Adatok és számok tükre

Papp János: Négy és fél évtized szegedi operaelőadásai az adatok és számok tükrében (1946-1990) Bába és Társai Kiadó, Szeged

A szegedi - és talán nemcsak szegedi - operabarátok számára fontos, noha nem makulátlan könyv jelent meg (Bába és Társai Kiadó, Szeged, 2000 - ISBN 963 9144 98 3).

A szerző az 1945/46 - 1989/90 közötti színházi évadok szegedi bemutatóinak, illetve felújításainak adattárát prezentálja - az előadások kronológiai sorrendjében szerepelnek a művek, a bemutató időpontjának feltüntetésével, a rendező, díszlettervező, karmester(ek), közreműködő énekesek listájával. A kötet első szűk kétszáz oldalát ez az adathalmaz teszi ki, a második, alig rövidebb részben "személyi mutatók" alatt külön-külön a szegedi, illetve a vendég közreműködők (rendező, díszlet- és jelmeztervező, karmester, énekes, prózai/némaszereplők, illetve vendégtársulatok) fellépéseiről olvashatunk. A könyvet alfabetikus névmutató zárja.

Tanulságos a játszott opusok listája. Megtalálhatók persze az operairodalom népszerű alkotásai, de olyan ritkaságok vagy épp a repertoárról már lekerült darabok is, mint például Muszorgszkij Szorocsinci vására (1947), Kenesseytől Az arany meg az asszony (ugyanazon évben), Prokofjevtől Az eljegyzés a kolostorban (1962), Cikker Bajazid bégje (1963) és Einemtől a Danton halála, D' Albert A hegyek alján című alkotása. Bizonyos Gotovac Ero elnevezésű kompozíciója (Marko, Doma, Djula, Mitya, Szima a figurák) 16 estén át volt látható-hallható, a legendás Vaszy Viktor zenei irányításával. A Tisza-parti városban került sor Vántus István A három vándor és Aranykoporsó című munkáinak bemutatására. Egk Peer Gyntjét is élvezhette a publikum, akárcsak Erkel Saroltáját vagy egy másik Einem-operát, Az öreg hölgy látogatását. Pál Tamás főzeneigazgatói működése alatt csendült fel először Verdi Giovanna d' Arcoja (Johanna címen), s egy másik tragikus nőalak, Donizetti Anna Bolenaja is. 1981- és 1982-ben két kortárs, Kovách (sic) és Szőnyi Erzsébet kapott lehetőséget (Medea, Adáshiba). A soron következő zenei vezető, Oberfrank Géza Telemann A türelmes Szókratészét vitette színre, 1988-ban Rossini A házassági szerződése jelentette az utolsó raritást.

Úgy hiszem, a neves és kedvelt szegedi művészek mellett sokan nosztalgiával emlékeznek a vendégekre is. Bruno Campanella - ma a Met, a Scala elismert karmestere - bő két évtizede a Boleyn Annát dirigálta. Fellépett a szegedi deszkákon Giuseppe Taddei is (Scarpia, 1948 márc. 7.), pár héttel később fachbeli kollégája, Svéd Sándor a Rigoletto címszerepét énekelte. Anday Piroska Bécsből Carmenként vendégszerepelt, akárcsak Zenaida Pally. Svéd visszatért később is (Amonasro, ismét Rigoletto, Escamillo), New Yorkból érkezett Carelli Gábor (a Traviata Alfrédja, 1966-ban). Járt itt az egzotikus nevű Zurab Szotkilava és Ankarából Müfide Özgüc. Székely Mihály és Báthy Anna nevével csak egyszer-egyszer találkozni (Ozmin, Desdemona). A fiatalabb generáció tagjai közül Kelen Péter, Kalmár Magda, Tokody Iona, Rost Andrea bukkan elő, persze számos pályatársé mellett.

Kereken tíz vendégtársulat lépett fel, köztük három külföldi (Graz, Újvidék, Temesvár).  

A minden bizonnyal fáradtságos munkát, sok utánajárást igénylő kötetet méltatva szólni kell néhány szeplőről is. "Objektív okok miatt" - így a beköszöntő - a tájelőadások, külföldi fellépések adatai nem szerepelnek. Tekintettel az 1946-1990 közötti periódusra, elsősorban előbbiek jelentősen emelik az előadások számát.

Többes szereposztás esetében a szerző nyilván nem tudott már hozzáférni egy-egy előadás aktuális szereposztásához, így a közreműködők esetében első helyen a biztos, zárójelben a potenciális fellépések száma szerepel: pl. a Háry János 1948-as bemutatója 12-szer került színre, ebből két-két előadást biztosan  Vaszy, illetve Várady László dirigált, a többi kérdéses, de más karmester nem gondozta a produkciót,  tehát a következőket olvashatjuk:

"Karmester: Vaszy Viktor 2 (8)
Várady László 2 (8)"

Zavaróbb az, hogy a Papp János nem közli: egy-egy opera esetében a bemutatót követően meddig futott a széria, meddig tartott az adatgyűjtés. Így például a 42. sorszámú bemutatónál, a Hoffmann meséinél (1955 október 22.) a szereposztásban Lutherként Szalma Ferenc, Halmágyi Mihály és Huszár Ferenc mellett ott szerepel Gregor József neve is. Gregor ekkor 14 esztendős volt - Offenbach operája nyilván Gregor 1964-es bemutatkozása után is a repertoáron maradt.

Nem róható fel hibaként, hogy a kinyomtatott műsorrendben bekövetkezett változásokról a szerző nem tudott beszámolni. Andrejcsik István ugyan ki volt írva a Don Giovanni címszerepére, de azt - betegsége miatt - nemhogy nyolcszor, egyetlenszer sem énekelte (a baritonista szóbeli közlése). Vagy például - noha említés nem tétetik róla - emlékképeim szerint Oberfrank Géza legalább egyszer a Vérnász egyik favágóját is alakította.

Az apró szépséghibák dacára forrásértékű munka Papp Jánosé. E sorok írójának közel három évtizedes számos szép emlékét eleveníti fel a lapozgatás. És egy fájó sebet is: a kötetet dr. Keszthelyi Béla, mindannyiunk Béla Bácsija, az utolsó szegedi uomo universalek egyike lektorálta - a kiadást már nem érhette meg...