Megvalósult álom (A West-Eastern Divan Zenekar ramallahi koncertje)

The Ramallah Concert
Knowledge is the beginning
West-Eastern Divan Orchestra
Daniel Barenboim
Warner
2 DVD
2564 62792-2

Brecht Koldusoperájának örökzöld kérdése jut eszembe először a Warner nemrégiben megjelent dupla DVD-jét nézve: mi egy bankrablás egy bankalapításhoz képest? És akkor a zenekar-alapítás gyötrelmeiről még szó sem esett. Egy zenekart békeidőben sem könnyű összehozni, a zenészek eltérő iskolázottsága-képzettsége és habitusa számos problémát vethet fel. Most azonban háború van, még ha tőlünk távol is vívják azt…

Éppen ezért le a kalappal az amúgy igencsak ellentmondásos megítélésű pianista-dirigens világpolgár, Daniel Barenboim előtt. Ha másért nem, hát azért, hogy fáradtságot (és pénzt) nem kímélve 1999-ben, Weimarban, Goethe születésének 250. évfordulóján arab és izraeli zenészeket ültetett egymás mellé, amellyel megalapozta egy későbbi zenekar létrejöttét. Goethe a zenekar névadója is egyben, hiszen a West-Eastern Divan név a német költő versciklusának címéből (West-östlicher Divan) ered.

A zenekar megalapítása semmiképpen sem demonstratív jellegű kezdeményezés, az egyik - azóta már elhunyt - alapító, az orientalizmus atyja, Edward Said szerint jelentősége az intelligens egymás mellett élésben rejlik. Nem politikai projektről, hanem \"művészet-csinálásról\" van szó. Mégis, ahogy azt a közelmúltban megjelent kiadványok mutatják, a zenekar működését szinte példátlan módon dokumentálták, amelynek az oka egyrészt a Barenboim-Said Alapítvány áldásos tevékenységében, másrészt (és sokkal inkább) a zenekar különleges mivoltában keresendő.

Jelen kiadvány két DVD-t tartalmaz, az elsőn egy bő másfél órás dokumentumfilm látható A tudás a kezdet címmel a zenekar születésének körülményeiről és az alapítás hátteréről. A második lemez tartalmazza az együttes 2005. augusztus 21-i, ramallahi koncertjének felvételét. Megjegyzés, hogy a mi keblünk is dagadjon egy kicsit: mindkét film vezető operatőre a magyar Jancsó Nyika volt.

A hangverseny műsora szokványosnak mondható: Mozart Sinfonia contentante című műve és Beethoven Ötödikje szólalt meg, rövidebb-hosszabb, érdekes, illetve nem különösebben érdekes, ám annál fontosabb beszédek kíséretében. Zárásként pedig Elgar Enigma-variációi közül a Nimród csendült fel.

A Mozart-mű szólistái egytől-egyig nagyszerűek, s a kürtszólamban Sharon Polyak kiemelkedően szépen játszik. Mint ahogy kitűnően helytállt az igen ifjú zenészekből álló, összeszokott együttes benyomását keltő zenekar is. Nem kis teljesítmény ez ahhoz képest, hogy csupán a nyaranként megrendezendő, spanyolországi kurzusok alkalmával tudtak együtt muzsikálni.

Beethoven Sors-szimfóniája éppen elég sokszor szerepel a különböző koncertek műsorán ahhoz, hogy véletlenül se érjenek senkit igazán nagy meglepetések egy-egy interpretációt hallgatva. A nagy csodák ezt az előadást is elkerülték, azonban mind a dirigens-pedagógus Barenboim, mind a zenészek igyekezete és lelkesedése igazán figyelemreméltó. Az érdeklődő, ám a komolyzene helyett feltehetően sokkal inkább puskaropogáshoz és robbanásokhoz szokott nézők arcának látványa a koncert alatt pedig felér egy kisebbfajta katarzissal.

A West-Eastern Divan Zenekart csupa fiatal művész, spanyol zenészek mellett egyenlő számú arab és zsidó muzsikus alkotja. Tulajdonképpen mindegy, hogy mit és hol játszanak, koncertezhetnek Svájcban vagy éppen Palesztinában, a lényeg az, hogy vannak. Egymás mellett, békességben.