Ferencsik Emlékkönyv
In memoriam Ferencsik János
ISBN 978 615 6105 59 2
Papirusz Book Kiadó 2024
228 oldal
Ferencsik János.
A II. világháború utáni majd négy évtized kétségbevonhatatlan zenei vezetője volt, egészen haláláig. Megkerülhetetlen tekintély, évtizedekig a magyar komolyzene két zászlóshajója, az Állami Hangversenyzenekar és a Magyar Állami Operaház fő-zeneigazgatója. A Zeneakadémián és a Magyar Rádióban csak azért nem viselt tisztségeket, mert – dicséretes önmegtartóztatás miatt – egyszerűen nem vágyott rá. A hazai lemezgyár(ak) messze legtöbbet foglalkoztatott magyar dirigense. Kívülről szemlélve egy távolságtartó, derűs, de határozott és szigorú apafigura, később ugyanez joviális nagypapapává szelídülve. Közelről pedig…
Közelről pedig most itt van ez a kötet, In memoriam Ferencsik János címmel jelent meg nemrégiben a Papirusz Book Kiadó rendkívül színvonalas és gyönyörű kivitelezésű munkája Kemény Tamás igényes szerkesztésében. Aki bármi okból kifolyólag nem lehetett Ferencsik közelében, megismerheti, milyen volt emberként, karmesterként, barátként, főnökként. Többnyire olyanoktól kapunk ebben a kötetben beszámolót Ferencsikről, akik ismerték, együtt muzsikáltak vele, vagy bármilyen jellegű kapcsolódásuk volt a nagy dirigenshez. Becsúszott néhány fiatal is, akik a felvételein, meg volt muzsikustársain keresztül ismerték, s ez nem feltétlenül baj. Ferencsik hatása nem ért véget halálával, utána hosszan, egészen napjainkig láthatjuk munkássága eredményeit, pro és kontra egyaránt.
Mert volt mindkettő. A szigorú és fegyelmezett vezető, aki előre mutatott és évtizedekig mérceként számított véleménye. Fontos szerepe volt, hogy Bartók elnyerhette méltó helyét a magyar zenei életben, a ma már csak zenetörténészek által ismert, a komponistát formalistának bélyegzett sztálinista irányzatot legyűrve. De véleménye és személyes ízlése negatív irányban is hatott, ennek nyomán például Szergej Rachmanyinov, vagy Anton Bruckner, de bizonyos mértékig Gustav Mahler alkotásai is csak elvétve jelentek meg a hazai pódiumokon. Ezt nem feltétlenül szemrehányásképpen említem, csak példának arra, hogy egy ilyen hatású személyiség egész nemzedékek kulturális fejlődésére hatással van.
Sajnálatos továbbá, hogy Ferencsik nem nevelte ki utódját, de ez magyar betegségnek tűnhet, és nemcsak a zenei életben. Persze, ettől még inkább szembetűnő volt az a hiátus, ami halála után keletkezett.
Hiánypótló anyag tehát a Ferencsik-emlékkönyv, de jelentősen el is késett. Mert sokan voltak, Ferencsik jó ismerői között, akik már nem mondhatták el személyes élményeiket. Pedig milyen jó lenne tudni, mit írna egy ilyen könyvbe Fischer Annie, Lukács Ervin vagy Kocsis Zoltán és még hosszan sorolhatnánk. Az utóbbi véleményét azért ismerjük, mert egyszer valaki nekiszegezte a kérdést, pár évvel azt követően, hogy Ferencsik egykori zenekarát átvette. A terjedelmes válasz legtanulságosabb része volt, amikor azt említette, hogy minden jelentősebb Bartók-mű esetében, már a zenekar lélegzetvételén érzi Ferencsik keze nyomát.
Az illusztris könyv vázát Mezey Béla fotós képei alkotják. Mezey pedig sokszor egészen közelről figyelhette meg, nemcsak munka közben. A képek között láthatjuk a szigorú, a tekintélyes, de a derűs és nyitott Ferencsiket is. A különféle beszámolók pedig, mint ilyen helyzetben általában, vegyesek. Persze, negyven év telt már el Ferencsik halála óta, a mértékadó szemtanúk, a közeli barátok közül is sokan eltávoztak már. Vannak rövid és tömör megnyilatkozások, vannak hosszasan elnyúlók. Van, aki elsősorban magáról beszél Ferencsik örvén, mások közhelyeket puffogtatnak, de ez bármily sajnálatos, az emlékkönyv műfajának szinte természetes velejárója.
Meglepő módon szóba kerülnek a könyvben eddig tabunak számító témák is, mint a dirigens közismert mássága, valamint, hogy a pályája hosszabb szakaszában alkoholfüggőséggel küzdött. Ez jó, mert hajlamosak vagyunk idoljainkat végtelen mértékben idealizálni, ami gyakran hamis kép kialakulásához vezet. Ferencsik pedig tisztában volt vele, hogy a közvetlen környezete ugyan mindent lát, de magánügyének tekinti, Maga is így gondolkodhatott e felől.
A könyvet böngészve megdöbbentett, hogy csak néhányan vetik fel: Ferencsik János a mai Magyarországon messze nincs nagyságrendjéhez mérten kezelve. Már fénykorában is, amikor többeket a vasfüggöny zárt el ettől, Ő folyamatosan vezényelt Nyugaton, rendszeresen dolgozott pl. a San Francisco-i vagy a bécsi Operában, fellépett világsztárok egyenrangú partnereként Európa és Amerika neves koncerttermeiben, vezető nyugati együttesek dirigenseként. S ugyan erről keveset beszéltünk akkor is, de ez a vasfüggönyön túli elismertség sokat hozott Magyarországnak, mert számos világnagyság nyugodtabban írt alá egy felkérést Budapestre, ha ilyen megnyugtató kísérődirigensre számíthatott, mint Ferencsik.
Abból a szempontból ugyanakkor épp időben jött ez az emlékkönyv, mert bizony hanyatlóban van az itthoni Ferencsik-kultusz. Nagyszámú hang- és videófelvételei még a Bartók Rádió, vagy a közszolgálati televíziók műsorán is alig-alig jelennek meg. Mivel Ferencsik köztudottan nem tanított (a vezénylést nem tekintette taníthatónak), nincsenek tanítványok sem, akik adják tovább a Ferencsik-iskola hagyományait.
Az utókor csak teszi fel a kérdéseket számolatlanul: Miért nincs Ferencsik Jánosnak Budapesten köztéri szobra? A halála után alapított Ferencsik János Emlékdíjat miért 2019-ben adták át utoljára, vajon azóta miért nem? Ma, amikor számos Ferencsiknél jelentéktelenebb személyiségről neveznek el fesztivált, bérletet, emlékkoncertet, róla miért feledkeztünk el? Vajon miért nem készült munkásságáról átfogó és bárki számára elérhető kutatás, monográfia?
Ferencsik nevéről közigazgatási szempontból talán leginkább egykori nyaralója, Balatonfüred Önkormányzata gondoskodik legodaadóbban, a település zeneiskolája (amit amúgy Ferencsik adománya nyomán alapítottak) a nevét viseli.
De most itt van ez a kötet mementóként, hogy őrizzük még meg, amit megőrizhetünk. A példás kiállítású terjedelmes kötet nagyszerű karácsonyi ajándék lehet egy vérbeli komolyzene-rajongónak.