A felvétel nem új, az 1987-es produkció már korábban megjelent, akkor is élénk fejcsóválást és hümmögést, no meg némi elismerést kiváltva. Ma sincs ez másképp!

A Ligetivel folytatott beszélgetések során sok mindenről szó esik - az életrajzi elemek és a zene mellett irodalomról, tudományról, politikáról, globalizációról. A könyv minden sora közérthető, segít megismerni az embert, és ezáltal közelebb kerülni zenéjéhez is. De mindemellett a \"nyelvtanulás\" nem úszható meg: elő a lemezeket, partitúrákat, kottákat!

Ashkenazy teljes egészében eltűnik a zongorista szerepében, s a rövid, pillanatnyi lelkiállapotot tükröző kis remekműveket játszva tökéletes navigátorként vezet bennünket Chopin világán keresztül.

Nehéz eligazodni a Hungarotonon. Egyfelől kiad egy nagyszerű felvételt, egy unikumot. Másrészt meg szinte mindent megtesz, hogy ez kellőképpen titokban maradjon. Pedig a felvétel tényleg csoda!

Bármilyen szellemesek is Gardiner ötletei, s akármilyen jók az előadók, számomra ez a lemez akkor is inkább ritkaságánál fogva érdekes, nem pedig zsenialitásánál fogva értékes.

A 17-18. századi francia zeneszerzők, akik szívesen adtak kis karakterdarabjaiknak hangzatos címeket, gyakran virágok nevét használták e célra - e lemezen Delavigne \"virágos\" műveit hallgathatjuk.

Renée Fleming egyházi énekekből válogat legújabb lemezén. Ha a hallgató eltekint az ilyen összeállításokban elkerülhetetlen stílustorlódásoktól, mennyei élményben lesz része.

A felvétel a Nemzeti Hangversenyterem január 8-i megnyitó koncertjén készült. Annak idején én is jelen voltam az eseményen - ez a lemez több is, kevesebb is, mint puszta emlékeztető.

A két \"majdnem egyfelvonásost\" egy este adni kitűnő gondolat. A Zeffirelli-Melano-Levine triász mindezt megfejeli két közös szereplővel is, Juan Pons és Teresa Stratas személyében. És itt van még két világsztár; A köpenyben Domingo a tépelődő fiatalember, míg Pavarotti a clownok királyát alakítja.

Az ilyen zenét nem lehet szavakkal leírni. Amikor a lemez első hangjai megszólalnak, hatalmába keríti az embert egyfajta varázslat, és végig kell hallgatni az egészet. Aztán újra, meg újra.

Satie-tól a Socrate, Cage átiratában, és Liszt Via Crucisa. Dolinszky Miklós esszéjéből megtudhatjuk: konkrét zenetörténeti párhuzam vonható a két alkotás között.

A DVD történelmi jelentőségén túl (ez volt az első élőben sugárzott operaelőadás Európában) azért is fontos, mert Fritz Wunderlich születésének 75. évfordulója apropóján jelent meg. A lemezcég szándéka tehát igen tisztességes, de az is biztos: ilyen furcsa operaelőadást még soha nem láttam.

A méltán bizalmatlan zenebarát óvatosan vette kézbe az új árialemezt. Ám mire az első szám után visszanézett a lemezborítóra, onnan már egy igazi tenorhős tekintett vissza rá.

Mutter megragadta a Mozart-évforduló adta lehetőséget, és elindította a maga projektjét, ami az öt hegedűverseny, a kettősverseny, 16 szonáta és négy zongorás trió felvételét takarja.

Egy tervezett sorozat első két, már megjelent példányát kaptuk kézhez: A bűvös vadász és A varázsfuvola alapján készített könyveket. Egészében véve alapvetően jó vállalkozás szemtanúi lehetünk, bár vannak fenntartásaink. De mivel nem mi vagyunk a célcsoport, a kiadványokat gyermekeinkkel is teszteltettük.

Minden kritikus életében eljön egyszer egy ilyen pillanat. Pedig olyan gyanútlanul indult a dolog. Amikor felmerült, hogy írni kéne erről a lemezről, egyből lecsaptam rá. Nem kellett volna.

Bartoli irgalmatlanul technikás énekes, de hol marad a zenébe vetett hit? Előbb csak unni kezdjük a menetrendszerűen egymást váltó gyors-lassú áriákat, később idegesek is leszünk kissé.

A Danubia Szimfonikus Zenekar és a Warner újabb kiadványa zavarba ejtően jó. Az eredmény azonban a pozitív kritika ellenére is - vagy tán épp\' azért - kérdéseket vet fel.

Túltermelés mutatkozik az egy magyar operarajongóra jutó Attilák számát illetően. Legutóbb a Philips Gardelli vezényelte kiadványáról ejtettünk szót, s máris a boltokban a Warner multimédia-változata Nyesztyerenkóval, aki Steven Seagalra maszkírozva, rezzenéstelen arccal, kifürkészhetetlen tekintettel uralja országát.

Ez egy pillanatkép 100 év távlatából a magyar zeneélet egy kis szeletéről. Nem a legsúlyosabb, nem is a legfontosabb pillanatot örökíti meg, de igazán jól sikerült kép lett.