CD in Memory of Endre Szervánszky

Szervánszky Endre: Concerto József Attila emlékére Magyar Állami Hangversenyzenekar Vez: Borbély Gyula Hat zenekari darab Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara Vez: Németh Gyula Hungaroton HCD 31728

Méltatlanul kevéssé ismerjük életművét. Szégyellni valóan keveset tudunk róla. Szervánszky Endre zeneszerző 1911-1977.

Ennyi, vagy még ennyi se.

Úriember volt. Mindig és mindenkor. Tanítványai egytől egyik ma is csak jót mondanak róla. Tisztelte az embereket. Növendékeinek a Kolléga úr megszólítás dukált. Egy alkalommal egy hölgy hallgató becsülete védelmében orosz roulette-re hívta ki zeneakadémiai tanártársát. A mindenféledíjas sértő fél természetesen(?) nem állt ki. Nem állt be a sorba, de nem is állt ellent. Ha kellett népzenét gyűjtött. Albánt. A Rózsadombon. Az utolsó romantikus? Is. József Attila barátja. Is. A magyar szeriális zene úttörője. Is.

Jó, hogy kapható a Hungaroton kiadásában megjelent CD. És persze pironkodni is bőven van mit miatta.

Reprezentatív válogatás egy különös életműből. Az első felvétel – Concerto József Attila emlékére – 1965-ben készült. Az öttételes jó negyvenperces kompozíció egy alkotói periódus lezárásaként született. A \"magyar-iskola\" jellegzetes Bartók/Kodály utáni hangján szól, összefoglalva mindazt, amit erről a stílusról, zeneszerzési attitűdről tudni kell és lehet. A páratlan tételek hangszerelésileg áttörtebben, formailag szabadabban a 2., és a 4. tétel mind formailag, mind a folklorisztikus témák használatában konkrétan hivatkozik a kor (létező?) magyar zenei köznyelvére. A Concerto nem programzene a szó eredeti értelmében, vagyis nem a leírt szó zenei megfelelője. Szervánszky mégis fontosnak tartotta, hogy megadja azokat a támpontokat – idézeteket – melyek érzelmi kifejezésére törekedett.

A tételek: A Dunánál, Medvetánc, Nagyon fáj, Betlehemi királyok, Nem én kiáltok

A Hat zenekari darab (1959) – felvétel 1980 – a magyar zenetörténet egyik, ha nem is leghangosabb botránya volt. A mű, melynek időtartama alig haladja meg a József Attila-concerto első tételének a hosszát, kétségbe döntötte a kultúrhatalmasságokat. 15 perc. Hitvallás egy új zene mellett. S ez az \"új\" zene, ma is frissen, lendületesen szól. Világosan beigazolódott, hogy a dodekafónia/szerializmus csupán egy lehetséges technika, eszköz és nem forma vagy stílus. Szervánszkyt hallgatva eszünkbe sem jut, hogy most egy új bécsi-iskola stílusában komponált zenekari darabot hallunk. Egyszerűen csak lenyűgöz a fantasztikusan hangszerelt, sziporkázóan ötletes zene.

Az előadás maga a darab. Mivel nincs összehasonlítási alapom, így elfogadom, hogy ezek a kompozíciók úgy íródtak meg, ahogy most halljuk őket. Kénytelen vagyok azonban - csupán a rend kedvéért – néhány keresetlen szót ejteni a borítóról. Semmitmondó és hibás. Bónis Ferenc fülszövege a régi Hungarotonos érdektelen, a lényeget kikerülő időket eleveníti fel. Meg sem fordul a fejemben, hogy az új kiadványhoz a régi szöveget használták, így igazán nem értem, mi gátolta a kiadót egy hozzáértő elemzés elkészíttetésében.

A magyar változatban egyébként hibásan 2. tételnek jegyzik a Nagyon fáj idézetet és hogy a címadó költő se ússza meg, Várnai Pétert tünteti föl szerzőként.