Make Music, Not War! - Barenboim és a West-Eastern Divan Orchestra

Barenboim, West-Eastern Divan Orchestra
TCHAIKOVSKY: Symphony No.5
VERDI: Overture, The Force of Destiny
SIBELIUS: Valse Triste
Warner – 2564 62190-5 / CD+DVD

Nem könnyű Daniel Barenboim mestert hippiszerelésben elképzelni, de a kiadványról, illetve magáról az \"ügyről\" szinte automatikusan ugranak be a hatvanas és korai hetvenes évek mozgalmai, jelszavai.

Szomorú, de ez sem lesz sikeresebb. Háborúk mindig is voltak, és ezután is lesznek.

Persze nem azok az arab és zsidó fiatalok fognak egymással harcolni, akik Barenboim zenekarában együtt muzsikálnak, sőt, szentül hiszem, hogy nem is azok, akik ilyen koncerteket, illetve CD-ket hallgatnak, hanem a többiek. \"Többiek\" - lám, már én is kirekesztő vagyok. Nehéz mesterség ez.

Beszéljünk inkább a zenéről?

Beszélhetünk, bár nyilvánvaló, hogy ez a lemez elsősorban nem arról szól. A borító és a füzet is nagyobb teret szentel a miértnek, mint magának a programnak. A műsor tehát csak úgy mellékesen jó. Igaz, aki úgy érzi, hogy csak egy felvételt hallgatva, látatlanban felismer egy ifjúsági zenekart, az most is igazolva érezheti magát.

Azok a fiatalok persze, akiket szólamvezetői poszttal megkínálnak, nagyon jó muzsikusok. Õk fújják a szólókat - és ilyenek a Csajkovszkij-szimfóniában vannak szép számmal -, többnyire meglepően szépen. Szép, puha kürtszóló a második tétel elején, amire rendkívül muzikális oboa válaszol, de másokat, sokakat lehetne hasonlóképpen kiemelni.

Igen, úgy általában jó muzsikusok játszanak ebben az együttesben, csak éppen zenekarként nem igazán érhetett össze a társaság, hiányzik a több évtizedes közös munka, és hiányoznak a közös hagyományok. A tuttik pontosak, elemi hibákat sem a fiatalok, sem Barenboim nem követnek el. Talán csak hangszínben nem olvadnak össze annyira, talán csak kissé fátyolosabb az együtthangzás, mint a \"nagy\" zenekaroknál.

Az első CD-t elég sokszor végighallgattam, és igazából mindig jól esett. Soha rosszabbat. A Valse Triste különösen szép, a Verdi-nyitány is \"jól szól\". A Csajkovszkij-szimfóniából nyilván rengeteg felvételt hallottam már - és a koncertélményem sem kevés. Bátran kijelenthetem, hogy a West-Eastern Divan Orchestra \"élő\" felvételét a legkomolyabban lehet venni.

Jut eszembe - első CD!

A két CD-s dobozzal könnyű megkavarni az embert. Persze, rá van írva, hogy a másik az DVD, de a kiszerelés, a tok teljesen hagyományos. Először furcsállottam, hogy mindkettőről gyakorlatilag ugyanazt a műsort kapjuk, igaz a DVD-n nem csak halljuk, hanem Bob Coles rendezésében látjuk is a genfi hangversenyt - a Valse Triste nélkül.
Viszont van két \"Bonus\" sáv, és ott van a lényeg, az egész kiadvány értelme.

Láthatunk egy bő félórás dokumentumfilmet az együttes próbáiról és általában az együttélésről, valamint egy majdnem másfél órás filmet Barenboim és Edward Said beszélgetéseiből.

A zsidó muzsikus és a 2003-ban elhunyt arab bölcsész gondolatai megjelentek könyv formában magyarul is, de a film mégis más...

Vegyük úgy, hogy ezúttal az audio CD-t csak úgy, ráadásba kaptuk.