A komolyzene anekdotakincse

Norman Lebrecht:
A komolyzene anekdotakincse
Európa Könyvkiadó - 2002.

Lebrecht kezd jó üzlet lenni. Pár év alatt a harmadik könyve jelenik meg magyarul. Már az első kettő is kuriózumszámba ment - végre valaki, aki alapos részletességgel mesél nekünk arról, hogy a komolyzene a közhiedelemmel ellentétben nemcsak a magasztos szellem, a tiszta művészet birodalma.

E mostani könyv csak annyiban lóg ki a sorból, hogy nem leleplezni akar, csupán mesélni. A cél ugyanaz: emberként bemutatni az "érinthetetleneket".
A könyv egyszerre szórakoztató és tanulságos olvasmány, ugyanakkor a könnyedén tálalt anekdoták mögött érezhető az alapos kutatómunka is. A gyűjtemény az egész zenetörténetet felöleli: Arezzói Guidótól Boulezig tart a komponisták sora, melyet néhány nagy előadóművész és karmester színesít. Változatosak maguk a történetek is - ahogyan az már egy anekdotagyűjteményben lenni szokott. Humorosak vagy tragikusak, könnyedek vagy mély értelműek. Hol frappáns, csattanóval végződő történetet olvashatunk, hol csak egy apró feljegyzést, zenetörténeti érdekességet. Az anekdoták nagy részét maguk az érintettek, barátaik, ismerőseik, vagy a kortársak vetették papírra.

Bármilyen, a komolyzenéről folytatott kötetlen beszélgetés során, ha szóba kerülnek a műfaj nagyjai, sok, jobbnál jobb történetet hall az ember. Csak néhány köszön vissza a könyvben. A miértre a szerző csak részben ad magyarázatot: "Néhány közismert adoma azért maradt ki, mert csak élőszóban hatásos,; mások azért, mert lefordíthatatlan szójátékra épülnek, némelyik pedig azért hiányzik innen, mert nem hiteles. Elismeri: Örök gond az anekdota hitelessége. Ez kétségkívül igaz, de pont a könyv fülszövegében említenek egy történetet Berlioz emlékiratairól, amelynek kapcsán egy ismerőse megkérdezte a zeneszerzőt, hogyan írhatott le ekkora valótlanságot. Mire Berlioz nevetve azt válaszolta: "Túlságosan jó történet volt ahhoz, hogy lemondjak róla".
Inkább használt, mint ártott volna a könyvnek, ha több történet kerül bele - még akkor is, ha azok hitelessége megkérdőjelezhető.

Persze, ne legyünk telhetetlenek - Lebrecht mintegy ötszáz történetet tesz közzé. Ha ezek "lelépnek a lapokról", és bekerülnek a kollektív, verbális anekdotakincsbe, már nem dolgozott hiába.
Márpedig, erre jó esély van.