Krisna Hollywoodban (Kronos Quartet & Asha Bhosle)

Kronos Quartet
Asha Bhosle
Zakir Hussain
Songs from R. D. Burman\' Bollywood
Warner - Nonesuch
7559-79856-2

Távol álljon tőlem, hogy akár a világzenét, akár a filmzenét, vagy isten ne adja, a slágerzenét alacsonyabb rendűnek nevezzem/gondoljam, mint a klasszikus zeneműveket! Eszembe se jut az Országúton trombitaszólóját a Beatles Eleanor Rigbyjét és/vagy a Jupiter-szimfónia lassú tételét összehasonlítani. De meggyőződésem, hogy a műfaji határokat csak akkor szabad átlépni, ha biztosan tudjuk, hogy megállunk az idegen (ingoványos) talajon. Két közepes bor házasításából kiváló Cuvée születhet, de elég egy pohárka lőre, hogy tönkretegyen egy hordó évekig érlelt nemes nedűt. Ugyanakkor ki látott már olyat, hogy két pincészet legjobb évjáratait összeöntötték volna, holmi \"szuperbor\" létrehozása érdekében? Pedig a crossover művelői többnyire ezzel próbálkoznak.

Azt is írtam már, hogy véleményem szerint a sztár előadó - aki már maga is áruvédjegy - kezeskedik az általa felkarolt tehetségért, az általa létrehozott új/különös/szokatlan vagy csak ismeretlen produkcióért. Legyen szó dilettáns japán zongoristákról vagy a nyugati világban ismeretlen azerbajdzsáni zeneszerzőkről. Az előbbi nyilván negatív példa, és egy januári hangverseny kapcsán jutott eszembe, míg az utóbbi az elmúlt idők egyik legizgalmasabb Kronos-lemezét eredményezte.

A kísérletező kedvű amerikai kvartett most még messzebb merészkedett. Nem feltétlenül térben, sokkal inkább kultúrában. Az indiai álomgyár, a világ filmtermelésének nagyobbik hányadát adó indiai Bollywood filmzeneszerzőjének életművéből válogattak. Rahul Dev Burman (1906-1975) dalaiban a tradicionális indiai zene keveredik az amerikai ízű rágógumi-zenével.

A vonósnégyes tehát belemarkolt a bengáli zenetálba, és Asha Bhosle énekesnővel, valamint Zakir Hussain ütőssel kiegészülve 12 szám erejéig belekóstolt a crossoverbe.
Az eredmény inkább lehangoló, mint érdekes.

A káposztaszagú nirvánát idéző, álmélységekbe merülő, elektromosan megbolondított poplemez sem újszerűséggel, sem bármilyen művészi kvalitással nem indokolja önmagát. Van, mert a kvartett tagjainak megtetszett a szitár és néhány helyi hangszer hangja, van, mert izgalmas lehetett úgy dolgozni soksávos technikával, mint a popzenészek, és végül van, mert a piacnak mindig van egy olyan szegmense, amely vevő az ilyesmire.

A Kronos Quartet ma a világ egyik legjobb vonósnégyese. Becsülendő az a munka, amit a kortárs zene népszerűsítéséért tesznek. Értékelendő a változatosságra való igényük. Remek társaság. Szinte mindegy, mit játszanak. De csak szinte.