Az ABC B-je (Bohémélet Tebaldival)

PUCCINI: Bohémélet
Tebaldi, Prandelli, Gueden, Inghilleri
Római Santa Cecilia Akadémia ének- és zenekara
Vez.: Alberto Erede
Universal / Decca
476 150-8

Kissé gyanakvóan kezdtem hallgatni a lemezt. Igaz ugyan, hogy egy világhírű előadói apparátus felvételéről van szó, de hát mégis csak ott az az ötven év, ami nem egy esetben áthidalhatatlan szakadékot jelent a mai hallgatóság számára.

De most nincs semmiféle szakadék. Ellenkezőleg, ha bemegyek az operaházba, pontosan ilyen Bohéméletre vágyom, mint amit itt hallhatunk. Ragyogó tempók, remekül eltalált karakterek a zenekarnál, élő kórusbetétek, és egy Puccinit teljes egészében kiszolgáló, fantasztikus énekes gárda.

Alberto Erede pontosan átérezte, milyen mélyen gyökerezik Puccini zenéjében a művészek örök harca anyag és szellem között. Vezetésével a Római Santa Cecilia Akadémia zenekara tökéletesen ragadja meg az olyan pillanatokat, melyekben e két pólus közti váltást mutatja meg a szerző.

Eleinte ezek a váltások még lassúak. A szegénységet elviselhetővé tévő fanyar humor pergő zenéje után Erede hagyja lassan kibontakozni Mimi első lépéseit az álmok országa felé.
A második felvonás vásári képei már egész gyors cikázást kívánnak meg az előadóktól, míg a harmadik felvonás végén már teljesen egymásba csúszik a két világsík. Mimi és Rodolfo búcsúja térben és időben is együtt zajlik Marcello és Musette hétköznapi civódásával.

A zenekar villámgyors karakter- és hangszínváltásai lehetővé teszik az énekesek számára, hogy megteremtsék ennek az ellentétnek a feszültségeit.
Az egyes hangszercsoportok unisonói a zenei kifejezőeszközök legszebbjei közé tartoznak. A zenekar ebben is nagynak bizonyul, minden hangszeres tudja, melyik dallamív lesz az \"övé\".

Ez a felvétel is alkalmat ad arra, hogy elgondolkodjunk: az utóbbi években szegényedett, vagy nemesebbé vált az operaénekesek kifejezőeszköztára? Különösen a férfiak esetében érdekes ez a felvetés.

A Rodolfót alakító Giacinto Prandelli sokat játszik egy egészen egyszerű hangképzési váltással. Az élénkebb, kicsit racionálisabb részeknél elöl, a fogsornál képzi a hangzókat, míg az érzelmi töltés minden esetben a hang leeresztésével jár együtt. Legtöbb esetben ez az állandó váltás tempóingadozást eredményez, itt azonban a karmester határozottsága gátat szab ennek. S ily módon ami először szokatlan, szinte zavaró a fülnek, az szép lassan a koncepció részévé válik.

Gyönyörű példája ennek a Raphaël Arié által alakított Colline kabát-áriája. Mivel a zenekar lépő akkordjai halkan, de határozottan mutatják a tempót, ezzel hangszínek és dinamika terén hihetetlen érzékenységre kényszerítik az énekest. Arié hibátlanul oldja meg a feladatot, s így az ária drámaisága csorbítatlan marad.

Nem kevésbé tökéletes Giovanni Inghilleri Marcellója sem. Ragaszkodva a középkori hagyományokhoz - amikor a festő még inkább mesterembernek számított, mint művésznek - ő erősen vonzódik a materiális léthez. Inghilleri egyszerűen, világos intonációval énekel, megteremtve ezzel a lehetőségét egy életszerető Musette megszületésének. Hilde Gueden pedig sziporkázik, csicsereg, dühöng, kacérkodik, rimánkodik, s ráadásul mindezt a hangjával. Bár csodálja párja elkötelezett életvitelét, minden mozzanatával kitörni vágyik abból. Így válik az előadás folyamán a női főszereplő tökéletes ellenpólusává, ezzel is elősegítve a már emlegetett harmadik felvonásbeli finálé létrejöttét.

Mimi az egyetlen, aki nem a valóságtól halad az elvont felé, hanem fordítva. Neki Rodolfo szerelme nem a transzcendentálisat jelenti, hanem a tényleges élet birtokbavételét. Renata Tebaldi legelső megszólalása magában rejti a történet drámai befejezését. Az ő Mimije tökéletes megtestesítője az angyali nő földi körülmények közti pusztulásának. A lírai és drámai szoprán lenyűgöző keverékeként mutatja be egy érzékeny ember kőkemény küzdelmeit.

A Bohémélet az Aida és a Carmen mellett a harmadik legnépszerűbb opera. A tréfásan \"ABC\"-nek nevezett triumvirátus mindegyik tagja rendkívül magas követelményeket támaszt az előadókkal szemben.
A \"B\" ez esetben a lehető legjobb kezek közé került.