Mozart, az örök! (Mozart: Sacred Music)

MOZART:
Requiem
Koronázási mise
Vesperások és Litániák
Exsultate, jubilate
stb.
Universal / Deutsche Grammophon
00289 477 5811

A Deutsche Grammophon a nagy komponista születésének 250. évfordulója tiszteletére érdekes kiadvánnyal lepte meg a Mester rajongóit. A 12 darabos CD-gyűjtemény a legfontosabb alapműveket tartalmazza, 2-2 lemezenként, tematikai felosztásban. A kollekció érdekessége, hogy valamennyi felvétel öt évtizeddel ezelőtt, a Mozart-bicentenárium jegyében készült. A sorozatot megosztva is lehet kapni, nekem a szakrális zenéket tartalmazó dupla CD jutott.

A lemezeken Mozart két komplett oratóriumát, négy részletet kisebb művekből, valamint az Exsultate, jubilate hangversenyáriát találhatjuk. S mivel a felvételek kivétel nélkül mind az 1954-56-os esztendőkben készültek, alapos képet alkothatunk arról, hogyan értelmezte a világ fél évszázada Mozart egyházi zenéjét.

A lemezeket végighallgatva első benyomásunk az, hogy nagyon is egységesen. Az első CD-n a Requiemet (K.626) ismerhetjük meg. Maga a felvétel a bécsi Stefansdomban egyházi szertartás keretében bemutatott gyászmise közvetítése. Az előadás karmestere a korszak egyik zseniális, de visszahúzódó természete miatt kevésbé ismert dirigense, Eugen Jochum volt. Jochum a nagy formák mestere, amit már korábbi Wagner- és Mozart-operafelvételein, Bruckner szimfóniatolmácsolásaiban maradéktalanul kiélvezhettünk. Mozart utolsó oratóriumát eddig nem ismertem vele.

Az első tételtől kezdődően egy hatalmas áradást, lassú, de megállíthatatlan hömpölygést érzünk, ami egészen az utolsó hangok elhalásáig tart. Még egyetlen előadásban sem éreztem ennyi rokonságot Bach passióival! Ugyanaz a megfejthetetlen, örökkévalóságnak készült csoda ejtett ámulatba ott is. S hogy ma már mást gondolunk e mű előadásáról, mint fél évszázada, az természetes. Mégis, Jochumék produkciója hoz valamit a korszakokon átívelő gazdag szellemiségből, amit annak az időszaknak legfontosabb előadóitól (pl. Böhm, Karajan, Mitropoulos) máig megkaphatunk.

A zeneileg nagyon tiszta és korrekt produkcióban a Bécsi Szimfonikusok és a Staatsoper Énekkara (karigazgató: Richard Rossmayer) működött közre, nagyszerű szólisták mellett (Edith Mathis - szoprán, Gertrude Pitzinger - alt, Richard Holm - tenor). Egyedül a basszus szólamot éneklő, nagynevű Kim Borg egyes megszólalásai tűnnek darabosnak, csiszolatlannak.

A második CD-n először a Requiemhez nagyon hasonló szellemű előadásban hallgathatjuk meg a Koronázási misét (K.317). A Berlini Filharmonikus Zenekart és a Szent Hedvig Katedrális Énekkarát Igor Markevitch dirigálja. A nálunk méltánytalanul keveset játszott mű igazán remek szólistákat kapott Maria Stader (szoprán), Sieglinde Wagner (alt), Helmut Krebs (tenor) és Josef Greindl (basszus) személyében. Nagyszerű, lendületes tempók, harmóniai tisztaság, rendkívül kulturált hangvétel jellemzi az előadást. Persze halljuk a mostanság csak nagyromantikusoknál hallható hatalmas vonóskart, a grandiózus kórust, de mégis Mozart szólal meg.

A következőkben vesperásból, litániákból és miséből következik négy részlet, kissé fura összeállításban. Ezúttal is a nagyszerű Maria Stader énekli a szólókat. Éteri hangja elképesztő biztonsággal siklik a legnehezebb frázisokon át. Még a c-moll mise hírhedten nehéz Et in carnatus áriáját (valószínűleg) utolérhetetlen könnyedséggel tolmácsolja. A Berlini Rádiózenekart Gustav Kőnig irányítja, lenyűgöző stílusismerettel.

A lemezzáró szám ismét Maria Staderé. A korai Exsultate, jubilate hangversenyáriát tolmácsolja, a már megszokott minőségben. A dirigens ezúttal a mi Fricsay Ferencünk. A XXI. század zenehallgatója, aki néhány napja egy most futó sztárral hallgathatta meg ezt az áriát, elgondolkodik, vajon a 250. évforduló ünnepi hangversenyeiből mit fognak a jövő lemezkiadói közzétenni?

Talán a mostanit, de lehet az is, hogy újra a bicentenáriumi felvételeket. De most nem is ez a fontos, hanem az, hogy az Előadó változhat - a Komponista örök.