Bejelentkezés Regisztráció

Egyéb

Na tudja mit...

2000-08-14 15:54:00 Tóth Péter

\"JazzJazz&Light Music On Hungarian Films 1934-1944
The Original 78s Recordings

PANNON JAZZ
PJ1041

A dolog valahogy úgy kezdődött, hogy egy még iskolás fiatalember, bizonyos Mihály Dénes 1916-ban kifejlesztett szabadalma a Projectophon, alkalmassá tette a kép és a hang egyidejű rögzítését a kamerában. Ez a találmány megteremtette az elméleti lehetőségét annak, hogy Magyarország a húszas években a hangosfilmgyártás központja legyen. A szabadalmi bizottság azonban a háború, az Osztrák-Magyar Monarchia megszűnése, valamint az időközben kitört forradalmak miatt csak rendszertelenül működött, így csupán 1922-ben jelent meg a találmány leírása nyomtatásban. A fiatalember azonban nem adta fel és hogy addig se unatkozzon, míg előző találmányát bejegyzik 1919-ben föltalálta a televíziót is, aminek további fejlesztési kísérleteit munkahelye, a Telefongyár el nem ítélhető módon nem támogatta, így Mihály kénytelen volt Berlinbe menni, ahol tökéletesítette találmányát és megszervezte az első kísérleti tévéadásokat. Magyarország tehát nem élt a lehetőséggel.

A húszas évek végén, a gazdasági világválság idején, a filmipar rákényszerült, hogy valami újat, valami sohasem-voltat nyújtson, valami olyat, ami visszacsalogatja a kispénzű nézőket a moziba. Erre a célra a legkézenfekvőbb megoldás a technikailag már régen megvalósítható hangosfilm volt. A hangosfilm, mivel sikere volt, nagyon gyorsan terjedt, ezért a nagy filmhatalmak szükségesnek látták a világ e szerinti felosztását is. Magyarország az UFA fennhatósága alá került, akik a Tobis Klang eljárást erőltették rá a mozisokra. Az egyéb eljárások készítőit beperelték és eltiltották annak használatától.

Az első, mozivásznon elhangzó magyar szó, Kertész Mihály köszöntője volt, amit az 1929. decemberében vetített Noé bárkája című filmjéhez mondott fel. A mozi tulajdonosok gyorsan kapcsoltak és a következő év tavaszáig minden pesti mozit átalakítottak hangosfilm vetítésre. A dzsesszénekessel vagy A kék angyallal azonban természetesen nem tudott versenyezni a Fox bécsi leányvállalatával közösen készült, Gál Béla által rendezett, s csak részben hangos Csak egy kislány van a világon. Szükségessé vált az 1928-tól Hunnia Filmgyár Rt. néven működő, állami tulajdonban lévő egyetlen magyar filmgyár, az 1917-ben Korda Sándor által alapított Corvin modernizálása. Ez 1931 áprilisára el is készült. A Tobis cég kiképezte az első magyar hangmérnököt Berlinben, és felszerelte a pesti stúdiót hangosfilm gyártására alkalmas technikával. Mivel a Hunnia állami tulajdonú stúdió volt, de az állam maga nem kívánt filmgyártással foglalkozni, csupán a stúdiót vállalkozóknak bérbe adni, s így nyereségessé tenni, a kormány különböző rendeletekkel, majd később azok módosításaival próbálta a filmkészítési kedvet föllendíteni. Így aki legalább 400 méter (kb. 15 perc) hosszú magyarul beszélő hangosfilmet készít, az húsz külföldi filmet adómentesen hozhat be. Ugyanakkor a külföldi cégeket extra adóval sújtották, amit a Filmipari Alapba kellett befizetniük
Az ötlet szerintem ma is működne.

Az első hangosfilmet a Kék bálványt Lázár Lajos a némafilmkorszak gyakorlott rendezője készítette. Jávor Pál ezzel a filmmel debütált. A forgatáshoz a pénzt egy magánvállalkozó adta, a gyártásért a Hungária Bank és Zichy Géza Lipót felsőházi tag vállalt garanciát.

A történetet amerikai környezetbe helyezték, úgy vélve, hogy a magyar néző ezt szokta meg, tehát ezt is várja el. Ez azonban végzetes tévedésnek bizonyult. A magyar néző, ha Amerikát akarja látni, amerikai filmhez vált jegyet. A film megbukott, ráfizetés lett, bár a szereplők, különösen Jávor, nagy sikert aratott.

A második magyarul beszélő hangosfilm, a csehországi német filmkereskedő Albert Samek által finanszírozott Hyppolit, a lakáj minden képzeletet felülmúló sikert hozott, s ezzel megmentette a Hunniát a bezárástól. (A parlamentben már bejegyeztek egy interpelláció, amelyben fel akarták szólítani a kormányt, hogy szüntesse be a veszteséges magyar filmgyártás finanszírozását.)

A Berlinben dolgozó, harminckét éves Székely István az akkoriban szintén Berlinben tevékenykedő forgatókönyvíró, ötletadó Nóti Károllyal együtt írta Zágon István darabjából a forgatókönyvet. Egyébként maga a darab a Magyar Színházban már néhány előadás után lekerült a színről, mivel unalmasnak találták. A filmet németül és magyarul egyszerre forgatták, de a német változat a jó színészek ellenére is sikertelen volt.

A közönség ettől kezdve nem tágított az álomfilmektől. Biztos szórakozást akart, hétről-hétre ugyan olyat. A filmeket tehát többé-kevésbé ugyanazok írták és rendezték. A harmincas évek magyar filmjeinek felét Nóti Károly írta, vagy legalábbis részt vett a megírásukban, míg a filmek egynegyedét a sztárrendező Székely István rendezte. A recept, ami a következő évekre rányomja a bélyegét így fest: pesti kispolgárok pesti környezetben jó vicceket mondanak. Valódi kisember kalandokat élnek át, de a film mindig heppyenddel végződik. Egyetlen filmgyártó sem mert arra vállalkozni, hogy másfajta filmeket készítsen.

A Reflektor vállalat is kényszerből készítette el első magyar filmjét, a Meseautót, hogy ne kelljen a húsz behozott külföldi film után befizetni az ezer pengőt. Két ismeretlen fiatal színésznő (Tolnay Klári és Perczel Zita) mellé a népszerű Törzs Jenőt és a sikerhez nélkülözhetetlen Kabost szerződtették. A siker, várakozáson felüli. A Meseautó hatására 1938-ban már évi tizennyolc magyar filmet vetítettek az amerikai, persze elsősorban a magyarlakta városok sokszor kétezer nézőt is befogadó mozijai.

A filmek ettől kezdve kisebb-nagyobb változtatásokkal, lényegében a Hyppolitot vagy a Meseautót variálják. Néha még a beállítások és a szóviccek is azonosak. A filmgyártás minden képzeletet felülmúlva beindul. 1934-38-ig a külföldi produkciókat nem számítva száztizenhárom játékfilm készült Budapesten.

A receptből kihagytam a lényeget: a filmben lehetőleg legyen (legalább) egy jó sláger, amit aztán majd sokat ad a rádió, és amit a szerelmes pár presszó-, vagy kerthelyiség sarkában dúdol-dalol.

Ebből a világból, illetve 10 évéből kap 78-as fordulatú, garantáltan recsegő, de ezzel együtt  - vagy csak ezzel együtt, - élvezhető remekül szerkesztett zenei válogatást, aki meghallgatja a Pannon Jazz legújabb kiadványát. 24 korabeli sláger, köztük néhány olyan is, mint Rozynyai-Vadnai szerzeménye a Havi 200 fix, amely túlélte a celluloid szalag megsemmisülését is. Mivel akkoriban a soundtrack kiadása még ismeretlen fogalom volt a filmekben elhangzó slágereket saját előadóikkal újra felvették a lemezgyárak. Az előadók között olyan neveket találunk, mint Turay Ida, Rácz Vali, Kazal László, Sárdy János vagy Latabár Kálmán.

A lemez egyrészt jazztörténeti érdekesség, másrészt hangtörténeti kuriózum.

És még valami. Egyszerűen nagyon jó.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.