Bejelentkezés Regisztráció

Szimfonikus művek

Üdítő szimfóniák egy operaszerző tollából (Gounod: 1. & 2. szimfónia)

2007-01-19 07:05:00 Johanna

\"Gounod GOUNOD:
Symphony No. 1 in D major
Symphony No. 2 in E flat major

Sinfonia Finlandia
Patrick Gallois

Naxos
8.557463

Charles Gounod (1818-1893) Párizsban született. Még csak ötéves volt, amikor festő édesapja, François-Louis - aki egyébként Ingres barátja volt - meghalt. Charles zongorista édesanyjától kapta zeneóráit, később Anton Reicha tanította összhangzatra és ellenpontra, majd 1836-ban a Conservatoire hallgatója lett. Halévy, Berton, Le Sueur és Paer irányítása mellett tanult zeneszerzést. 1837-ben elnyerte a Római díjat, és néhány évet töltött a Villa Mediciben, ahol legfőbb pártfogója az igazgató, Ingres volt. Egyre erősödő érdeklődéssel foglalkozott az egyházzenével. Nagy hatással volt rá Fanny Hensel, Mendelssohn testvére, aki Bach és Beethoven zenéjével, illetve Goethe írásaival ismertette meg az ifjú komponistát. Gounod később Bécsbe, Berlinbe, majd Lipcsébe látogatott, s utóbbi helyen volt alkalma találkozni Mendelssohnnal is. Párizsba visszatérve orgonistaállást vállalt, s végleg megszületett benne az elhatározás, hogy a zenének szenteli életét.

A korai romantika mesterének operái kezdetben nem arattak túlzott sikert. Az első igazi diadalt a Faust bemutatása hozta, 1859-ben. Ezután hasonló fogadtatásban már csak a Rómeó és Júlia részesült, a többi operája feledésbe merült. 1870-ben Londonba költözött, ahol megalapította Gounod\'s Choir nevű kórusát. 1874-ben tért vissza Párizsba, ettől kezdve számos egyházzenei művet komponált. Vitathatatlan, hogy zenéje erős hatással bírt az őt követő francia operaszerző nemzedékre, Bizet-re, Massenet-ra, Delibes-re.

Szóban forgó szimfóniái 1855-ben születtek. Az első szimfónia nyitótétele egy opera nyitányának is beillene. Szinte látjuk magunk előtt a színpadot, és csak arra várunk, mikor gördül már fel a függöny. Az egész zenének valamiféle Mozartos-Mendelssohnos jellege van, hagyományos formák, kitűnő hangszerelés, fiatalos lendület. A méltóságteljes, lassan menetelő második tétel kifejezetten izgalmasan megkomponált zene, közepén egy mélyvonósokkal indított figyelemreméltó fúgával, amely után természetesen visszatér a menetelős alaptéma. A harmadik, Scherzo tétel akár egy Mozart-szimfónia menüettje is lehetne, könnyed, levegős, üdítő muzsika. A Finale lassú bevezetéssel indul, rendkívül feszült, várakozásteli hangulatban, hogy aztán kezdetét vehesse a fergeteges Allegro, pompás rézfúvós állásokkal.

A második szimfóniának az első tétele kezdődik lassú bevezetéssel, nagyvonalúan, érzelmesen, szinte panaszkodva, az embernek már-már könny szökik a szemébe, de még épp időben beindul az Allegro agitato, és helyrebillenti a lelki egyensúlyunkat. Franciásan bájos muzsikát hallunk szonátaformában, hangszerelési mestermunka, öröm hallgatni. Larghetto következik, amolyan \"megcsillan a holdfény a tó enyhén borzolódó tükrében\" hangulatban. Szép. Aztán egyszerre megváltozik az atmoszféra, mintha kivilágosodna kissé, felébredünk a mélabús álmodozásból, vagy legalábbis megpróbáljuk, de nem sikerül, mert újabb - most már sokkal inkább romantikus stílusjegyekkel bíró - ábrándozás vár ránk. A harmadik tétel vészjósló indulása fergeteges Allegróvá fejlődik, energikusan, ifjúi szenvedéllyel hömpölyög a muzsika, imitt-amott Beethovenes harci hévvel fűtve.
Egy meglehetősen fesztelen Finale zárja a lemezt, balettes-tipegős vonósszólam - nem megy ki a fejemből a Szentivánéji álom, Mendelssohn remeke -, fergeteges tuttik, könnyed hegedűs táncolások váltakoznak. Furcsa módon, dacára a hagyományos formáknak, az ismerősen csengő fordulatoknak, Gounod muzsikája nem unalmas, nem tűnik elcsépeltnek sem, van benne valami újszerű, egyéni íz.

Persze ehhez nagymértékben hozzájárul a lemezen hallható Sinfonia Finlandia és a 2003 óta őket irányító francia karmester, Patrik Gallois is. A dirigens fuvolistaként kezdte, Jean-Pierre Rampal növendéke volt. Szólistaként és zenekari játékosként egyaránt sikeres pályát mondhat magáénak. Számos világhírű karmesterrel és kamarazenei partnerrel volt alkalma szerepelni (Leonard Bernstein, Seiji Ozawa, Pierre Boulez, Yuri Bashmet, Peter Schreier stb.). Gounod szimfóniáit energikusan, izgalmasan vezényli. A zenekar nagyszerűen szól, figyelemreméltó a magvas, egységes vonóskari hangzás, de a fúvósok is kiválóak. Egyedül talán csak az igazi pianókat hiányolom kicsit a lemezről, de ez már tényleg csak egy apró megjegyzés, meg amúgy is ízlés dolga az ilyesmi.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.