Kérdések és válaszok
Sólyom György: Kérdések és válaszok Liszt Ferenc Pályájának utolsó szakaszában Akkord |
Sólyom György nem tartozik a legismertebb hivatásos zenetörténet-írók közé. Nem hívják televíziós kommentátornak, nem - vagy csak ritkán - szerepel a rádióban, nem ül a "kimittud" zsürijében. Mindez persze csak a nagyközönség elöl rejti homályba személyét, mert a "szakma", a bennfentesek, nagyon is jól ismerik. Évtizedek óta egész generációkat indított el a pályán. Neves és ismeretlen zenetudósokat, zenetanárokat oktatott, de olyanokat is megtanított a zene értő szeretetére, akik végül amatőrök maradtak. (Ezek közül egy olyat is, aki elhivatottságát egy bizonyos "Café Momus" komolyzenei magazin szerkesztésével próbálja kiteljesíteni.)
Mi - éppúgy, mint minden kamasz - alig respektáltunk bármilyen tekintélyt, de őt nagyon-nagyra becsültük, sőt, ami ebből még nem feltétlenül következik, igazán szerettük is. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola, a "konzi" tinédzser tanulói egységesen csak Sólyom-diszkóként emlegették és látogatták óráit.
Egyforma elhivatottsággal beszélt minden stílus-korszakról és szerzőről, de óráiból és publikációiból is nyilvánvaló volt kötődése Wagner és Liszt művészetéhez. Ennek a fogékonyságnak megnyilvánulása az Akkord kiadónál megjelent új kötete, mely a zenetörténet egyik legkülönösebb szerzői stílusváltásának ered nyomába.
Liszt úgynevezett késői korszakának stiláris szembenállása a korai zongoravirtuóz, majd a weimari szimfonikus-korszakban keletkezett műveivel közismert, de csak felületesen vizsgált és leírt zenetörténeti "tény". Sólyom György írása nem sokat foglalkozik a szerző életrajzának színpadias részleteivel, legfeljebb utal a megértéshez nélkülözhetetlen egy-egy tényre, adatra. A könyv valójában a korszak műveinek átfogó és alapos elemzéseit tartalmazza, ahol szükséges, ott akár kottapéldákkal.
Sólyom György írásának szakmai stílusa és nyelvhasználata szerencsére egyformán tartja távol magát a zenei elemzések szokásos Szküllájától és Kharübdiszétől. Nem próbálja a sajnálatosan elterjedt módszerrel, ömlengve magyarázni a műalkotások magyarázhatatlan részét, de az akadémikus szárazságnak sincs nyoma. Témája iránt elkötelezett pátosszal, de tárgyilagosan ír.
A könyv tehát értékes tartalmában. Régen viszont egy könyv formájában is szinte műalkotás lehetett.
Kár, hogy az Akkord kiadó ezen könyvében a számítógépen elnagyolt kiadványok majd minden bosszantó típushibáját megtalálhatjuk. Gyanítom, hogy a gépelt kéziratot valamilyen karakterfelismerő programmal vitték számítógépre, ami önmagában nem baj, de ennek hibáit gondosabban kellett volna javítani.
Rosszul és rossz helyen elválasztott szavak, megmagyarázhatatlan sortörések, hibásan, vagy sehogy sem egalizált szóközök a sorkizárt szövegben teszik ránézésre olcsóvá és közönségessé ezt a könyvet.
Igazán kár!