Mit tesz egy énekesnő, ha kis költségvetésű lemezt szeretne készíteni? Keres egy jó zongoristát és egy dalszerzőt. Létai Kiss Gabriella Hauser Adrienne-t és Franckot választotta. Jól döntött.

Christoph Marthaler keze nyomán csuda egy Figaro született. Az egész előadás nyakon van öntve egy ironikus-abszurd szósszal, amely különleges, nehezen feledhető ízt kölcsönöz a produkciónak, és mindemellett a zenei megvalósítás sem szenved csorbát. Számomra ez a Mozart-év eddigi legkellemesebb meglepetése.

A posztromantika talán legszebb oratóriumának előadása látható ezen a DVD-n. Nagy szerencséje van annak, aki e felvételről ismerheti meg e művet. A karmester, Andrew Davis biztos kézzel, a darabhoz illő nagy formák iránti fogékonysággal irányítja a produkciót. Áhítatos pillanatokat és mély gondolatokat varázsol elénk.

Tojásból kikelő hegedű, verekedő zongora, Rimszkij nevű klarinét (és Korszakov nevű szaxofon), hangjegylovaglás a cirkuszban… - egyéni hangvételű és látványvilágú mesekönyv.

Ries zenéjében erőteljesen érezhető Beethoven hatása, összekeverni azért mégsem lehet a két szerzőt. A lemeznek köszönhetően egy tisztességes mesterember muzsikáját ismerhetjük meg.

Az öt CD-n meghallgathatjuk a két \"kötelező\" zongoraversenyt, valamennyi noktürnt, balladát, prelűdöt, impromptut és keringőt - a zongoránál Bolet, Ashkenazy, Arrau és Kocsis.

Lenyűgözően friss, üde, szellemes és vidám muzsika, a hangszerelés pedig egyenesen zseniális. S ami fontos: egy pillanatig sem érezzük, hogy az operett alacsonyabb rendű műfaj lenne.

A Gran Partita öt hangszeren, vonósötösök két fortepianón és fuvolás átiratokban. Bár nagyszerű előadásokat hallunk, de ami egykor házi muzsikálásra megfelelő lehetett, ma lemezen kevésnek hat.

Hope nagyon tud hegedülni, meggyőzőek a futamai, lendületesen, természetes egyszerűséggel játszik, a zenekari hangzás szép, a felvétel hibátlan - csak épp Bach muzsikája válik szórakoztató zenévé.

Rossi a XVII. században olyannyira az első és egyedüli volt többszólamú héber énekek közreadásában zsinagógai használatra, hogy ilyesmi csak a XIX. században fordult elő legközelebb.

Egy valaha szebb napokat látott, de mára erejét vesztett bonviván versei, tanulmányai a női nemről. Weinert nem érdekelte az atonalitás, és nem hitt a dodekafóniában. A hanglemezen most kiadott divertimentók pedig arról tanúskodnak, hogy immáron saját magában sem.

Michel Petrucciani: Oracle\'s Destiny

Michel Petrucciani mindig a kedvenceim közé tartozott. Bármilyen stílusban, bárkivel játszott, dallamos, érzelemmel teli, ötletes zongorázása különleges élményt nyújtott.

\"Egy nap, a nem távoli jövőben, egy világhatalom megkérdőjelezhetetlen vezetője látogatást tesz a Közel-Keleten, a Birodalom globális zavarainak gócpontján.\" A színpadkép pontosabban eligazít, Cézár első áriáját, amelyben ünnepelteti magát, egy olyan emelvényről énekli el, amelyen ott a címer: President of the United States.

1956 őszén sok zenész is elhagyta az országot. Az új és bizonytalan helyzetben megváltást jelentett számukra az emigráns zenekar, a Philharmonia Hungarica létrejötte, amely 1957-től 2001-ig működött. Szőke Cecília arra vállalkozott, hogy a nem mindennapi történetet az utolsó előtti pillanatban könyvben örökítse meg.

Pollini három évtizede nem rögzített Mozart-művet. De mikor gyűrje fel ingujját a szorgos pianista, ha nem most, mikor szezonja van? Amikor mindent el lehet adni, amire a M-O-Z-A-R-T betűsort vésték.

Az első harmadban Gyémánt Csilla elemzi Karikó Teréz pályáját, a második részben Kovács Ágnes gyűjtötte csokorba a művésznő életútjának főbb állomásait, s legvégül Pacsika Emília mélyinterjúját olvashatjuk. A Tóth Attila szerkesztésében létrejött munkát számtalan kitűnő fotó kíséri - sajnos csak fekete-fehérben.

A felvétel technikailag tökéletes, a Budapesti Fesztiválzenekar nagyon szépen muzsikál, de talán ezeknél is fontosabb, hogy Fischer Iván vezénylésének jól felépített íve van.

Az előadás teljes mértékben megfelel az intermezzo műfaji követelményeinek, hiszen elsősorban szórakoztat, s ezt igyekszik magas színvonalon tenni. Az apróbb bakikat (élő felvételről van szó) bőven feledteti a művészek élvezetes alakítása, a rendezés ötletessége, Dittersdorf könnyen befogadható, szórakoztató zenéje.

Ha valaki abban a tévhitben élne, hogy számára egy Mozart-árialemez nem okozhat meglepetést, hallgassa meg Magdalena Kožena és Sir Simon Rattle közös CD-jét! Döbbenetesen jó.

A felvétel készültekor Rubinstein már nagyon idős. Egy évvel vaksága és végleges visszavonulása előtt már nem sok mindent tud mutatni azokból az erényekből, amelyeket ifjú zongoristáktól - akár pályájuk legelején - meg szoktunk követelni. De húzzák csak közelebb a fotelt, és figyeljenek nagyon! Le lesznek nyűgözve.