Az erőtlen nyugalom

Händel : Messiah Margaret Marshall. Catherine Robbin, Anthony Rolfe-Johnson, Robert Hale, Charles Brett, Saul Quirke Monteverdi Choir, English Baroque Soloists John Eliot Gardiner PHILIPS 411 041-2

Ezt a hanglemezt kifejezetten karácsonyra kerítettem elő. Amikor takarítunk, fát állítunk, készülődünk, mindíg szól valami zene. Ilyenkor nem illő requiemet hallgatni, a "stille nacht" szintetizátoros feldolgozásaitól viszont igyekszem mind magam, mind gyermekeim egészségét megkímélni. Gardinert különben nagyon szeretem, ez a lemez is biztosan nagyon szép lesz.

Nos, tényleg szép volt, és itt akár abba is hagyhatnám a beszámolót, ha közben nem fogalmazódott volna meg bennem egy olyan észrevétel, egy olyan felismerés, ami alaposan elbizonytalanított.
Most, néhány hét távlatában, és több felvétel újrahallgatása után is úgy érzem, az írásomban ezúttal több lesz a kérdőjel, mint a kijelentés.

Mert hát mit is lehetne hozzáfűzni ahhoz, hogy "szép" ez a felvétel. Magán hordozza mindazon jegyeket, amiket Gardiner dirigálásában szeretni, és becsülni szoktunk. Minden ütem lélegzik, pulzál. Az agogika, a mikroformák dinamikai viszonyai gyönyörűen megjelennek. A legkissebb hangsúlyok is a helyükön vannak, ugyanakkor a teljes együttes hangzása is finom és könnyed. Erre tényleg csak a legnagyobb zenekarok képesek - és ők is csak a legnagyobb karmesterek írányításával.

És akkor mi óvatosan körbepillantunk, nem látja-e véletlenül valaki, amint csalunk a passziánszban, vagy amint megnézzük a kötet végén, hogy ki a gyilkos - és előre ugrunk a híres Alleluja tételig.
Puha crescendo az első hangsúlyig, aztán staccato tovaszökken, és vége hossza nincs a sziporkázó finom ritmusoknak.

Ezen a ponton voltam kénytelen felfigyelni. Biztos, hogy ennek a tételnek "finom"-nak kell lennie? Biztos, hogy jó ez így táncosan? Nem hiányzik legalább időnként a szigor? A monumentalitás? A brutális - nyers erő?
De bizony hiányzik! Az már csak ízlés kérdése, hogy a Messiás tetszik-e így nekünk, de emlékezzünk csak a Gardiner vazényelte Don Giovannira, Német Requiemre, Beethoven szimfóniákra, és még sok egyébre. Ha erről az egyetlen lemezről nem is hiányoljuk olyan nagyon az igazi elánt - Gardiner életművéből teljes mértékben hiányolnunk kell. És ez - némelyik felvétel esetében - igen fájdalmas tud lenni.

Azt hiszem nincs okom Gardinerből "kiszeretni". De a Messiást hallgatva ki merem jelenteni: Mégsem ő a megváltó!