Könyv Fischer Annieról

Fischer Annie
Szerkesztette: Batta András, Gádor Ágnes, H. Magyar Kornél, Molnár Szabolcs, Székely György, Retkes Attila, Tóth Anna
Tervezte: Biró Mária
Klasszikus és Jazz Kiadó, 2002

Ritka és különleges volt minden alkalom, amikor Fischer Annie koncertet adott. Emlékek, melyek örökre belénk ivódtak. Akkor is mindannyian éreztük, hogy egy csodás személyiségen keresztül ismerjük meg nagy zeneszerzők nagy zongoraműveit. Koncert előtt és után semmiben sem különbözött tőlünk. Nem voltak zseniallűrjei, közvetlen közelében is csak egy kellemes személyiség kisugárzását lehetett érezni, csöppet sem volt félelmetes, sem titokzatos. Teljes mindennapisággal játszotta a feleség, később sajnos az özvegy szerepét, ugyanilyen természetességgel szerette testvérét, Magdát, illetve gondoskodott édesanyjáról. Bevásárolt, főzött, gyakorolt. Sokat utazott és rengeteget cigarettázott. Gyilkos szenvedélyével együtt is élt nyolcvanegy évet, állítólag gyönyörű halála volt: a János passió hallgatása közben örökre elaludt.

Jövőre lenne kilencven éves, de már 2002 decemberében a megjelent egy szép kötet, melynek szerkesztőbizottságában zenetudósok, sajtómunkatársakon kívül rajongó \"civilek\" is megtalálhatók. Ilyen például Székely György orvos, aki két éve a Fischer Annie emlékkoncerteket is szervezi.
A szerkesztők érezhették, hogy nem könnyű feladat olyan valakiről érdekfeszítő könyvet kiadni, aki katarzist kizárólag zongorajátékával kívánt előidézni. Így a kötet bevezetője egyszerre rezümé és egyszerre szabadkozás:

\"Ezt a könyvet nem lehetett megírni, csak összeállítani. Mert ennek a könyvnek a megfoghatatlanról kell szólnia. Az emberről, aki hivatására kiválasztott. A csodagyerekből világhírű művésszé lett asszonyról, aki zongorajátékával elbűvölt, felkavart, katarzist váltott ki. Akinek befelé élő személyisége ellent mondott rivaldafényben leélt életének. Aki legjobban otthonában érezte magát, mégis mindig úton volt.
Fischer Annie neve fogalom.
Aki egyszer is hallotta játszani, látta utánozhatatlan járásával bejönni a pódiumra, az sosem felejti személyiségének ellenállhatatlan varázsát.
Mindezt ma már csak hanganyagok őrzik.
És ez a könyv.
Visszaemlékezésekkel, kritikákkal és számtalan fotóval állítva emléket ennek a páratlan művésznek.\"

A 336 oldalnyi kötet első 191 oldala egy visszaemlékezésekből és újságcikkekből összeállított kronológia. Ez a nagyobb egység születésétől haláláig kíséri végig a zongoraművésznő életútját, családi és nyilvános fotókkal illusztrálva. Ebből a legizgalmasabb húsz oldal az 1933-as budapesti Liszt-versenyről szóló újságcikkek összeállítása. Végül is e verseny megnyerése hozta meg Annie számára a világhírnevet, mégis érdekes, hogy tanárát és egyben a verseny szervezőjét, Dohnányit, mennyi támadás érte miatta. Még azzal is megvádolták, hogy direkt Fischer Annienak írta ki a versenyt.

1933 és 1995 között a hazai és a világsajtóban megjelent kritikákon keresztül tárul elénk az életpálya. Kiderül a zenekritika egyik értelme: a tudósító a krónikás szerepét mindenképp betölti. Jeles szakíróknak olvashatjuk részletesen elemző, vagy másoknak néhol felületes, de Anniet mindig dicsérő írásait.

A következő fejezet, a Keresem a titkot, többnyire az utódok, a későbbi korszak muzsikusainak visszaemlékezéseiből áll. A titok csak körvonalazódik. Attól titok, hogy titok is marad. Az emlékezők többségükben igyekeztek saját személyiségükön keresztül közelebbi képet adni a művésznőről. Kiemelendő Frankl Péter, Schiff András és Vásáry Tamás. Utóbbinak a könyv számára írt visszaemlékezésén kívül, egy másik szép gondolatsora is megtalálható a kötetben: a Farkasréti temetőben Annie sírjánál elmondott nekrológja.
Schiff esszéjéből nem csak a szeretet és a nagyfokú szakszerűség tükröződik, mint a legtöbb visszaemlékezőnél, hanem feltűnő írásának szerkesztettsége és választékos, szép nyelvezete.

Az utolsó fejezet, mely a Passiótól a fantáziáig címet viseli, Lampert Vera zenetudósi tanulmányát, Fischer Annieról hazai koncert- és lemezkritikákat, valamint életéről háromoldalas biográfiát foglal magába.
Ezt követi a Függelék, mely a repertoárt tartalmazza, és azoknak a karmestereknek a névjegyzékét, akikkel a művésznő dolgozott, valamint egy diszkográfiát, továbbá mindezeknek angol nyelvű változatát.

A könyvet jó kézbe venni: jól szerkesztett, jól forgatható. Külön érdeme a páratlan fotótár, melynek egy részét Dévény Anna bocsátotta a szerkesztők rendelkezésére.
Mindenképp hiánypótló kiadvány, alkalmas arra, hogy alapját képezze egy később megjelenő, teljesebb diszkográfiával ellátott szakkönyvnek.