Préselt virágok (Weiner Leó zenekari művei)

WEINER Leó (1885 - 1960)
Zenekari Művek

III. divertimento / Divertimento No.3 Op.25 (1949)
IV. divertimento / Divertimento No.4 Op.34 (1951)
V. divertimento / Divertimento No.5 Op.39 (1951)
Változatok egy magyar népdal felett Op.30 (1949)
f-moll szerenád / Serenade in F minor Op.3 (1906)
Farsang - humoreszk kiszenekarra Op.5 (1907)

Miskolci Szimfonikus Zenekar
vez.: Kovács László
Hungaroton - HCD 32424

Kezdetben úgy gondoltam, hogy ennek a hanglemeznek kapcsán nem érdemes a művekről beszélnem. Weiner zenéjét szeretjük, és ha nem is szerepelnek túl gyakran koncertek és rádió-adások műsorán, többé-kevésbé ismerjük is őket. Puszta ránézésre azt hittem, hogy a felvétel, ha nem is egyetlen, de igazi kérdése az lesz, hogyan teljesítenek a Miskolci Szimfonikusok?

De a felvétel megismerése után sok mindent át kell értékelnem. Eddig is tudtam Weiner második, népzenei ihletettségű korszakáról, és az is közismert, hogy a szerző sem korábban sem később nem tartozott a nagy újítók közé. Weiner stílus-váltását a booklet tanulmánya (Berlász Melinda írása) a következőképpen foglalja ösze:

\"1930 táján Weiner pályáján, egy hosszas alkotói válság záradékaként, új fordulat következett be: a komponista korábbi zenei szemléletével szakítva, a magyar népzenei forrásokhoz fordult. Ekkortól kezdve Weiner – Lajtha László útmutatásával – népzenei hangfelvételeket és lejegyzéseket tanulmányozott a Néprajzi Múzeumban, és az így szerzett élmények alapján népi dallamokat és táncokat választott újabb kopozícióinak tematikus forrásául.\"

Szabatos, de ebből természetesen nem derülhet ki, Weiner számára a népzenei források felfedezése nem jelentett ihletet és megújulást. Inkább figyelem-elterelés, érdekességek tűhegyre tűzése, könyvbe préselt virág-emlékek. Egy valaha szebb napokat látott, de mára erejét vesztett bonviván versei, tanulmányai a női nemről. Weinert nem érdekelte az atonalitás, és nem hitt a dodekafóniában. A hanglemezen most kiadott divertimentók pedig arról tanúskodnak, hogy immáron saját magában sem.

Fájdalmas ez a zene, fájdalmasak a gyors tételek, fájdalmasak a scherzók is. Nyilvánvaló, hogy Weiner ekkorra nagyjából mindent tudott a zeneszerző-mesterségről, de bölcsebb volt annál, hogy ezekben a művekben lássa a zene, vagy akár csak a saját jövőjét. Stílusgyakorlat? Netán etűd? Esetleg paródia? Nem tudok rájönni, de valami hátsó szándékot érzek bennük.

Ezért is van komoly a kontraszt a divertimentók és a lemez műsorát záró két, korai kompozíció között. Azok a darabok egyenesek, magabiztosak, lendületesek.

Körülbelül ugyanezekkel a szavakkal tudnám jellemezni a Miskolci Szimfonikusok játékát is. Tisztességes, korrekt teljesítményt nyújtanak. Szép munka.

Szép munka, de nem változtat az összképen. Szép zenék, szép előadásban – és egy rendkívüli tehetség korai lemondásának, visszavonulásának keserűsége. Elgondolkodtató lemez.