Bejelentkezés Regisztráció

Vokális művek

Félvilági lemez (The Swingle Singers: Around The World - Folk Songs)

2002-09-25 00:50:00 Sz. J.

The Swingle Singers: Around The World - Folk Songs
EMI / Virgin Classics

Az a cappella népdalfeldolgozások már eleve ígéretessé teszik a lemezt, és a nyolctagú énekegyüttest sem kell bemutatni senkinek. Velük nincs is semmi baj.
A cím azonban becsapós. A hallgató elvárna egy reprezentatív válogatást, afféle Michael Palin jellegű körutazást, népdalokat valóban a világ minden tájáról.
Ehhez képest az anyagnak csaknem a felét angol-ír-skót-walesi, illetve egyéb, angol nyelvű népdalok teszik ki. Különösebb baj nincs velük, szépen szólnak, de ezeket az ordas örökzöldeket (The Drunken Sailor, Danny Boy, Loch Lomond, The Ash Grove stb.) már elég sok változatban hallhattuk, és hát azért van a világnak más része is.

A kontinensen kívüli angol nyelvű dalokból három került fel az albumra. A Joshua fought the battle of Jericho hallatán valószínűleg senki nem kezd el kötözködni, hogy mit keres egy spirituálé a népdalok között, mert az előadás nagyon rendben van. Ugyan az ősi gyökerek helyett a jazzbandek hangulatát idézi fel, de ennyi kilengés már igazán belefér. Elhangzik még az ausztrál Waltzing Matilda, az Egyesült Államok \"évszázados\" kulturális szokásaiból pedig a Country Dances ad némi ízelítőt.

Amerika egzotikusabb része három dallal képviselteti magát. A perui Cachapaya hangszereket imitáló szólamaival még a jópofa kategóriába tartozik, az argentin El paisanito azonban már meghatóan gyönyörűre sikeredett, a dinamikus, chilei De punta y taco pedig egyszerűen: latin. Húzószámok, kár, hogy már a lemez elején hallhatók, és bekerül közéjük az önmagában egyébként szintén nagyon szép Star of the County Down.

Az album többi száma visszavisz Európába. Hallható egy francia és egy német dal, valamint a híres Ciao bella ciao, egykori úttörők számára meglepő változatban, kevésbé partizános-tábortüzes lendülettel, mint ahogy mi ismerjük.
A lemez végén egy rövid skandináv kirándulás vár a hallgatóra. A befejező szám egy svéd népdal. Lassú, szomorú, lecsengő, és általában ideális záró dal lehetne, de itt nagyon rányomja a bélyegét az azt megelőző lendületes, kurjongatós, vidám finn polka.

Világkörüli útról tehát szó sincs, és a sorrenddel is bajok vannak.
De ez csak elsőre zavaró.
Hiszen a Swingle Singers azért mégiscsak a Swingle Singers.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.