Nyílt levél Peter Ruzicka úr részére (Szöktetés Salzburgból)

MOZART: Die Entführung aus dem Serail

Laura Aikin, Valentina Farcas, Charles Castronovo, Dietmar Kerschbaum, Franz Hawlata
Konzertvereinigung Wiener Staatsopernchor
Mozarteum Orchester Salzburg
Ivor Bolton

Staged by Stefan Herheim

Universal / Decca
2 DVD
44007 43156

A közelmúltban az alábbi levél érkezett szerkesztőségünkbe, melyben egy kedves olvasónk kéri, hogy segítsünk az általa leírtakat eljuttatni a Salzburgi Ünnepi Játékok idén leköszönt intendánsának, Peter Ruzickának. A levelet változatás nélkül közöljük, a benne foglaltak mindazonáltal nem tükrözik szerkesztőségünk nézeteit.

* * *

Mélyen tisztelt Ruzicka Úr, Kedves Peter!

Először is engedd meg nekem ezt a már-már barátian közvetlen hangnemet, amelyet ismeretségünk okán használok. Úgy gondolom, ennyi jár nekem, hiszen (nota bene) négy éve már, hogy közös barátunk, Heiner doktor bemutatott minket egymásnak a nagy sikerű Don Giovanni-premiert követő fogadáson. Emlékszem, balra tőled Hampson, jobbra Harnoncourt, illusztris társaságba csöppentem!

Én már akkor sem akartam botrányt csinálni, de hiába ismételgettem iskolázatlan némettudásommal a nagy erőkkel kivonuló erőszakszervezet munkatársainak, mennyire sajnálom, hogy mezítelen felsőtestem látványa és a reá írt \"Ich hasse Regietheater!\" annyira megijesztette Netrebko kisasszonyt (nagy tehetségnek tartom egyébiránt, ezt te is tudod!), hogy sokkot kapott, és a többi előadás lemondását fontolgatta. Persze én erről már csak a sajtó útján értesültem a döblingi elmegyógyintézetben, ahová kényszergyógykezelésre utaltak, megjegyzem, koholt vádak alapján!

Na már most, amiért pennát ragadtam, az nem más, mint \"kiváló\" regnálásod másik produkciója, a Szöktetés a szerájból. Az rendben van, hogy formabontó megoldásokkal kísérleteztek - ahogy ti mondjátok, átértelmezitek a remekműveket -, nem vitatom, hogy van ennek némi létjogosultsága modernebbül gondolkodó országokban, de (kérdem én) hogyan mutassam én ezt meg a kisdiákjaimnak? Kedves Peter, jól tudod, hogy általános iskolai irodalomtanár lévén kötelességemnek érzem tanulóim orientálását. Most fejeztük be az Egri csillagokat, és a tudásszomjtól éhező nebulók kikövetelik a társművészeteket is, most mit csináljak?

Megnéztem az előadásról készült felvételt, és ezt egész egyszerűen nem mutathatom be a gyermekeknek, mert hát, lássuk be, nem igazán mese ez, amit előadnak a valóban nagy tehetségű fiatal énekesek. Hol van a török kolorit, hol a kelet mesés varázsa, és mindenekelőtt hol a fenében (már megbocsáss) van Szelim pasa? Megmondom én: nincs sehol se!

Ozmin sem az a kimondottan nagypocakú, dörgő hangú kertész, aki a Székely Mihály! Ez a Hawlata gyerek tisztességesen elénekel mindent, de hát! Ugyan kérem! A lányok persze nagyon szépen csicseregnek (Laura Aikin nagyáriái például), de nekem hiányzik a darab szellemisége, üde bája, amiért szeretünk operába járni. Meg hát, hogy magyarázom el a kis cseperedő entellektüeleknek, hogy Mozart Szöktetése nem a házasságtól rettegő fiatalokról szól, viszont egy szép történet? És hiába Ivor Bolton karmesteri teljesítménye, meg a példás zenekar, ha egyáltalán! Minek kellett norvég rendezőt hívnotok, ha tudjuk jól, hogy náluk sokkal hidegebb van?!

Egyszóval fel vagyok háborodva ezen a Mozart-revün, amit ti Szöktetés címén adtok, és a lemondásodat fontolgatom! Ha megteszi más, annál jobb.

Várom mihamarabbi válaszod reményében, maradok tisztelettel:

Ihr Kovács Bendegúzod