelen időben, az olvasást pedig visszamenőleg és ez a két különböző idő vaskosan összefügg. Rendkívül fontos, hogy a mindennapok zenei eseményeiről értő beszámolók születhessenek, melyek persze informálják a jelenkor érdeklődő olvasóit a lezajlott művészet tevékenységről. De ennél sokkal fontosabb, hogy általuk az utókor pontos képet kapjon egy-egy időszak zenei arculatáról. És jó, ha egy nagyobb időszakot ugyanazon a szemüvegen keresztül látunk.

Vannak egy-egy vezetőről elnevezett időszakok (pl. Dohnányi, Ferencsik, Kocsis, vagy operánál Radnai, Lukács, Ókovács és még sorolhatnám a neveket), melyek pontosan determinálnak egy konkrét időintervallumot. Ugyanígy a kritikaírás is „kitermelte” a maga korszakait, gondoljunk csak pl. a Tóth Aladár, Pernye András, Kroó György vagy Fodor Géza neve által fémjelzett időszakokra. És ezt a sort jövőben szükséges lesz bővítenünk Bartha Dénes nevével.

Azzal a Bartha Dénesével, akinek pazar zenetudományi tevékenysége, valamint az a tény, hogy kritikái német nyelven jelentek meg, elfedték, hogy az 1939-es évtől kezdődően fél évtizedig a korszak legtermékenyebb ezirányú tevékenységével vált az időszak meghatározó krónikásává.

Az MMA Kiadó és Scholz Anna gondos szerkesztői/fordítói munkájának jóvoltából most egy jelentős csokrot kézbevehetünk Bartha kritikáiból, melyek a Pester Lloyd hasábjain jelentek meg. Ez nem volt egy könnyű időszak, hiszen javában zajlott a II. világháború. Annál inkább meglepő innen nézve, hogy micsoda fényes koncertélet zajlott a vészesen egyre közeledő front ellenére Budapesten.

Bartha Dénes a nem egészen öt év alatt bizonyítottan 465 kritikát alkotott, ami évadonként közel 100 terjedelmes cikket jelent. (Ehhez tegyük hozzá, hogy rendszeres volt a másnapi megjelenés.) Nyelvezete, stílusérzéke lenyűgözően választékos, mentes minden tudományosságtól és mégis rendkívül alapos. Ha egy szóval kéne jellemeznem írásait, az a gördülékeny lenne. (Gyakorló koncertbeszámoló íróként: irigylésre méltóan gördülékeny.) Az előadókkal szemben inkább megengedő, illetve erősen mérlegeli a produkció körülményeit. Az alkotókkal szemben pedig, ahol kell, megsemmisítő, másutt inkább segítő. Az utolsó kritika óta eltelt közel nyolc évtized pedig pontosan igazolja, mennyire tévedhetetlen volt az előadó és alkotó kortársak minősítésében.

Egy-egy koncert elemzése során olyan miniesszéket kapunk, ami messze túlmutat egy este pillanatnyi benyomásain. Egyes művészegyéniségek bemutatása során egész életpályákra vonatkozó következtetéseket tud levonni, melyek bizony kiállták az idő próbáját. Különösen izgalmas így olvasni például Karl Böhm, Dohnányi Ernő, Edwin Fischer, Walter Gieseking, Herbert von Karajan, Hans Knappertsbusch, Set Svanholm, Végh Sándor művészetét bemutató sorokat. Ugyan javában zajlott a világháború, de Bartha erről feltűnően nem ír semmit, viszont fontosnak érzi megjegyezni, ha a kormányzat vagy a diplomáciai testület valamely tagja megjelenik egy előadáson.

A műveket és előadókat belehelyezi az adott korba, de gondosan tartózkodik minden személyes vonatkozás leírásától. Azt hiszem, Bartha a kései utód Kroó Györgyhöz hasonlóan távolságot tartott azokkal szemben, akikről írni akart.

Mindent egybevetve, Bartha Dénes olyan krónikás volt, akit olvasva, nemcsak az adott koncertről, nemcsak az adott művekről, nemcsak az adott előadókról kapunk pontos képet, hanem a korszakról és a körülményekről is.

A kötetet Scholz Annna lényegretörő tanulmánya vezeti be, s tartalmaz még egy gyöngyszemet: a három éve elhunyt jeles újságíró, Varga Bálint András 1988-as rádióinterjúját, mely nyomtatva ezúttal jelent meg először. A szöveg gondozásánál a szerkesztő meglepően gyakran, szinte két mondatonként kényszerült szögletes zárójelben jelezni a 80 éves ünnepelt egy-egy kihagyott szavát, mely mutatja az egyetemi előadóként is népszerű Bartha lendületesen elsöprő beszédstílusát.

Az MMA Kiadó frissen megjelent kötete pontos és szép munka, mindenkinek szívből ajánlom tanulmányozásra.

Ui.: Azt hiszem, még előttünk áll Bartha zenetudósi félreállításának tisztázása, akkor is, ha vélhetően kényes kérdéseket vet majd fel. S ugyanígy szükséges lesz Bartha zenekari művészeti igazgatói tevékenységének feldolgozása is. Ez utóbbi azért is izgalmas, mert a Székesfővárosi Zenekar működésében 1947-49 között, Bartha időszakában lezajlott elképesztő fejlődés motiválhatta később Ferencsik Jánost, hogy az (akkor már) Állami Hangversenyzenekart válassza együtteséül, s a többi onnantól már történelem.