Valaki mindig tudja, hogy mi a helyes út. A Chopinben inkább Luganszkij, a Rahmanyinovban inkább Knyazev. A másik pedig nem vitatkozik, hanem elfogadja társát vezetőnek.

A Bach-kompendium (Ultimate Bach)

Hegedűversenyek és a hat Brandenburgi korrekt előadásban, zseniális Goldberg variációk, és egy rettenetes orgonalemez. Négy az egyhez - tulajdonképpen nem is rossz arány.

Aki e darabok előadására vállalkozik, egyrészt félelmetes Liszt-művekkel kell megbirkóznia, másrészt - és sokkal inkább - ennek során Beethoven szellemiségét kell megőriznie.

A Hungaroton újabb kiadvánnyal lepte meg tavaly év végén Simándy József rajongóit - a lemez kilenc opera egy-egy részletével mutatja be a kivételes tenorista nagy ívű pályáját.

Talán a nem igazán összeszokott zenekar kisebb gyengeségeket mutat néha, de mindent összevetve az egyik legszebb Händel-opera nagyon ajánlható megszólaltatását hallhatjuk.

A borítón Harnoncourt látható, lángvöröses harci fényben, kissé \"bétóvenesre fotosopolva\". Ehhez képest a filmen pont két olyan Beethoven-szimfónia csendül fel, melyek a szerző felszabadultabb, tréfásabb, humorosabb oldalát mutatják meg, a rá már kissé túlságosan is jellemzőnek tartott patetikus, küzdelmes arca helyett.

Tulajdonképpen meglepő, de a filmművészet a maga évszázados menetelése során alig-alig akadt össze a mégoly látványos lehetőségeket rejtő operaművészettel. A remekművek rövid sorát most kiegészíthetjük Borisz Arapetjan Norma-filmjével, melyben a rendkívüli rendezés mellé hibátlan zenei teljesítmény társul.

Tartok attól, hogy keveseknek mond valamit Kass neve. Nem egy \"sztárolt\", nem egy \"reklámozott\" művész. A Tragédiához készített rézkarcai felejthetetlenek. Ezekből is válogat a kötet. Ám - számomra legalábbis - még emlékezetesebbek a Bartók- és Kodály-darabokhoz, a Kékszakállúhoz és a Psalmushoz készített illusztrációsorozatok.

A kitűnő csellista ismét olyan szerzővel ismertet meg bennünket, akinek a nevével nem túl gyakran találkozhattunk eddig a koncertműsorok ajánlatában, pedig igazán érdemes egy kicsit foglalkozni vele.

Mélyen tisztelt Ruzicka Úr, Kedves Peter! Fel vagyok háborodva ezen a Mozart-revün, amit ti Szöktetés címén adtok, és a lemondásodat fontolgatom! Ha megteszi más, annál jobb. Hol van a török kolorit, hol a kelet mesés varázsa, és mindenekelőtt hol a fenében van Szelim pasa? Megmondom én: nincs sehol se!

Bár Bruno Walter a 8. szimfónia kapcsán jegyezte meg tréfásan: \"symphony from the Old World\", ezt a bon mot-ját akár az egész, az \"Újvilág\"-ot megelőző szimfóniaciklusra kivetíthetjük.

Luigi Denza külhonban csinálta meg karrierjét; a viktoriánus Anglia szalonjainak látogatói élvezték a nápolyi dalt, mint saját hőn szeretett balladjaiknak egyik legközelebbi rokonát.

Wilhelm Kienzl nevét ma kevés zenebarát ismeri, elsősorban olyan lemezgyűjtők, akik historikus felvételek iránt érdeklődnek, hiszen az opera egy-egy részlete a múlt század elejének sellakkorongjain gyakori vendég volt. Számos kompozíciója, köztük kilenc operája közül egyértelműen A bibliás ember a leghíresebb.

Fried Péternek ez már járt. Megannyi operai és koncertsiker, számos hazai és külföldi diadal, elragadtatott kritikák és lelkes közönségováció után éppen itt volt az ideje egy szólólemeznek.

A kötet a II. világháború előtti kezdeti éveket ismerteti először, majd szól a felújításról, és az idő előrehaladtával egyre részletesebben számol be a produkciókról. Az Adattárban valamennyi színre került darab teljes szereposztása megtalálható (még az Aida-előadások Hírvivőjének személyét is megtudhatjuk), s a könyv alapos névmutatóval zárul.

Miközben komoly emberek vitáznak arról, mitől is korhű a korhű előadás, jön ez a Sting, Dowland-dalokat kezd énekelgetni, ráadásul még lantolni is megtanul, és nem átallja mindezt lemezre is venni.

Még nincs két esztendeje, hogy megjelent Rost Andrea pazar Mozart-lemeze, melyen a Figaro házassága és a Don Giovanni hősnőinek áriáit szedte csokorba. S most itt van a DVD-n egy jóval szűkebb válogatás (operánként két-két ária) az említett zenei anyagból. Afféle klipek komolyzenei köntösben.

A Hollandia élő klasszikusának számító Louis Andriessen tényleg nagy mester. Muzsikája szép, élvezhető, kifejező. Peter Greenaway-jel közösen készített operáját 1999-ben mutatták be.

Az idei Salzburgi Ünnepi Játékokon Ursel Herrmann és Karl-Ernst Herrmann rendezésében került színre a Cosi fan tutte. Nem kimondottan látványos, vagy ötletgazdag, de korrekt megoldásokat kínáló, kereken \"megrajzolt\", világos kontúrokat kereső produkció ez, nem mellesleg igen jó képességű énekművészekkel.

Verdi, Puccini, Bellini és Mozart után Netrebko most anyanyelvi felségterületre óvakodott, e lemezén orosz komponisták áriáit, operajeleneteit, dalait, románcait énekli.