Bejelentkezés Regisztráció

Kamara

Tizenkettő, nem egy tucat (A Budapesti Csellóegyüttes lemeze)

2003-02-07 07:01:00 -té.pé-

\"Cellomania\" Cellomania
Budapesti Csellóegyüttes
Kovács Zoltán: A kerekasztal lovagjai
Király László: Melankólikus szerenád
Gyöngyösi Levente: Divertimento
Vajda János: Quasi una fantasia
Hollós Máté: Dodicelli
Bánlaky Ákos: Nimfák -Rondeau
Melis László: Csellómánia
Hungaroton Classic
HCD 32108

A címben szereplő állítás, bár matematikailag erősen támadható, mégis igaz. Elég meghallgatni a Budapesti Csellóegyüttes bemutatkozó albumát.

Az együttes és lemeze több szempontból is rendhagyónak mondható. A 12 csellistát foglalkoztató \"zenekar\" ötlete nem új (elég a Berlini Csellóegyüttesre és óriási sikereikre gondolnunk), de itthon ilyet még nem nagyon hallhattunk.
Szimpatikus a társaságban az is, ahogy \"felépítették\" magukat. A mai világban, ahol még nem is létező tátika-zenekaroknak évekre előre lekötött koncertturnéik, aranylemezeik és díjaik vannak, szokatlan az ő munkamódszerük. Pedig valamikor ez volt a természetes. Az ötlettől a hanglemezig rengeteg munka, gyakorlás, szervezés, számtalan hangverseny vezet.

Szokatlan az is, hogy első lemezük megjelenésekor nem \"tutira\" mennek. A lemezen nem a szép számmal létező populáris klasszikusok feldolgozásait hallhatjuk, hanem kivétel nélkül kortárs zenét.
Igaz, abból viszont a legjobb fajtát. Az emberközpontút. Ahol még számít, hogy a zene igenis szóljon valamiről, és főleg, hogy szóljon valakinek. Nevezetesen a hallgatónak. A hét mű - újabb szimpatikus vonás: a szerzők ezúttal a fiatal és a középgenerációhoz tartoznak - már nem egy hangversenyen bizonyította, hogy a kortárs zenének nemcsak létjogosultsága, hanem igazi közönségsikere is lehet.

A művek jól átgondolt, biztos kézzel fogalmazott és finoman hangszerelt kompozíciók. Bár a szerzők habitusából következően más és más zenei világot járnak be, a lemezen mégis egységes egészet alkotnak.
Összeköti őket a zenébe, a hangokba vetett hit, és a lebilincselő előadás.
A kísérőfüzet rövid, de közérthető műismertetőt is tartalmaz - így ettől eltekintek -, de aki még nem hallotta milyen, amikor 12 cselló egyszerre szól bő három oktávban, az jobban teszi, ha olvasás helyett meghallgatja őket.
Érdemes.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.