Hármas jubileum ösztönözte Mandel Róbertet arra, hogy kiadja ezt a kötetet: harminc éve játszik tekerőlanton, együttese, a Mandel Quartet huszonöt éves, ő pedig mostanság lép be az ötvenbe.

A felvételek öt évtizeddel ezelőtt, a Mozart-bicentenárium jegyében készültek, így alapos képet alkothatunk arról, hogyan értelmezte a világ fél évszázada Mozart egyházi zenéjét.

Nekem mindez egyformán popzene! (Golijov: Ayre / Berio: Folk Songs)

Golijov nagyjából az egész keresztény-arab-zsidó kultúrkört kívánja felölelni, s bár a szándék nemes, a végeredmény egy profin megcsinált - és itt a csinálmányon van a hangsúly! - world music.

Bixley Mozart elképzelt leveleit adja közre, de tulajdonképpen életrajzot ír, a zeneszerző eredeti levelei alapján. Mindehhez kapunk még rengeteg rajzot, plusz egy CD-t is.

Jellemző momentuma a lemeznek, hogy - mint azt az ismertető füzet írja - a \"bónusz cd\"-n elhangzó Liszt-rapszódiát Lang Lang a Tom és Jerry című rajzfilmsorozatból ismerte meg

Egyéni, de minden tekintetben indokolt karakterek születnek az előadók tolmácsolásában. Mind a szólisták, mind a közreműködő együttesek joggal lehetnek büszkék erre a felvételre.

16 áriát hallhatunk, összesen 12 művésznőtől. A felvételek meglepően nagy százalékban pályájuk elején, a felívelő szakaszban örökítették meg az énekesek hangi képességeit.

A lemezen francia barokk darabok, az akkoriban meglehetősen híres Hotteterre család két tagjának művei csendülnek fel, az Ensemble \"Le Berger Fortuné\" előadásában.

A Gustav Mahler Jugendorchester abszolút perfekt zenekari hangzást nyújt. Hogy mégis hiányérzettel vesszük ki a CD-t a lejátszóból, annak elsősorban Franz Welser-Möst lehet az oka.

Anélkül, hogy magyarázni tudnám, érzem, hogy minden egyes hang a \"helyén\" van. Azt hiszem, ha nem tartanék a \"szakma\" megvetésétől, Boulez nagyságát akkor sem vitatnám.

Jó időzítéssel rukkolt ki a Hungaroton Lukács Gyöngyi új árialemezével. A nyitó felvétel pont a Turandot-nagyária, melyet alig egy hónapja az Erkel Színház közönsége élőben is hallhatott.

Egy jó Mozart-operában önmagában még kevés az igényes díszlet, a neves zenekar és karmester, a magas szakmai színvonalon teljesítő énekesgárda. Kell egy olyan plusz lelki, drámai töltet, belső izzás, átgondolt és végigvitt szerepformálás, mely ennek az előadásnak sajnálatos módon nem sajátja.

A karmester hallhatólag elkötelezett híve a műnek, és értő képviselője a partitúrának. Betart minden szerzői utasítást, a zenekar pedig híven követi az instrukciókat.

Már egy hete hallgatom az Op.132-es vonósnégyes harmadik tételét, és azt hiszem, még napokig nem fogok szabadulni tőle. Írásakor Beethoven nagyon közel járhatott az \"istenséghez\".

Ramírez Kreol miséjében a lobogást érezni. Ebben a műben még a Kyrie tételt is úgy éneklik, hogy \"Uram, irgalmazz, de azért kösz, hogy fölvirradt ez a nap is\".

Több okból is fokozott érdeklődéssel vettem kezembe ezt a 97-es, újra kiadott lemezt: szokatlan a műsor-összeállítás, itt a Bartók-év, és nemrég az NFZ is készített egy Concerto-felvételt.

Biondi hangszeres előadóként és zenekarvezetőként is Vivaldi világának tökéletes értője és tolmácsolója. Ezúttal különleges hangszer-összeállítású concertókat hallhatunk tőle és zenekarától.

Mind a dirigens-pedagógus Barenboim, mind a zenészek igyekezete és lelkesedése igazán figyelemreméltó. Az érdeklődő, ám a komolyzene helyett feltehetően sokkal inkább puskaropogáshoz és robbanásokhoz szokott nézők arcának látványa a koncert alatt pedig felér egy kisebbfajta katarzissal.

Fantasztikusan jó párosítás a Magnificat és a Húsvéti Oratórium. És bár az előadás finoman szólva sem archaikus, hallható, hogy Münchinger sokat foglalkozott az interpretációs kérdésekkel.

Hallhatunk klasszikus zenét és népzenét, rock and rollt és swinget, de mindezt úgy, hogy a stílusok nem \"ütik\" egymást. Szakcsi és Lukács tökéletes összhangban improvizál.