Nemrég jelent meg Rimszkij-Korszakov zenekari műveinek eddigi legteljesebb kiadása. A négy cd-n nem hallható ugyan valamennyi fontos zenekari alkotás, de a szimfonikus életmű legjava igen.

A tizennégy, zömében a világ nagy színpadain is bemutatkozó énekest hallgatva az embernek már kezd olyan érzése lenni, hogy a múlt század első felében tenor-nagyhatalom lehettünk.

Az intenzív külföldi visszhang dacára a Covent Garden és a madridi Teatro Real közös Trubadúr-produkcióját megörökítő kiadvány a magyar szakírók és sajtótermékek érdeklődését nem keltette fel, pedig meglátásom szerint illett volna beszámolni róla. Ha későn is, de most ez a pillanat is eljött.

A könyv alaptézise: a könnyűzene és komolyzene fogalmak nem képesek lefedni a valóságot, mert pontatlanok, és eleve értékítéletet hordoznak magukban; a valódi különbség a szórakoztatózenei tucattermék és az egyedi művészi alkotás között van. Ez a határ pedig nem az egyes műfajok között, hanem a műfajokon belül található.

Verdi két nagyszabású oratóriumát Sir Georg Solti vezényli az archív felvételeken. Nem szerencsés ilyen előadások esetében nagy szavakat használni, de nem találok jobbat a megrendítőnél.

A Porgy és Bess, ahogy eddig ismertük, nem egészen ugyanaz, mint az eredeti Broadway-verzió. John Mauceri amerikai karmester most előállt az 1935-ös, úgynevezett szerzői produkciós változattal.

Ha valaki zeneszerzőkről tud filmet rendezni, biztosan tud az operában is kezdeni valamit, gondolhatta Lorin Maazel, aki 1982 és \'84 között a Wiener Staatsoper igazgatója volt. Meg is hívta Ken Russelt egy Anyeginre, de mire a terv megvalósult, már Egon Seefehlner volt az igazgató, és Gounod Faustja az opera.

XVII. századi itáliai motetták - tiszta harmóniák, hatásos disszonanciák. S mindezt a fiatal kontratenor lenyűgöző könnyedséggel, hajlékonysággal, tökéletes technikával nyújtja át a hallgatónak.

Hilary Hahn hamar meggyőz minket: Paganini muzsikája nem csak akkor szerez elévülhetetlen létjogot az európai zenetörténetben, ha sátáni kacajként vagy haláltáncként interpretáljuk.

Jelenleg ennek a Luisa Miller-felvételnek nincs igazi riválisa a DVD-k között. Ám ha lennének is komoly \"vetélytársai\", feltehetően megállná a helyét a versenyben. Azt senki sem állítja, hogy ez a szerző legjobban megírt darabja, azonban vitathatatlanul látni-hallani kell, pláne egy ilyen remek előadásban, mint a Met 1979-es produkciója.

A tizennyolc lemezből álló Szvetlanov-gyűjtemény részeként megjelent három CD-n Rachmaninov három szimfóniája és néhány szimfonikus költeménye hallható.

Pedig akár sikerülhetett is volna! Adva volt a világ egyik legremekebb színpada, a címszerepben egy egyébként igazán drámai heroina, egy egyébként világelső tenor, egy egyébként nagyszerű hősbariton, egy egyébként fantasztikus dirigens, egy egyébként karizmatikus rendező, és főleg pénz, pénz, rengeteg pénz.

Miért is adták ki ezt a felvételt? Na jó, talán akkor, a hatvanas években másféle felvételekhez lehetett viszonyítani őket. A legtöbben nyilván Palestrináról sem hallottak, nemhogy arról, hogyan kéne énekelni. A Regensburger Domspatzen - pedig nagyon nagy múltú kórus, 1975-ben ünnepelte fennállása ezredik évfordulóját!

Mesél a sherwoodi erdő (Korngold: Robin Hood kalandjai)

Korngold filmzenéje rendkívül temperamentumos muzsika. Nyerítenek a fanfárok, dörmögnek a bőgők, zümmögnek a fúvósok, mesél a sherwoodi erdő, muzsikál a zord vadon.

Klenyán Csaba most megjelent Hindemith-lemeze nagyszerű munka. Gazdag hangszer-összeállítású, érdekes darabok, remek partnerek - nem is kell több egy jó felvétel megszületéséhez.

Nem tehetjük meg, hogy nem veszünk tudomást a BFZ most megjelent Bartók-albumáról, de úgy sem tehetünk, mintha ennek semmi köze sem lenne az összkiadás körül kirobbant vitához.

Ha napjainkban valaki ilyen stílusban játszana Mozartot, valószínűleg megbotránkoztatná vele a közönséget - de ezen a lemezen mégis valami olyasmit hallunk, ami úgy tökéletes, ahogy van.

Az írónő vélhetően nem pontos életrajzot szándékozott írni, hanem egy érdekes, olvasmányos regényt, amelyben persze a valóságból merít, ötleteit, gondolatait történelmi tényekre alapozva. Bár a mű alapvetően a négy Weber lány története, Mozartról is igen szemléletes és elgondolkodtató képet rajzol.

Egy évvel a Callas, Gobbi és di Stefano fémjelezte Rigoletto-felvétel előtt készült ez a most újrakiadott lemez, amely jó 50 év távlatából visszatekintve is kiállja az idő próbáját.

Solomon szelíd, de határozott. Ez ott is érezhető, hogy a zenekar mindkét karmester keze alatt képes azt a koncepciót követni, amit a szólista diktál. Átveszik az ő szellemiségét, hogy csöndes figyelemre késztessék a hallgatóságot.