Egy óra az időn túl

Dukay Barnabás: A mélység színén
BMC CD 052

\"... hogy idő nem lesz többé\"
(Jelenések könyve 10/6)

Néhány hónapja egy tévénéző levélben írt kedvenceinek. Így akarta felhívni a szórakoztató műsor sztárjainak figyelmét arra az időről-időre elfeledett tényre, hogy bár elszórakozhatunk egymás hülyeségein, kifigurázhatjuk mások balgaságait és könnyfakasztásig röhög(tet)hetünk saját hibáinkon, de az élet mégiscsak valahol másutt van.
Nem árt néha eszünkbe juttatni.

Ilyen figyelmeztető lemezt dobott most piacra Dukay Barnabás - mondhatnám, ha nem tudnám, hogy mi sem áll tőle távolabb, mint az üzleti szellem, a piaci gondolkodás, a tudás/tehetség aprópénzben mérhető tőzsdéztetése.

Dukay Barnabás konok rendíthetetlenséggel járja a saját maga útját. Nem állítja, hogy csak ez az út visz az üdvösség felé, és nem sajnálja le azokat sem, akik másban hisznek. Elsősorban nem zeneszerző. Legalábbis nem a klasszikus, 18-19. századi értelemben. Annál sokkal több. Talán filozófus. Talán csak egy gondolkodó ember. Mindenesetre egy lassan kihalóban lévő típus. Ha másért nem, ezért mindenképpen védeni kéne.

Persze, védik is sokan. Egykori tanítványok, ma többé-kevésbé pozícióban lévő pályatársak.
De azért nem szakadnak bele.

Képzeljenek el egy lemezt, ahol a 13 zeneszám közel fele szünet. Hosszabb, rövidebb. A 11 másodpercestől a közel másfél percesig. Hogy ezek a track-elválasztók úgyis ott lennének a számok között? Igen. De mélységesen jellemző Dukayra, hogy fontosnak tartotta őket. A zenével egyenrangúnak. Mint Dr. Murke, aki hallgatásokat gyűjtött rendületlenül Böll novellájában. A \"maradék\" 7 igazából 4. A Lebegő pára a mélység színén című 5 perces motettát ugyanis négy különböző változatban is meghallgathatjuk.
És érdemes is. Nekem a hűvös alkonyati áramlatokban alcímű tetszik a legjobban. Négy tenorhangra. Leírhatatlan. Csak érezni lehet. Hallgatni meg muszáj. Mondanám, ha ez a muszáj nem állna olyan távol Dukay szellemétől. Szóval, hallgassák saját akaratukból, és közben meditáljanak. Engedjék, hogy magukkal rántsák önöket a hangok. Hagyják el az időt, a teret. Képzeljék el a semmi ágát, s máris közelebb kerültek a lényeghez.

Egy óra az időn túl. Belefér?