Régóta nem írtak annyit a komolyzenéről az újságok, mint a Berliniek szeptember 7-én adott hangversenye kapcsán.
Ráadásul a néhány nap alatt piacra dobott koncert CD lassan megdönt minden eladási statisztikát. Ügyes reklám? Jó PR? Is. Talán. Vagy mégsem.

A debreceni Canto Armonico lemeze unikum. Olyan nagyszabású kórusműveket szólaltatnak meg, melyek előadása már önmagában rangot adna bármelyik együttesnek...

A financiális szempontból érdektelen borító kimondottan izgalmas hallgatnivalót kínál.
És nemcsak a Haydn tollából származó D-dúr duóra gondolok.

Kolumbia, Mexikó, Chile, Argentína. E négy ország megzenésített spanyol nyelvű líráját kínálja az ugyancsak chilei születésű, de Magyarországon élő és dolgozó Maria Teresa Uribe, Szokolay Balázs közreműködésével.

Az ötlet annyira jó és annyira magától értetődő, hogy nem is értem, eddig miért nem jutott eszébe senkinek.
27 népdal eredeti felvételről, és a hozzájuk tartozó 27 Bartók, illetve Kodály mű/műrészlet. A legelső fonográffelvétel 1906-ból való, míg a legutolsó feldolgozás harminc évvel későbbi.

Cherubini c-moll Rekviemjét mindenképpen meghallgatom. Közeledik a halottak napja, és ilyenkor szinte kötelezô jelleggel, úgyis mindenhol elôadják - no nem ezt, hanem természetesen Mozartét.

A lemeztársaságok turkálnak a poros archívumokban, aztán sorra jelentetik meg a régi-új lemezeiket, vagy az előadóhoz, vagy egy-egy szerzőhöz igazítva a CD tartalmát.
És ez nem is mindig baj.
A mi esetünkben Paganini az a hívó szó, amire összejön az EMI raktárából a hegedűsök egy igen válogatott csapata.

Kevés (üzleti szempontból) találóbban szerkesztett lemezt lehetett volna a piacra dobni, mint a most megjelent Cziffra-CD. Liszt Esz-dúrja, Grieg a-mollja és Gershwin Kék rapszódiája külön-külön is kurrens cikk lehetne a 8 éve elhunyt zongoraművész előadásában.

Az a cappella népdalfeldolgozások már eleve ígéretessé teszik a lemezt, és a nyolctagú énekegyüttest sem kell bemutatni senkinek. Velük nincs is semmi baj.

Mintha egy régi-régi fényképalbumot lapozgatnánk: az emberek ismerősek, de a ruhák, a környezet szokatlan. S valamiért mégis tetszik. Csak az emlékezet tenné?

Enescu műveinek jelentős része kimaradt a nemzetközi repertoárból. Pedig megérdemelné a nagyobb figyelmet. Nemcsak azért, mert manapság szinte csak a kuriózumokat lehet CD-n megjelentetni, hanem saját jogon is. Mondhatnánk, a minőség jogán.

Richter játéka olyan, mint a legnagyobb színészek produkciója. Soha nem magát játssza, hanem a szerepet, de minden pillanatban benne van saját magából is a legfontosabb: a lélek.

Végy egy-két fantasztikus hangszerelőt, adj a kezükbe remekműveket a jazz, a Brodway musicalek és a filmzenék világából, nehezítsd meg a dolgukat azzal, hogy 12 csellistában kell gondolkodniuk, és ha még megfelelő - értsd átlag feletti - előadókat is találsz, máris biztos a kasszasiker.

A bemutatót már nem érte meg, de Karajan - szokásához híven - még a salzburgi premier előtt, 1989 elején lemezre vette az Álarcosbál úgynevezett svéd változatát.

Figyelmeztető lemezt dobott piacra Dukay Barnabás - mondhatnám, ha nem tudnám, hogy mi sem áll tőle távolabb, mint az üzleti szellem, a piaci gondolkodás, a tudás/tehetség aprópénzben mérhető tőzsdéztetése.

Eötvös Péter Beethoven Ötödikjéről hónapokkal ezelőtt különböző újságokban annyi jót írtak már a hozzáértő ítészek (némelyiknek még hiszek is), hogy gyanússá tett a dolog. Gyanússá, hogy Eötvös Péter karmesterként megint valami extravagáns dologgal lep meg.

Selmeczi hangszerelésének - talán - az a titka, hogy nem törekszik a zenei korhűségre. \"Csupán\" megelégszik azzal, hogy a lényegét ragadja meg a zongoradaraboknak.

Zavarba ejtő lemez Melis László új produktuma. Két dolog van, amit nem lehet jó szívvel elmondani róla. Az egyik, hogy ez egy jó lemez lenne. A másik ennek az ellenkezője.

Ferenczy György. Van egy (két?) generáció, aki már a nevét sem ismeri. Tényleg, ki is volt ő?

Régen várt CD-t jelentetett meg a Hungaroton a Nagy Magyar Előadók sorozatban. Rácz Aladár 70 percnyi felvételét tartalmazó kiadvány olyan kuriózum amelynek ott kellene lennie minden lakásban.