Fűszerek enciklopédiája - Mozart vonósnégyesek

W. A. Mozart: Vonósnégyesek
K. 465, 458, 387
Bartók Vonósnégyes
BMC CD 079

Képzeljenek el egy baráti összejövetelt, ahol a vendéglátók zenélni sem restellnek. Sőt!
A hegedűket a két Mozart - apa és fia - kezelik, a brácsát és a csellót egy-egy arisztokrata jó barát. A közönség, lényegét tekintve, egyetlen emberből áll. Lehetnek akárhányan, mindenki az ő arcát lesi, az ő véleményére kíváncsi.

Haydn 1781-ben megjelent op. 33-as kvartett sorozata megrendítő élmény volt az ifjú Mozart számára. Nagy hatással volt rá már az előző sorozat is - válaszolt is rá a maga (zenei) módján -, de ennek újszerűsége, a tételek koherenciája, a menüetteket felváltó scherzók, és egyáltalán a vonósnégyes műfajának ilyen magas piedesztálra állítása valósággal sokkolta.

Három évig készült a saját válaszsorozatával, ami már önmagában is sokat elárul arról, hogy mennyire komolyan vette a \"kihívást\", és hogy mennyire meg akart felelni a magának kiszemelt mester előtt. 1785-ben a zenetörténetben először nem egy főúr, hanem egy szakmabeli állt a kotta címlapjának ajánlásában. Haydn pedig elfogadja a tisztességet. Bámulattal hallgatja a kvartetteket, és őszintén vallja: a legnagyobb élő zeneszerzőt hallhatták ma este.

A sorozat jelentőségét mutatja, hogy egy zenei szaklap még évek múlva is foglakozik a darabokkal, melyek egytől egyig igen népszerűek lettek. Ezt mutatják a ragadványnevek is: \"Tavasz\", \"Vadászat\", \"Disszonancia\". Egy korabeli kritikus szerint túl sok a zenei fűszer ezekben a darabokban. Ami tény, az tény. Mozart nem spórolt az ötletekkel, poénokkal, újszerű formai megoldásokkal. Mint egy jó diák, a vizsgamunkába mindent beleadott.

Nem véletlen, hogy e reprezentatív sorozat három darabját választotta a negyvenötödik születésnapját ünneplő Bartók Vonósnégyes. Eljátszottak már szinte mindent, felléptek már szinte mindenütt. Lemezek tucatjai őrzik interpretációikat. Még mindig jók. Az összecsiszoltság, a hihetetlen rutin mellettük szól. Lehet(ne) persze kötözködni - elmondani, hogy a hangszín kicsit már kopott, a lendület is alábbhagyott -, de fölösleges. Az ifjonti hév, a lázadó tűz legyen a fiatalok erénye. Mi pedig hallgassuk ezeket a remekműveket azzal az alázattal és szeretettel, ahogyan ők játsszák.