Szívügy tündérfényben (Weber: Oberon)

WEBER: Oberon
Steve Davislim, Hillevi Martinpelto, Marina Comparato, Jonas Kaufmann, William Dazeley, Katharine Fuge, Charlotte Mobbs, Frances Bourne, Roger Allam
Monteverdi Choir
Orchestre Revolutionnaire et Romantique
John Eliot Gardiner
Universal / Philips
475 6563

Nagy szerencséje van az elfeledett remekműnek, ha egy olyan előadóművész ássa elő, aki a korábban elért szakmai tekintélye vagy népszerűsége folytán biztosítani tudja a mű sikeres utóéletét. Van erre számos példa a zenetörténetben, gondoljunk csak a Mendelssohn által újra bemutatott Bach-passiókra vagy a Callas által felfedezett Cherubini-operára, a Médeára. A siker titka a szívügy.

Szívügye lehet John Eliot Gardinernek az Oberon, Carl Maria Weber legutolsó remeke. A dirigens, miután már három sikeres színpadi adaptáción túljutott (Párizs, Lyon, London), stúdióba vonult stábjával. Az eredmény most már e lemezen hallható.

Az Oberonnak eddig nem volt túl sok szerencséje. Már a keletkezése körül is számos bonyodalom adódott. 1824-ban Weber, immár súlyos betegen elvállalta a londoni Covent Garden felkérését az Oberon megzenésítésére és helyszíni bemutatására. A szöveget az angolok szállítják, a librettista egy bizonyos James Robinson Planché. A történet meglehetősen kusza, leginkább a Szentivánéji álomból, a Varázsfuvolából és a Szöktetésből gyúrta össze szerzője. Rengeteg prózai szereplő van benne, az eredeti műnek csak mintegy felét tette ki a megzenésítendő rész. Weber tiltakozott ez ellen, de erőtlenül és eredménytelenül. Végül beletörődött, hogy a szigetországnak más operahagyományai vannak. A komponálás lassan haladt, mert a zeneszerzőn egyre inkább elhatalmasodott későn fölismert tüdőbaja.

Weber az opera elkészültével hajóra szállt, hogy Angliában személyesen irányíthassa az angol nyelvű bemutatót. 1826. április 12-én ez meg is történt, de a hatalmas siker csak napokkal hosszabbította meg a zeneköltő életét. Webert június 5-én reggel londoni szállodai szobájában holtan találták. Még nem volt negyvenéves.

Az Oberont a világ számos operaházában bemutatták - majd szép lassan elfelejtették. Weber sejtése beigazolódott: \"…az egész mű felépítése minden gondolatomtól és alapelvemtől idegen. Annyi nem éneklő főszereplő felléptetése, a zene hiánya a legfontosabb pillanatokban (…) az összes többi európai színház műsorára alkalmatlanná teszi.\"

De most végre itt van egy karmester, akinek szívügye ez a mű. John Eliot Gardiner alaposan látott neki a munkának. Először kihúzta a prózai szereplőket és elhagyta magát a prózát is. (Ezzel kísérletezett már Mahler is.) Hogy a cselekmény folyamatos és érthető maradjon, az egyes számok között Narrátor (Roger Allam) foglalja össze a történet lényegét. A távolból csendesen suttogó szövege eleinte furán hat, de hamar megszokjuk. Előnye, hogy nem vonja el a zenétől a fülünket.

Gardiner - jó angolként - nem vacakolt a német nyelvvel, elővette az eredetit. Az angol szöveg is szokatlan elsőre, de tanúsítom, többedszerre nem okoz problémát. És ezt a felvételt sokat kell hallgatni!

A dirigens minden eszközét bevetette, az előadást véges végig valami csodálatos tündérfény vonja be. A zenekar, a Forradalom és Romantika Zenekara, valamint énekkara, a Monteverdi Kórus a zenei kulturáltságnak eddig szinte soha nem tapasztalt színvonalán muzsikál.

Weber a nagyszerű zenéje csak magas színvonalon érvényesül, a komponista nemcsak az együttesektől, de a szólistáktól, elsősorban a főszereplőktől is maximális hangi és előadói képességeket kíván. Gardiner itt is meglepő húzással állt elő: a szereplők között egyetlen nagyágyút sem találunk. (Persze manapság a sztárok közt sem igen lehet Nicolai Gedda vagy Birgit Nilson kaliberű hangegyéniségekre bukkanni.)

Javaslom, először is jegyezzük meg alaposan Jonas Kaufmann nevét! A harmincas éveiben járó tenorista enyhén Réti Józsefére emlékeztető hangszínnel és biztos magasságokkal rendelkezik. Ez utóbbira szüksége is van, ugyanis Weber két technikailag igen virtuóz és mutatós áriát írt Hüon alakítójának. (Az egyiket Braham, a bemutató énekese el is hagyta.) Kaufmann mindent tud szólamának titkairól. Első felvonásbeli áriájában (\"From boyhood trained\") lélegzetelállítóan finom piano \"h\"-t énekel, de a gyors rész rettentő koloratúráit is hibátlanul teljesíti. Fogunk még róla hallani.

Rezia drámai szerepét Hillevi Martinpelto énekli. A művésznő Gardiner csapatának régi tagja, hallgathatjuk egyebek mellett a Falstaff, a Figaro házassága, az Idomeneo főszerepeiben is. Kulturált, nagy vivőerővel rendelkező hang birtokosa, szenvedélyes és mély átéléssel szólaltatja meg az elrabolt (és kiszabadított) szerelmes (és állhatatos) lány igényes szólamát. Egyetlen negatívumának a mélységek hiánya tűnik, amely két-három nem túl jelentős frázisban érezhetően gondot okoz.

A cselekmény másik szerelmespárját a mezzoszoprán, Marina Comparato (Fatime) és a bariton, William Dazeley (Sherasmin) alakítja. Weber egyértelműen háttérbe szorítja őket, de a kvartettekben és együttesekben pontosan és kifejezően közreműködnek. Oberon kicsit hálátlan szerepében Steve Davislim remekel.

Csak remélni tudjuk, hogy Gardiner felébresztette hosszú Csipkerózsika-álmából Weber remekmívű alkotását, és az végre elindul világhódító útjára.