A lendületesen gördülékeny krónikás – Bartha Dénes zenekritikái

Bartha Dénes a nem egészen öt év alatt bizonyítottan 465 kritikát alkotott, ami évadonként közel 100 terjedelmes cikket jelent. Nyelvezete, stílusérzéke lenyűgözően választékos, mentes minden tudományosságtól és mégis rendkívül alapos. Ha egy szóval kéne jellemeznem írásait, az a gördülékeny lenne.

Főhajtás – A nagy Richter János-könyv

Ha végigolvassuk ezt a sokszor száz oldalt Richter Jánosról, megerősíthetjük, hogy a sikeres karrierhez elsősorban végtelen szorgalom vezet. Nem mintha Richter nem lett volna tehetséges, de a kötet egyértelműen bizonyítja, hogy a sikerhez a szívós kitartás legalább olyan fontos (volt), mint az alaptehetség.

„Hol a színpad: kint-e vagy bent?” – Birgit Nilsson könyvéről

Végre megjelent magyarul Birgit Nilsson önéletrajza. Érdemes minden pályakezdőnek végigolvasnia annak ellenére, hogy aligha talál benne olyan receptet, amit egy az egyben adaptálhat majd saját karrierjére. Ugyanis a dél-svédországi falucska parasztlány szülöttjének útja a világ vezető operaházaiba egyszerűen utánozhatatlan.

A muzsika valódi hangja... - Székely György könyve

A szerzőnek minden bizonnyal ez a kötet eddigi zenei írói munkásságának, legszívesebben a koronája kifejezést használnám, ha ennek a szónak napjainkban nem lenne negatív csengése, tehát csúcsa.

… és kora – Karczag Márton könyve Tóth Aladárról

Az Operaház főemléktárosa, Karczag Márton pazar kiállítású és lenyűgözően aprólékos könyvet írt az intézmény kiadásában a néhai igazgatóról, Tóth Aladárról. Az alcímben még ott van a direktor neve után az „és kora” kitétel is, ami jelentősen kitágította Szerző lehetőségeit. Persze, ahogy lenni szokott, amit nyertünk a réven, elvesztettük a vámon…

A nagy Berczelly-sejtés – Spangel Péter könyvéről

Különös könyv jelent meg Berczelly Istvánról, az Operaház örökös tagjáról, a kollégák és a közönség által egyaránt szeretett és kedvelt basszbaritonról. Arról a művészről, aki szinte már remetei magányba húzódva töltötte operai évtizedeit (azt a majd fél évszázadot), melyben a rivaldafényt egyedül az operaszínpad deszkáin fogadta el (ott is kelletlenül).

Liszt előtt, alatt, után és nélkül – Kenneth Hamilton könyve a romantikus zongorajáték ürügyén

A szóló zongorakoncertek rajongói izgalmas kötettel gazdagodhattak a Rózsavölgyi és Társa Kiadó jóvoltából. A neves skót pianista és muzikológus, Kenneth Hamilton mintegy évtizeddel ezelőtti munkája, Az aranykor után immár magyar nyelven is olvasható. A téma – egyben a könyv alcíme is erre utal – a romantikus zongorajáték és a modern előadás viszonya.

Fricsay 100

Mint tősgyökeres szegedi, büszke vagyok arra, hogy Fricsay Szegeden kezdte dirigensi pályáját. Olyasmit jelentett a város zenei életében, mint később Vaszy Viktor, vagy napjainkban Pál Tamás. Emlékét Szeged nagy tisztelettel őrzi, nevét hangversenybérlet, koncertterem őrzi.

Lám, a líra mégiscsak jó valamire… - Baranyi Ferenc legújabb operatörténeti kalandozásáról

Különös és magyar nyelven feltétlenül egyedi operatörténeti könyvet tart a kezében az Olvasó. Baranyi Ferenc, a gyakorló lírikus, aki cseppet sem mellékesen, hosszú évtizedek óta lelkes és népszerű operarajongó, ezúttal a költő oldaláról közelít.

Tanulónak, művésznek, muzsikusnak, hallgatónak, operaigazgatónak, karmesternek, énektanárnak, rendezőnek, kritikusnak – Lukács Gyöngyi könyvéről

Amint Lukács Gyöngyi frissen megjelenő könyvébe beleolvastam, egyből ismerős lett. Nem a történet, nem a nyelvezet, hanem a kendőzetlen őszinteség. S minél tovább jutottam, annál jobban megerősödött bennem az érzés: kivételesen mély emberi sorsot dolgoz fel szokatlan bátorsággal az Énekes álarc nélkül.