Ezek a notturnók (melyek tulajdonképpen divertimentók, csak éppen este tizenegy után játszandók) nem egy olyan kismesterre utalnak, aki mellett csak úgy szó nélkül el lehetne menni.

Furcsa módon, dacára a hagyományos formáknak, az ismerősen csengő fordulatoknak, Gounod muzsikája nem unalmas, nem tűnik elcsépeltnek sem, van benne valami újszerű, egyéni íz.

Valaki mindig tudja, hogy mi a helyes út. A Chopinben inkább Luganszkij, a Rahmanyinovban inkább Knyazev. A másik pedig nem vitatkozik, hanem elfogadja társát vezetőnek.

A Bach-kompendium (Ultimate Bach)

Hegedűversenyek és a hat Brandenburgi korrekt előadásban, zseniális Goldberg variációk, és egy rettenetes orgonalemez. Négy az egyhez - tulajdonképpen nem is rossz arány.

Aki e darabok előadására vállalkozik, egyrészt félelmetes Liszt-művekkel kell megbirkóznia, másrészt - és sokkal inkább - ennek során Beethoven szellemiségét kell megőriznie.

A Hungaroton újabb kiadvánnyal lepte meg tavaly év végén Simándy József rajongóit - a lemez kilenc opera egy-egy részletével mutatja be a kivételes tenorista nagy ívű pályáját.

Talán a nem igazán összeszokott zenekar kisebb gyengeségeket mutat néha, de mindent összevetve az egyik legszebb Händel-opera nagyon ajánlható megszólaltatását hallhatjuk.

A borítón Harnoncourt látható, lángvöröses harci fényben, kissé \"bétóvenesre fotosopolva\". Ehhez képest a filmen pont két olyan Beethoven-szimfónia csendül fel, melyek a szerző felszabadultabb, tréfásabb, humorosabb oldalát mutatják meg, a rá már kissé túlságosan is jellemzőnek tartott patetikus, küzdelmes arca helyett.

Tulajdonképpen meglepő, de a filmművészet a maga évszázados menetelése során alig-alig akadt össze a mégoly látványos lehetőségeket rejtő operaművészettel. A remekművek rövid sorát most kiegészíthetjük Borisz Arapetjan Norma-filmjével, melyben a rendkívüli rendezés mellé hibátlan zenei teljesítmény társul.

Tartok attól, hogy keveseknek mond valamit Kass neve. Nem egy \"sztárolt\", nem egy \"reklámozott\" művész. A Tragédiához készített rézkarcai felejthetetlenek. Ezekből is válogat a kötet. Ám - számomra legalábbis - még emlékezetesebbek a Bartók- és Kodály-darabokhoz, a Kékszakállúhoz és a Psalmushoz készített illusztrációsorozatok.

A kitűnő csellista ismét olyan szerzővel ismertet meg bennünket, akinek a nevével nem túl gyakran találkozhattunk eddig a koncertműsorok ajánlatában, pedig igazán érdemes egy kicsit foglalkozni vele.

Mélyen tisztelt Ruzicka Úr, Kedves Peter! Fel vagyok háborodva ezen a Mozart-revün, amit ti Szöktetés címén adtok, és a lemondásodat fontolgatom! Ha megteszi más, annál jobb. Hol van a török kolorit, hol a kelet mesés varázsa, és mindenekelőtt hol a fenében van Szelim pasa? Megmondom én: nincs sehol se!

Bár Bruno Walter a 8. szimfónia kapcsán jegyezte meg tréfásan: \"symphony from the Old World\", ezt a bon mot-ját akár az egész, az \"Újvilág\"-ot megelőző szimfóniaciklusra kivetíthetjük.

Luigi Denza külhonban csinálta meg karrierjét; a viktoriánus Anglia szalonjainak látogatói élvezték a nápolyi dalt, mint saját hőn szeretett balladjaiknak egyik legközelebbi rokonát.

Wilhelm Kienzl nevét ma kevés zenebarát ismeri, elsősorban olyan lemezgyűjtők, akik historikus felvételek iránt érdeklődnek, hiszen az opera egy-egy részlete a múlt század elejének sellakkorongjain gyakori vendég volt. Számos kompozíciója, köztük kilenc operája közül egyértelműen A bibliás ember a leghíresebb.

Fried Péternek ez már járt. Megannyi operai és koncertsiker, számos hazai és külföldi diadal, elragadtatott kritikák és lelkes közönségováció után éppen itt volt az ideje egy szólólemeznek.

A kötet a II. világháború előtti kezdeti éveket ismerteti először, majd szól a felújításról, és az idő előrehaladtával egyre részletesebben számol be a produkciókról. Az Adattárban valamennyi színre került darab teljes szereposztása megtalálható (még az Aida-előadások Hírvivőjének személyét is megtudhatjuk), s a könyv alapos névmutatóval zárul.

Miközben komoly emberek vitáznak arról, mitől is korhű a korhű előadás, jön ez a Sting, Dowland-dalokat kezd énekelgetni, ráadásul még lantolni is megtanul, és nem átallja mindezt lemezre is venni.

Még nincs két esztendeje, hogy megjelent Rost Andrea pazar Mozart-lemeze, melyen a Figaro házassága és a Don Giovanni hősnőinek áriáit szedte csokorba. S most itt van a DVD-n egy jóval szűkebb válogatás (operánként két-két ária) az említett zenei anyagból. Afféle klipek komolyzenei köntösben.

A Hollandia élő klasszikusának számító Louis Andriessen tényleg nagy mester. Muzsikája szép, élvezhető, kifejező. Peter Greenaway-jel közösen készített operáját 1999-ben mutatták be.