Az értől az óceánig (\"Tiszta forrás\" - Bartók, Kodály művei és gyökereik)

\"Tiszta forrás\"
Bartók és Kodály művek
és magyar népzenei gyökereik

Hungaroton Classic
Mono, Stereo
HCD 18252

Az ötlet annyira jó és annyira magától értetődő, hogy nem is értem, eddig miért nem jutott eszébe senkinek. Ráadásul alig kerül valamibe.
Joób Árpád szerkesztésében olyan CD jelent meg, amelynek már évek óta ott kellene lennie minden iskolában, minden zenét tanuló otthonában, a hivatásos muzsikusokról már nem is beszélve.

27 népdal eredeti felvételről, és a hozzájuk tartozó 27 Bartók, illetve Kodály mű/műrészlet. A legelső fonográffelvétel 1906-ból való, míg a legutolsó feldolgozás harminc évvel későbbi.
Az előadókra sem lehet panaszunk. A Hungaroton archívumának legjobb felvételeit hallhatjuk újra. Ferencsik a Háryval illetve a Székelyfonóval, Szabó Miklós a Szlovák Filharmónia Énekkarával készült felvételeivel, a legendás Vásárhelyi Zoltán pedig többek között a hangversenyen szinte sohasem hallható férfikari művekkel (Bartók: Négy régi magyar népdal négyszólamú férfikarra, Székely dalok hatszólamú férfikarra stb. van jelen. A \"fiatalabb\" generációt Szabó Dénes és a Cantemus képviseli. A szólisták hasonló módon, az egykori \"Hungaroton aranykort\" idézik.

A műsorfüzet jól használható, az információk könnyen megtalálhatók, de néhány sajtóhiba most sem kerülte el a kiadó háza táját. Ezek közül a legkellemetlenebb, hogy Szabó Dénes nem a megfelelő (38. Kodály: Új esztendő köszöntő) track-hez van feltűntetve.

A lemez legszimpatikusabb vonása az életszerűség. Nem rideg zenetudományi csemege, hanem az eredeti ihlető forrás és az abból táplálkozó műalkotások párhuzamba állítása a célja.
Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy anyanyelvi szinten beszéljük a népdal, a népzene nyelvét. Ezzel bizonyára sokan így is vannak. Mi pedig nézzünk bele időről időre abba a bizonyos forrásba és bízzunk benne, hogy a múlt segítségével a jelent is jobban meg tudjuk érteni.
Ránk férne.