Harminc éve teker (Mandel Róbert könyve)

MANDEL RÓBERT: Mandel Róbert
CD-melléklettel
Rózsavölgyi és Társa
96 oldal
3990 Ft
2005

A fülszöveg tanúsága szerint hármas jubileum ösztönözte Mandel Róbertet arra, hogy saját munkásságát áttekintő kötetet adjon ki: harminc éve játszik tekerőlanton, együttese, a Mandel Quartet huszonöt éves, ő pedig mostanság lép be az ötvenbe. Az ötlet már csak azért is jó, mert Mandel is azok közé a művészek közé tartozik, akik nem csak zenei téren bizonyulnak sokoldalúnak, de a muzsikáláson kívüli - a zenével azért összefüggő - munkásságuk is rendkívül szerteágazó.

Az ötlet jó, mégis egy rossz ízű megjegyzéssel kell kezdenem: a kötet egész egyszerűen a szerzője nevét viseli, pontosabban a szerző és a cím nincs különválasztva. A borítón ennyi áll: Mandel Róbert. Akár egy albumon. A fülszövegben a szerző maga is albumnak nevezi a könyvet. Muszáj ellenkeznem ezzel a műfaji behatárolással, véleményem szerint a kiadvány NEM ALBUM. Egy album zömét a képek adják, amelyeket kísérőszövegek magyaráznak. Itt azonban a képek és a szöveg aránya - mintha patikamérleggel volna kimérve, vagy inkább mintha egy Szeles-Navratilova-game közepén lennénk - egál.

A képek jó minőségűek, profi fotósok készítették őket, de itt meg egy kis tematikai probléma merül fel. Nagyon jó ötlet az ifjabb Brueghel- és a Bosch-repró a tekerőlant történetét áttekintő részben, ugyancsak kiváló idea volt a Mandel Quartet tagjainak karikatúráit beválogatni, izgalmasak a WOMUFÉ-n és más helyszíneken koncert vagy próba közben készült felvételek, de sajnos ezekkel megegyező mennyiségben találni a kötetben promóciós fotót, amelyet - akárhogy csűrjük-csavarjuk - csak pózfotónak nevez a nagyérdemű. Tehát hiába örömködik a kvartett a friscói piros villamoson mint egy bitlisz, hiába vidámkodik boroslajos módjára a VIT-en a Krasznaja Plósagyon - ezek akkor is beállított felvételek. Mandel munkássága annyira sokrétű, hogy bőven lehetett volna válogatni valódi dokumentumoknak számító felvételekből is.

De elég a kötözködésből. Mindezektől eltekintve szép, igényes kiadású, jól szerkesztett kötetet tart a kezében az olvasó. Mandel semmit nem bízott a véletlenre, ő jegyzi a borítótervet és a tipográfiát is.

A rendkívül kellemes stílusban, igazán intelligens népszerűsítő formában megírt szöveg öt fő részre tagolódik: egy-egy rész beszél a tekerőlant történetéről, Mandel tanulmányairól, a kvartettről, a nemzetközi koncertpódiumokon, rádióműsorokban és televíziós felvételeken aratott sikerekről, és azokról a fesztiválokról, amelyeken a Mandel Quartet részt vett, illetve amelyeket Mandel szervez lassan több évtizede.

Ezekhez kapcsolódik a Mandel-lemezek katalógusa, igényes, képes kivitelben, pontos képjegyzék, angol nyelvű szinopszis (summary), egy függelék Mandel tevékenységeinek fontos adataival, valamint egy CD. Ez utóbbi kilenc audio- és három videofelvételt tartalmaz, Mandel munkásságának egészét áttekintve, a reneszánsz és barokk muzsikától a népzenéig és a kortárs kompozíciókig.

Több szempontból is érdemes elolvasni a könyvet. Talán van, aki már nem emlékszik rá, de a vasfüggöny lehullása előtt az olyan népzenei gyökerű, olyakor a jazz felé hajló produkciók mellett, mint amit a Kolinda csinált, a régizene volt az egyik legjobb kelet-európai kulturális exportcikk. Érdemes nyomon követni a kötet segítségével is, milyen sikereket ért el ez a műfaj és ez a zenekar az akkori nyugati közönség előtt. Tanulságos megfigyelni azt is, milyen apropóból és milyen módon indultak a ma már sikeres zenei fesztiválok. És nem utolsósorban: a tekerőlant nem tartozik a túl sokat emlegetett hangszerek közé. A szélesebb közönség bizonyára elsősorban a régizenében és a népzenében betöltött szerepét ismeri. A kötet azonban Mandel munkásságán keresztül rávilágít arra is, hogy a hangszer, illetve az annak működési elve alapján elkészített modern elektronikus eszközök a kortárs zenében (beleértve a könnyűnek nevezett zenét) is megállják a helyüket.