A Hungaroton kincsestárából most egy újabb lemeznyi anyag került ki: az 1960 és 1987 között készült felvételeken neves magyar előadók tolmácsolásában hallhatjuk Verdi legismertebb tenoráriáit.

Hogy zavaró-e a címben említett, szinte az egész műsoron végiglebegő melankolikus attitűd? Igazából nem. Mégis furcsának tűnik néha, mert jómagam e műveket nem okvetlenül így képzelem.

Martin Kusej salzburgi rendezése sajátosan stilizálja a Don Juan-mítoszt. A rendezőt bevallva-bevallatlan nem érdekli a kicsapongó nőfaló történetéhez tapadt számtalan klisé: antihősének immoralitása minden képzeletet felülmúló, a körülötte lévők pedig a teljes illúzióvesztés állapotában leledznek.

Laurent Petitgirard zeneszerzői pályája igen jelentősnek mondható, amennyiben 150 filmzene, valamint 20 hagyományos hangversenypódiumra írt alkotás áll mögötte.

Mit tesz egy énekesnő, ha kis költségvetésű lemezt szeretne készíteni? Keres egy jó zongoristát és egy dalszerzőt. Létai Kiss Gabriella Hauser Adrienne-t és Franckot választotta. Jól döntött.

Christoph Marthaler keze nyomán csuda egy Figaro született. Az egész előadás nyakon van öntve egy ironikus-abszurd szósszal, amely különleges, nehezen feledhető ízt kölcsönöz a produkciónak, és mindemellett a zenei megvalósítás sem szenved csorbát. Számomra ez a Mozart-év eddigi legkellemesebb meglepetése.

A posztromantika talán legszebb oratóriumának előadása látható ezen a DVD-n. Nagy szerencséje van annak, aki e felvételről ismerheti meg e művet. A karmester, Andrew Davis biztos kézzel, a darabhoz illő nagy formák iránti fogékonysággal irányítja a produkciót. Áhítatos pillanatokat és mély gondolatokat varázsol elénk.

Tojásból kikelő hegedű, verekedő zongora, Rimszkij nevű klarinét (és Korszakov nevű szaxofon), hangjegylovaglás a cirkuszban… - egyéni hangvételű és látványvilágú mesekönyv.

Ries zenéjében erőteljesen érezhető Beethoven hatása, összekeverni azért mégsem lehet a két szerzőt. A lemeznek köszönhetően egy tisztességes mesterember muzsikáját ismerhetjük meg.

Az öt CD-n meghallgathatjuk a két \"kötelező\" zongoraversenyt, valamennyi noktürnt, balladát, prelűdöt, impromptut és keringőt - a zongoránál Bolet, Ashkenazy, Arrau és Kocsis.

Lenyűgözően friss, üde, szellemes és vidám muzsika, a hangszerelés pedig egyenesen zseniális. S ami fontos: egy pillanatig sem érezzük, hogy az operett alacsonyabb rendű műfaj lenne.

A Gran Partita öt hangszeren, vonósötösök két fortepianón és fuvolás átiratokban. Bár nagyszerű előadásokat hallunk, de ami egykor házi muzsikálásra megfelelő lehetett, ma lemezen kevésnek hat.

Hope nagyon tud hegedülni, meggyőzőek a futamai, lendületesen, természetes egyszerűséggel játszik, a zenekari hangzás szép, a felvétel hibátlan - csak épp Bach muzsikája válik szórakoztató zenévé.

Rossi a XVII. században olyannyira az első és egyedüli volt többszólamú héber énekek közreadásában zsinagógai használatra, hogy ilyesmi csak a XIX. században fordult elő legközelebb.

Egy valaha szebb napokat látott, de mára erejét vesztett bonviván versei, tanulmányai a női nemről. Weinert nem érdekelte az atonalitás, és nem hitt a dodekafóniában. A hanglemezen most kiadott divertimentók pedig arról tanúskodnak, hogy immáron saját magában sem.

Michel Petrucciani: Oracle\'s Destiny

Michel Petrucciani mindig a kedvenceim közé tartozott. Bármilyen stílusban, bárkivel játszott, dallamos, érzelemmel teli, ötletes zongorázása különleges élményt nyújtott.

\"Egy nap, a nem távoli jövőben, egy világhatalom megkérdőjelezhetetlen vezetője látogatást tesz a Közel-Keleten, a Birodalom globális zavarainak gócpontján.\" A színpadkép pontosabban eligazít, Cézár első áriáját, amelyben ünnepelteti magát, egy olyan emelvényről énekli el, amelyen ott a címer: President of the United States.

1956 őszén sok zenész is elhagyta az országot. Az új és bizonytalan helyzetben megváltást jelentett számukra az emigráns zenekar, a Philharmonia Hungarica létrejötte, amely 1957-től 2001-ig működött. Szőke Cecília arra vállalkozott, hogy a nem mindennapi történetet az utolsó előtti pillanatban könyvben örökítse meg.

Pollini három évtizede nem rögzített Mozart-művet. De mikor gyűrje fel ingujját a szorgos pianista, ha nem most, mikor szezonja van? Amikor mindent el lehet adni, amire a M-O-Z-A-R-T betűsort vésték.

Az első harmadban Gyémánt Csilla elemzi Karikó Teréz pályáját, a második részben Kovács Ágnes gyűjtötte csokorba a művésznő életútjának főbb állomásait, s legvégül Pacsika Emília mélyinterjúját olvashatjuk. A Tóth Attila szerkesztésében létrejött munkát számtalan kitűnő fotó kíséri - sajnos csak fekete-fehérben.