Ferenczy György. Van egy (két?) generáció, aki már a nevét sem ismeri. Tényleg, ki is volt ő?

Régen várt CD-t jelentetett meg a Hungaroton a Nagy Magyar Előadók sorozatban. Rácz Aladár 70 percnyi felvételét tartalmazó kiadvány olyan kuriózum amelynek ott kellene lennie minden lakásban.

A dolog valahogy úgy kezdődött, hogy egy még iskolás fiatalember, bizonyos Mihály Dénes 1916-ban kifejlesztett szabadalma a Projectophon, alkalmassá tette a kép és a hang egyidejű rögzítését a kamerában. Ez a találmány megteremtette az elméleti lehetőségét annak, hogy Magyarország a húszas években a hangosfilmgyártás központja legyen.

Eloquence = ékesszólás; ez a neve annak az olcsó CD-sorozatnak, amelyet a Universal Music - volt Poligram hanglemezkiadó cég, a Decca, a Deutsche Grammophon és a Philips tulajdonosa indított.

Ajánlom ezt a lemezt mindazoknak, akik már szeretik a gamelánt és persze legalább annyira azoknak is, akik még nem. Tegyenek egy kísérletet. Töltsenek egy órát Európán kívül. És ne várjanak semmit, csak hagyják, hogy hasson.

Az amerikai légierő egy másik bolygóról származó űrhajóst őriz, az energiatakarékosság elősegítésére számtalan találmány született, de azokat a multik felvásárolták, és örökre elsüllyesztették. A megmagyarázhatatlan képződményeket, furcsa építményeket a földönkívüliek alkották - Csajkovszkij pedig összeesküvés áldozata lett.

Lebrecht kezd jó üzlet lenni. Pár év alatt a harmadik könyve jelenik meg magyarul. Már az első kettő is kuriózumszámba ment - végre valaki, aki alapos részletességgel mesél nekünk arról, hogy a komolyzene a közhiedelemmel ellentétben nemcsak a magasztos szellem, a tiszta művészet birodalma.

Olyan szépia-színű fénykép, bajuszkötős, snájdig katonatiszt. Egy kis "fin du siécle" bágyadság, csipketerítő az intarziás asztalon, letisztult egyszerűség, nyugodt, délutáni álom a kanapén. Mégis legyen benne egy békében felnőtt nemzedék optizmusa, és egy kicsit a szecesszió neurózisa...

Ahogy a szerzők, úgy az előadók mezőnye sem ad lehetőséget \"nagy merítésre\". Fel tud sorolni bárki öt kontratenor énekest? Ezen az albumon tizenkettőt is hallhatunk...

A Zorgina együttes neve baszkul annyit tesz: bölcs öregasszony, vagy boszorkány. Specialitásuk a középkor és a kora reneszánsz a capella, vagyis kíséret nélküli többszólamú zenéje.

A zene története felfogható úgy is mint a zenei hang fogalmának átalakulása, mint e fogalom kiterjesztésének története. Hogy mi számít zenei hangnak, az többek közt bizonyára a zenei kánon függvénye.

Egy magára valamit is adó népi(?), polgári(?) demokráciában a karácsony közeledtét három dolog jelzi egészen biztosan: a zord id?járás, a közlekedési dolgozók sztrájkja, és a bevásárló központok turkálóit elöntő ilyen-olyan karácsonyi CD kiadványok.

A kiadók az olcsó sorozatokban természetesen nem a legmodernebb felvételeikkel rukkolnak ki. Általában a lemezgyártás klasszikus korából, az ötvenes évek végéből - hatvanas évekből válogatnak.

Sólyom-Nagy Sándor CD-je nem mostanság készült, hanem a legjobb időkben, a legjobb (esthajnal)csillagzat alatt.

Míg manapság a hol? kinek a tervei szerint? mennyiből? és mikor? a legfontosabb kérdés, addig eleink arról döntöttek, kinek a megzenésítésében hangozzék fel ezentúl a két nemzeti fohász, a Hymnusz és a Szózat.

A lemezgyárak eléggé elítélhető gyakorlata, hogy a méltán elfeledett, évtizedek óta a padláson porosodó műveket, mint ritka kincset tálalják a bőségtől már amúgy is zavarodott, régóta értékítéletét vesztett vásárlónak.

Sajátosan 20. századi ötlet a szöveg választás/felhasználás, mely a Károli Gáspár fordította János evangéliumot természetes könnyedséggel keveri erdélyi népi szövegekkel.

A zongorakíséretes dalt, mint jelenséget a század második felében túlnyomórészt az elviselhetetlen akusztikai élmények kategóriájába sorolhattuk. Igaz, hogy sok nem is készült belőle, de azt is épp elég volt elszenvedni.

Kórusok ? még a mai, igen rossz egzisztenciális helyzet ellenére is ? szép számmal vannak, de a hallgatóságuk ritkán nő túl a szülők, rokonok és szakmabeliek kis csoportján.

Ezt a hanglemezt kifejezetten karácsonyra kerítettem elő. Amikor takarítunk, fát állítunk, készülődünk, mindíg szól valami zene. Ilyenkor nem illő requiemet hallgatni, a \"stille nacht\" szintetizátoros feldolgozásaitól viszont igyekszem mi