Jobb, mint amire számítottam - Philharmonia Zürich, vez. Gianandrea Noseda

Dvořak: VII. és VIII. szimfónia
Philharmonia Zürich, vez. Gianandrea Noseda

PHR0113

Nem tudok visszaemlékezni arra, hogy voltam-e Noseda vezényelte operaelőadáson, vagy koncerten. Ha esetleg igen, nyilván nem tett rám mély hatást.

Felvételeit hallgatva időnként elszörnyedtem. Te jó ég, ez az ember a torinoi Teatro Reggio főzeneigazgatója? De hát ezt a posztot bő száz éve bizonyos Arturo Toscanini töltötte be!

Pedig Noseda karrierje tulajdonképpen figyelemre méltó. Már 27 éves volt, amikor elkezdett dirigálást tanulni, és 30, amikor karmesterként debütált (még mindig nincs hatvan esztendős). Fellépett a világ legjelentősebb zenekaraival. Dirigált, többek között, a Metropolitanben, a Scalaban és a Bécsi Állami Operaházban (bár utóbbi helyen mindösszesen négy előadást).

Több, mint hetven lemezt készített.

Először 2017-ben vezényelt a Zürichi Operaházban, melynek 2021 óta főzeneigazgatója.

Itteni működésének egyik első nagy projektje egy új Ring-ciklus.

Meglepett ez a CD. A -szokásos, keskeny, elegáns papírtokos – kísérőfüzet szerint mindkét szimfónia felvétele koncerten készült, 2021 októberében (VIII. szimfónia), illetve 2022 márciusában (VII. szimfónia), de a publikum jelenlétét nem észlelni, nincs köhögés, nincs taps.

Látszik, azazhogy hallatszik, hogy Svájc semleges és jóléti állam, nem érinti semmiféle szankció, merthogy az ezüstkorong játékideje bő 77 perc.

Sokszor morogtam már – elsősorban árialemezek kapcsán – a következetlen szerkesztésre, az egyes műsorszámok ad hoc egymásutániságára.

Az, hogy ezen a lemezen a Nyolcadik szimfónia került az első helyre, talán magyarázható a felvételek kronológiai sorrendjével.

De hogyan is látja Noseda e két késői Dvořak-szimfóniát?

Fiatalosnak, lendületesnek, időnként talán kissé harsánynak.

Minden precíz, tulajdonképpen „minden a helyén van”.

De ha előveszem legkedvesebb felvételemet e két opusról, kiabál a különbség.

Nem csak arról van szó, hogy a Supraphon kiadványán a Cseh Filharmonikus Zenekar hangzása toronymagasan übereli az amúgy kiváló svájci együttes játékát.

Václav Neumann interpretációjában sokkal több rafinéria, finomság, részletgazdagság van.

Egyetlen példa: a Nyolcadik szimfónia III. tételének jelzése Allegretto grazioso.

Nosedánál csak az Allegretto valósul meg – ugyanakkor, bármennyiszer hallom e tételt Neumann dirigálásával, mindig az az érzésem támad, én most elnyúlok, fekszem-ringatózok ezen a muzsikán.

Korrekt interpretációt kapunk a zürichiektől, a CD középáras kategória, a játékidő valóban nagylelkű, a kísérőfüzet a szokásos módon információgazdag három nyelven, a művekről, karmesterről, zenekarról.

Az én Nosedáról alkotott véleményemet átformálta.

Jobb, sokkal jobb, mint amit vártam.

Ám, ha ezeket a műveket szeretném meghallgatni, mégsem Noseda felvételét fogom CD-játszómba betenni.

Köszönetünket fejezzük ki a Zürichi Operaház munkatársának, Michael Krüger úrnak a CD rendelkezésre bocsátásáért.