Bejelentkezés Regisztráció

Hangszeres művek

Az eltűnt évek nyomában (Szvjatoszlav Richter Schumann-lemeze)

2002-09-09 00:17:00 -Té.Pé.-

Schumann:
Fantasy in C
Faschingsschwank aus Wien
Papillons
EMI - CDE 575233 2

Szvjatoszlav Richter minden kétséget kizáróan a huszadik század második felének meghatározó zongoraművésze volt. Nem a botrányai, extravaganciái tették híressé, mint sok kortársát, hanem az ihlettel társult perfekció, a fogalmazás tisztasága, egyszerűsége, a formálás magától értetődősége.
Egymaga többet tett azért, hogy a Szovjetuniót ne csupán a gonosz birodalmának lássa a magyar értelmiségi, mint a Magyar-Szovjet baráti társaság. Hogy az orosz nyelvről ne csak a generalisszimusz november hetedikei beszéde, hanem Tolsztoj és Csehov is eszébe jusson az embernek.

Hála az egykori állami koncertirodának, Richter visszatérő vendége volt a magyar hangversenytermeknek. És nem csak Pest közönsége hallhatta, hanem olyan \"világvégi\" városokban is fellépett, mint Miskolc. Szegénységen és diktatúrán edzett humorérzékére jellemző az alábbi történet:
Első fellépése alkalmával megroggyant alatta a szebb időket is látott zongoraszék. A miskolci színház szervezői rövid futkosás után kerítettek egy kellék lócát, és leterítették pokróccal. Richter csak mosolygott, majd színpadi fúróval rögzíttette a tákolmányt és folytatta a hangversenyt. Ettől kezdve, ha Miskolcon járt, ragaszkodott a \"saját\" lócájához.

Különleges, megfoghatatlan személyisége, kiszámíthatatlansággal párosult szerénysége óriási rajongótábort, páratlan zeneisége, briliáns de soha nem öncélú technikája, az egyes művekről alkotott nézetei számos zenész nagyság barátságát hozta meg számára.
Nem szívesen vett részt a hivatalos koncertéletben (gyakran az utolsó pillanatban mondta le hangversenyeit - ezzel idegösszeomlásba és anyagi csődbe kergetve impresszárióit), de szinte bármikor kész volt a zongorához ülni csak úgy, minden felhajtás nélkül. Nem egy magyarországi koncertjét köszönhetjük annak, hogy átutazóban reggel szólt, hogy ha valakit érdekel, este szívesen játszik valamit.
Műsorválasztása is öntörvényű volt. Azt játszotta, amit szeretett. Például Schubert vagy Haydn alig ismert szonátáit, amelyeket addig szinte senki.

Tolsztojról azt írta egy kortársa, hogy amikor kártyázott, olyan volt, mint aki galambokat tart a kezében.
Richter játéka is pontosan ilyen. Bár ezek a galambok nem mindig szelídek, néha bizony meg-megcsipkedik azt a bizonyos kezet, de soha nem idegesek, soha nem agresszívek. Kiröppennek, hogy újra meg újra visszatérjenek.

Richter játéka olyan, mint a legnagyobb színészek produkciója. Soha nem magát játssza, hanem a szerepet, de minden pillanatban benne van saját magából is a legfontosabb: a lélek.
A játszott műveknek megfelelően tud kimért, távolságtartó, vagy csillogó és érzelemdús is lenni.

Az EMI Schumann lemezén hallható, 1961-62-ben készült felvételeken ez utóbbit csodálhatjuk meg.
Könnyedség, csillogás, érzelem.
Sokan tartják repertoáron mindhárom művet. Nagy lendület, fortisszimók, jobbpedál és érzelgősség. Túlbonyolított belső szólamok, széteső forma.
Richternél erről szó sincs. Minden olyan egyszerű és természetes, hogy a technikai nehézségek fel sem tűnnek.
Egy boldog-boldogtalan szerelmes zeneszerző és egy világkarrierje kezdetén álló művész találkozása ez a részben koncerten, részben stúdióban rögzített lemez.

Akinek halálhírét keltik, az sokáig fog élni, tartja a népi bölcsesség. De mi van azokkal, akiknek életét a haláluk után rövidítik meg?
Szinte hihetetlen, hogy egy ilyen világcég megengedhet magának olyan \"bakit\", mint ez a lemezborító, ahol szerintük Richter egy évvel korábban született (1914-ben 1915 helyett) és 16 évvel korábban (1981-ben Münchenben) halt meg.
Csak tudnám, ki lépett fel helyette 1997-es moszkvai haláláig? Talán egy angyal, akit Richternek hívtak?

Újra beigazolódott a régi szabály: nem olvasni, hallgatni!






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.