Eötvös - Beethoven 0-tól 5-ig

Péter Eötvös: zeroPoints
Göteborgs Symfoniker
Beethoven: Symphony No. 5
Ensemble Modern
Conducted by Péter Eötvös
BMC CD 063

\"Nincs az a szabály, amelyet meg ne lehetne sérteni avégből, hogy szebbé tegyünk valamit.\"
(Beethoven)

Épeszű kiadónak soha az életben nem jutna eszébe újra kiadni Beethoven 67. ópuszát, az ötödik szimfóniát. Épeszű karmester persze ilyen kéréssel eleve be sem állítana egy rendes kiadóhoz. Mind a ketten tudják, hogy Dunát/Szajnát/Temzét/Volgát lehetne rekeszteni a legkülönfélébb előadások legkülönfélébb felvételeivel. Fölvette már mindenki. Kiadta már mindenki. Többször is. Egy ilyen kiadvány olyan, mint a Biblia. Lehet az bőrkötéses aranybetűs, nagyalakú, vagy papírkötéses modern, rövidített, de ott kell lennie minden hotelszoba éjjeliszekrényében - legyen az ötcsillagos luxus, vagy egycsillagos csótányos -, függetlenül attól, hogy a vendégek közül kik és hányszor veszik majd kézbe.

Eötvös Péter Beethoven Ötödikjéről hónapokkal ezelőtt különböző újságokban annyi jót írtak már a hozzáértő ítészek (némelyiknek még hiszek is), hogy gyanússá tett a dolog. Gyanússá, hogy Eötvös Péter karmesterként megint valami extravagáns dologgal lep meg.
Így is lett. A tizenkilenc tagú, frankfurti székhelyű Ensemble Modern előadása leiskolázza a nagyhírű szimfonikus zenekarokat. Beleértve a számomra etalont jelentő Bécsiek Bernstein-féle felvételét is. Eötvös - saját bevallása szerint is - soha nem hallott \"kortárs\" műként vette kezébe a méltatlanul agyongyötört partitúrát, így nem azzal kellett foglakoznia, hogy megpucolja az évszázados guanótól, hanem, hogy alapjaiból építse fel azt a katedrálist, mely hite/hitünk szerint a törmelékkupac alatt rejlik.
Ez maradéktalanul sikerült is. Friss, kellően nyers és férfias előadás született. Manírok nélküli, életigenlő, valódi zenélés.

Tiszta szívemből utálom, ha a hanglemezgyűjtők egy-egy szaklap véleménye alapján választják ki, hogy mi kerüljön otthon a polcra, de ha betérnek egy lemezboltba, feltétlenül hallgassanak bele. Ennyit mindenképpen megér a kísérlet.

Olcsó fogás lenne párhuzamot vonni Eötvös saját zenekari kompozíciója és Az Ötödik között (elmélkedni azon, hogy a modern művet miért egy klasszikus szimfonikus zenekar játssza, míg a klasszikust egy modernre specializálódott stb.), de nem teszem. Kevésnek érzem magam Eötvös művészetének megítélésére. Sajnos a befogadására is.

Az tisztán látszik, hogy egyes körök néhány éve elhatározták, hogy zeneszerzőként őt teszik meg a Ligeti-Kurtág vonal örökösének. Tegyék. Ezzel nincs mit foglalkozni. Úgy vagyok vele is, mint mesterével, Boulez-zel, akinek legjobb ópusza szerintem Bartók Mandarin-felvétele.
A zeroPoints-ról pedig megírják a véleményüket a zenetudós barátok.
Azért vannak.

Mondom, épeszű kiadó soha nem adná ki egy ismeretlen együttessel Beethoven Ötödikjét. Persze, vannak nem rendes kiadók is. Szerencsére. Idetartozik a kezdet kezdetétől a BMC is.