Nincs okom a tehetségükben kételkedni, de az út neheze még hátra van számukra. Nem baj, végül is ez egy \"promóciós\" CD! Az Arpa d\'Or, azaz Aranyhárfa nevű kamarakórus pillanatnyilag itt tart.

A Liszt Ferenc Kamarazenekar a hetvenes években talán az egyedüli együttes volt az országban, akikkel bármelyik szólista nyugodtan eljátszhatta Bach, vagy Mozart versenyműveit. Az azóta kialakult versenyhelyzet csak jót tett Rolláéknak.

A Schubert által bejánlott személyi titkárral, Randhartingerrel a házimuzsikálás és a schubertiádák hangulata is beköltözött a Széchenyi család sopronhorpácsi és egyéb otthonába.

A kvartettek népszerűségét mutatják a ragadványnevek is: \"Tavasz\", \"Vadászat\", \"Disszonancia\". Nem véletlen, hogy e három darabot választotta a negyvenötödik születésnapját ünneplő Bartók Vonósnégyes.

Jómagam bejutottam Abbado, Kleiber, Mehta, Muti, Maazel, Ozawa újévi fellépéseire, és most Harnoncourt-éra is. De hogyan szembesül az ember pár héttel az ESEMÉNY után a CD-vel?
Nem okoz csalódást, sőt.

Szokatlan, hogy első lemezük megjelenésekor nem \"tutira\" mennek. A lemezen nem populáris klasszikusok feldolgozásait hallhatjuk, hanem kivétel nélkül kortárs zenét. Igaz, abból viszont a legjobb fajtát.

\"Fischer Annie neve fogalom. Aki egyszer is hallotta játszani, látta utánozhatatlan járásával bejönni a pódiumra, az sosem felejti személyiségének ellenállhatatlan varázsát.
Mindezt ma már csak hanganyagok őrzik.
És ez a könyv.\"

Minden okom meg van rá, hogy különös figyelmet fordítsak a mű előadásaira és különösen arra a felvételre, ami szinte fájdalmasan éles vaku-villanás fényével világítja meg minden Cantata Profana előadás nagy problémáját.

Sokan lenézik Mozart \"kisebb\" kaliberű kamarazenéit. Pedig nem szabad összetéveszteni a rokokó könnyedséget a semmitmondó ürességgel.

\"World premiere recording\" - ahogyan a borító is állítja. Jól esne azt mondani, hogy ezzel a bemutatóval további méltatlanul elfeledett, a Stabat Materhez mérhető gyöngyszemek kerültek elő.

A CD-n szereplő archív felvételek ma már fellelhetetlenek, csak néhányuk jelent meg újrakiadásban. Ilyen jellegű válogatás pedig eddig nem látott napvilágot Magyarországon.

Ha Scarlatti Stabat Materét említem, sokaknak biztosan az idősebbik, azaz Alessandro Scarlatti jut eszébe. Az ő műveit nem nagyon ismerjük, de tudjuk róla, hogy iszonyatosan sok operát, rengeteg misét, oratóriumot és kantátát komponált.

A EMI sorozatcíme szerint David Ojsztrah lemeze egyike a huszadik század nagy felvételeinek.
Nincs okunk vitatkozni...

A Chanticleer énekegyüttes 25. albuma a kórus fennállásának 25. évfordulójára jelent meg. Nagyjából minden rajta van, ami valaha hatott az amerikai komponistákra.

Manuálisan nem mindig makulátlanok ezek az interpretációk, akad jó néhány melléütés, bizonytalan futam. Ám kárpótol az előadás valószínűtlen spontaneitása, hihetetlen hőfoka, egyszeri, megismételhetetlen mivolta. Richternek e téren aligha akad vetélytársa.

Minden adott a sikerhez: két remekmű, jó zenekar, sokszor bizonyított, kiváló karmester. Hogy mégis hol vérzik el a dolog? Valahol a lélekben.

\"... tudd, hogy ez az első ebben a műfajban, és nagyon fontos volt már a megjelenése, mert ennek hiányában mindenki azt tanított, amit akart.\"

Harnoncourt Beethoven előadása mindenekelőtt vitalitásával hengerel le. Ezt nem elsősorban a tempóival éri el - bár szinte minden tétele gyorsabb, mint az általam ismert eddigi felvételek -, hanem valami mással.

A klezmer és az izraeli folklór interpretációjához mindkét hagyomány és az ezeket tükröző játékmód pontos ismerete szükségeltetik. A Sabbathsong ebben a tekintetben a könnyebbik utat választotta: feldolgozásokat játszik.

Az 1991-óta működő kórus első lemeze messze meghaladja az amatőr kórusok, és kiadványaik színvonalát. Érződik, hogy Kabdebó Sándor elsősorban a szép és egységes hangképre törekedett.