Magical mystery tour (Szkrjabin-zongoraművek / Csalog Gábor)

ALEXANDER SCRIABIN: Preludes and poems
Gábor Csalog - piano
BMC CD 099

Különös, varázslatos világba csöppen, aki arra vállalkozik, hogy egy ültő helyében \"fogyasztja el\" a misztikus orosz zeneszerző, a nálunk méltatlanul kevéssé játszott Alekszander Nyikolajevics Szkrjabin prelűdjeit, kis zongoradarabjait. A Bartóknál alig tíz évvel idősebb szerző sajátos stiláris fejlődésének(?), alakulásának(?), változásának(?) lehetünk fültanúi a hetvenpercnyi kiadvány hallgatása alatt.

A chopini világból szinte észrevétlenül csúszunk át egy kicsit talán karcosabb, de legalább annyira érzelemdús, a funkcionális tonalitást megszüntető, saját hangrendszert és harmóniavilágot használó művekig. Szkrjabin ezen műveiben sem az utalás a nagy elődre, sem a letérés a kitaposott ösvényről nem olyan direkt, mint például Sosztakovics 24 prelűdjében.

Finoman, mesteri műgonddal válogatja a hangokat, hangszíneket, ritmusokat. A könnyedből a súlyosig csak néhány lépés nála, mégis újra meg újra elcsodálkozik a hallgató: hogy\' kerültem ide? A tudatos szerkesztésnek hála, az egymás után sorjázó apró tételek mint változatos gyöngysor állnak össze egyetlen monumentális egésszé, miközben minden egyes darab önálló, önmagában is értelmezhető kompozíció marad.

Csalog előadásának nagy érdeme, hogy nem a \"technikás zongoristát\" kívánja megmutatni a prelűdök által. Pianistaképességeit az egy-két perc hosszúságú miniatűrök szolgálatába állítja. Szólamvezetése, formálása tiszta, jól követhető. Artikulációja végiggondolt.

Csalog Gábor Fazioli grand modellt (F278) választott ehhez a lemezhez. Talán igaza is van. A kicsit melankolikus, helyenként fanyarul nosztalgikus, vagy éppen robusztus kompozíciókhoz jól illik a Fazioli középregiszterben sötét, felhangdús, kicsit fojtott, párás hangszíne.

Ahogy Richter írja a bevezetőben, Szkrjabin zenéjét nem lehet mindennapi kenyérként fogyasztani. Nem is kell. De néhanapján nyugodtan hagyhatjuk magunkat elvarázsolni.

(Ebben még a szokásos, ízlésromboló színösszeállítású, olvashatatlanra tördelt szövegű, mára már klasszikusnak számító BMC-borító sem zavarhat meg. Egyszerűen tegyünk rá egy üveg jófajta pezsgőt, vagy legalább egy söralátétet!)