Suffolkiak találkozója (Britten: Albert Herring)

BENJAMIN BRITTEN: Albert Herring
John Graham-Hall
Patricia Johnson
Alan Opie
Felicity Palmer
Jean Rigby
London Philharmonic Orchestra
Vez.: Bernard Haitink
Rendezte: Peter Hall
Warner DVD
5050467-8790-2-7

Suffolk zöldellő kelet-angliai megye Essex és Cambridge szomszédságában. Ennek is a legkeletibb szegletében játszódik az angol zeneszerzés talán utolsó mohikánjának, Benjamin Brittennek sorrendben harmadik, műfaját tekintve pedig vígoperája, az Albert Herring.

Glyndebourne maga is hasonló természeti adottságokkal rendelkező, harsogóan zöldellő kis városka Sussex közelében. 1934 óta minden évben itt rendezik a világ egyik leghíresebb operafesztiválját. Itt, a fesztivál által híressé lett színpad világot jelentő deszkáin mutatták be 1947-ben Britten suffolki szatíráját. A DVD-n most megjelentett 1985-ös előadást - ugyanitt - pedig egy bizonyos Sir Peter Hall rendezte, aki egyrészt maga az angol színháztörténelem (többek között a Royal Shakespeare Company alapítója), másrészt - nem fogják kitalálni - maga is a kies Suffolk szülöttje.

Britten a látszólag egyszerű történetszövésű Maupassant-novella apropóján tart görbe tükröt az angol(?) képmutató polgárság elé. Az \"erkölcsös életű\" Albert éppen abból a pénzből kóstol bele az életbe, melyet azért kapott, mert addig nem esett bűnbe még.

A realista rendezés szabad teret enged a partitúrának. Nem akarja világrengető ötletekkel önmagára irányítani a néző figyelmét, megelégszik azzal, hogy a helyszínek megválasztásával, a szereplők vezetésével gördülékennyé teszi a három felvonást. A zeneileg is karikírozott figurák megjelenésükkel, játékukkal is archetípusukat erősítik. Kövérek, csúnyák, öregek, mogorvák és buták. Illetve mindezek ellentétei. Mindenre fittyet hányó fiatalság kontra megkövesedett polgári normák.

A beavatási mítoszként is értelmezhető operában Albert gyökeresen szakít addig megszokott mindennapi rutinná vált életmódjával. A Május Királya címmel járó pénz egy részét elissza/elkurvázza, de a fiúból férfivé váló John Graham-Hallt elnézve nem lehetünk benne biztosak, hogy a maradék vagyonkából nem fog-e épp\' oly kispolgári életet berendezni magának, mint amitől szabadulni próbált az imént. Patricia Johnson a legfertelmesebb Lady Billows, akit csak operaszínpadra álmodhatott a szerző, míg Jean Rigby maga a megtestesült kisvárosi virágszál. Nancy üde, kívánatos és cseppet sem bánja, ha leszakítják.

A Brittentől megszokott, nagyon sokszínű, változatos karakterű és hangszerelésű zenét a London Philharmonic Orchestra tagjai szolgáltatják. Színpad és zenekari árok összehangolásáért a fesztivál egykori zeneigazgatója, Bernard Haitink felel. A hangzás mindvégig áttört, az énekesek egytől egyig virtuóz magabiztossággal oldják meg feladatukat. Az előadás bájosan naiv és műfüvesen is zöldellő.

Végezetül felmerülhet a kérdés, van-e olyan lokálpatrióta, aki elnézné, hogy bárki csúfot űzzön szülőföldje népéből? Ezt a sértést nyilván nem is úszhatná meg más, csak egy született suffolki lakos; nevezett Benjamin Britten.